Tudom, általában úgy szokott ez lenni, hogy akinek egyenes a haja, az hullámos, vagy göndör fürtöket akar; akinek pedig bongyor, az szinte biztos, hogy a szög egyenesre vágyik. Én ez utóbbi kategóriába tartoztam, amióta az eszemet tudom, mert ugyan a mások által talán jogosan irigyelt vastag és dús hajkoronával rendelkeztem gyerekkorom óta, engem ez az őrületbe kergetett. Egyszerűen kezelhetetlen volt, szállt és kunkorodott össze-vissza, ott volt mindenhol, ahol nem kellett volna: az arcomban, a ruháimon, eldugulva a lefolyókban, és még csomó helyen, ahova egyáltalán nem hiányzott. Felnőtt fejjel tanultam meg elfogadni és szeretni, hogy ilyen rőzse jutott ki nekem, és ez a következő állomásoknak volt nagyjából köszönhető!

# Miután még 18 évesen is szinte kivétel nélkül úgy néztem ki, mint egy sörényében gondozatlan oroszlán, - na nem azért, mert nem ápoltam a hajamat, hanem mert szimplán a természetes fazonja és dússága miatt totál zabolátlan volt, - úgy döntöttem rááldozom a zsebpénzemet egy komolyabb hajvágó szalonba való ellátogatásra. Na itt megtörtént a csoda: végre kellően megritkították a hajamat.

# Többször is visszatérve a szalonba újabb vívmány került az életembe, amikor megjelentek az első kerámiás hajsütővasak. Ettől fogva már csak egyenesen tudtam elképzelni a hajamat, az nem számított, hogy úgy néztem ki, mint egy lenyalt fejű kis valami. A lényeg, hogy itt végre kezdtem szebbnek látni magamat és a hajamat.

# Aztán beütött a krach: kiderült, hogy olyan fokú allergiám van a tartós hajfestékre, hogy nem csak, hogy feldagad tőle a fejem, vagy kihullhat tőle az összes hajam, még meg is fulladhatok miatta. Ezt a sztorit a bucira dagadt fejemről majd talán egy következő cikkben elmesélem. Szóval azóta nem festem a hajam, sőt rájöttem, nagyon szép a természetes színe!

# A jel: felrobbant a kezemben a hajvasaló készülék. Nem lett semmi bajom szerencsére, csak egy kicsit megkormolódott a csuklóm és a kisülés leverte az áramot az egész házban.

# A második jel: a felrobbant készülék helyett vásárolt darabra egyik délután sikerült forró állapotban, teljes erőmből rámarkolni. Pár hétig nem nagyon akartam vasalgatni a hajamat és tudjátok mit? Csomó bókot kaptam, hogy milyen jól nézek ki a göndör verzióval!

# Megtaláltam a megfelelő ápolási módot! Hosszas kísérletezés után tudom, hogy milyen termékekkel mennyi ideig bírja a frizurám lezsírosodás nélkül. Szerencsés vagyok, mert mióta parabénmentes sampont és natúrkozmetikumokat használok, sokkal hosszabb ideig, - kb 5 napig, - bírja a hajam mosás nélkül. Most már kimondottan szeretem, ha a hajam természetes göndörségében szárad meg, nem pedig mindenféle kemikáliák által kiszögelve.

# Rábukkantam egy tényleg hozzáértő fodrászra. Igaz, hogy a szülővárosomban, ahova csak havonta egyszer látogatok el, de még így is megéri, hogy olyan kezekben legyek, aki tudja mi áll jól az arcformámhoz, mindig kérdez, és javasol, és semmit nem tesz az engedélyem nélkül. Megtanította, hogyan tudom otthoni körülmények között is nagyjából úgy elkészíteni a frizurámat, ahogyan ő szokta a szalonban: javasolt sampont, kondicionálót, pakolást, de még különböző fésűket is. Így már bármikor képes vagyok egyedül is megszelidíteni a sörényt, amit ma már tényleg a hajamnak hívok, gondosan kezelek és szeretettel viselek a fejemen.

Bízom benne, hogy azok, akik most elégedetlenek a frizurájukkal, megpróbálják megtalálni a megfelelő kezelést, bánásmódot, illetve a közös hangot a hajkoronájukkal! De leginkább azt remélem, hogy szimplán megtanulják elfogadni magukat olyannak, amilyenek: haj ide, vagy oda!