Randikrónikák: a CRUSH, avagy hogyan ijessz el egy pasit két hét alatt

Borítókép: Randikrónikák: a CRUSH, avagy hogyan ijessz el egy pasit két hét alatt Forrás: Europress
Így (ne) pasizz be manapság: sokat látott, hallott és tapasztalt barátnőnk elképesztő fiúzós kalandjairól mesél. 12. rész.

A sztori ott kezdődik, hogy elmentünk közösen egy házibuliba péntek este lötyögni, csak vicceskedésből, hogy bemelegítsünk az azt követő vad partizásra (vagy éppen a részegen hazaesésre). Ezt a házibulit Zsuzsa egyik régi munkatárs-szerűsége szervezte (Zsuzsa egy bulvárújságnál dolgozik, és igazából ott kicsit furán mennek ezek a dolgok), és mindannyian tisztában voltunk vele hogy azért hívta meg rá Zsuzsát (és a csatolt részeit), mert még anno, amikor együtt dolgoztak valami projekten, rettenetesen le akart feküdni vele, és ez nem sikerült. Nagyjából ez volt tehát a meghívás alfája és omegája, és hát nem is lenne Zsuzsa, ha nem lenne könnyű őt táncba vinni. Meg őszintén szólva – fejtette ki nekem – nem is igazán emlékezett rá, hogy egyáltalán bejött-e neki a srác, úgyhogy meg akarta újra nézni élőben.

Forrás: Europress

A házibuli egy helyes újlipóciai hipszterbarlangban volt, két szoba, erkély, designbicikli a falitárolón, a volt grafikus kolléga pedig pont a megfelelő helyeken rendelkezett dús, de ápolt testszőrzettel (cc... SZAKÁLL), és tetoválásokkal ahhoz, hogy az egyébként is pasizós hangulatban lévő Zsuzsát tökéletesen megfogja. Persze Zsuzsa is Zsuzsa és kellette egy darabig magát, nehogy könnyen kaphatónak tűnjön. Mondom egy darabig. Ameddig bírta. Mert egyszer csak BUMM, beütött a crush-mennykő, és innentől kezdve minden erőfeszítés hiábavaló volt.
A pasi az elején még nagyon tepert érte. Megmutogatta neki az egyedi lemezgyűjteményét, meg az elektronikus zenéit (hobbi dj, mondom hogy hipszter).
Csókolóztak a fürdőszoba félhomályában a buli alatt, és volt még annyi erő Zsuzsában (vagy bennünk, akik szabályosan elrángattuk onnan), hogy ne feküdjenek le. DE hát nyilván nem lehetünk ott mindig mellette. A következő napok aztán azzal teltek, hogy folyamatosan tájékoztatott minket a kis románc előre haladtáról.
Elmentek egy randira, és Zsuzsa úgy érezte, hogy vége, kész, a pasi az isten, innentől kezdve már nem kell többet keresgélnie. Mivel a munkájuk is hasonló, ezért rengeteg közös témájuk volt, ráadásul, mivel mindkettejüknek kötetlen a munkaideje, gyakorlatilag a megismerkedéstől számított első hetet egymás ágyában és szájában töltötték. Ezt nemigen lehet szebben mondani.

Hogyan ijessz el egy pasit pillanatok alatt?

Zsuzsa olyan volt, mint egy őrült. Én nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyennek. Mert az egy dolog, hogy milyen az ember, amikor kamaszként szerelmes, de tizenévesen még lassabb a tempó, mert kicsit félünk... a másiktól, magunktól, a szextől. Zsuzsa viszont egy gyönyörű, érett nő, szexualitása csúcsán, aki gyakorlatilag úgy viselkedett azzal a sráccal, mint amikor egy kígyó ráveti magát egy szerencsétlen verébfiókára, aki mozdulni se tud. Gúzsba kötözte, megfojtotta. Mindent tudni akart róla, mindenért lelkesedett, mindenkinek bemutatta, közte nekünk is. A srác, aki az elején még odáig volt Zsuzsáért, a végére egészen megzavarodott és megijedt. Nem is csodálom. Amit Zsuzsa művelt, az közelebb volt az elmebajhoz, mint bármiféle egészséges érdeklődéshez. És az egészben az volt a legszomorúbb, hogy ezt ő maga is látta. Gyötrődött miatta, mert nem tudott uralkodni magán. Azt írta: Fura hogy két hete ha valaki megkérdezte volna, mire emlékszem Bazsiból, nem tudtam volna mit mondani neki. Most meg csak ő van. Attól függnek a mindennapjaim hogy elég időt tudok-e vele lenni.

Forrás: Europress
A megismerkedéstől számított első hetet gyakorlatilag egymás ágyában és szájában töltötték.

Mit írhattam volna vissza rá? Fura? Dehogy. Crush. A legrosszabb.
Egy idő után az őrületes tempó miatt persze minden gesztusa rémületet és visszahúzódást váltott ki a srácból. Először csak egyedül akart lenni. Aztán fel se vette. Aztán már online is csak egy-egy smileyval válaszolt. És nagyjából két hét alatt ennek a gyorsfelfutású őrületnek is vége lett, mint minden őrületnek a világon. Utána Zsuzsa két napig nem is tudott dolgozni, csak lézengett otthon. A telefonját és a laptopját elvettem tőle, és letöltöttem neki három évadnyi Trónok harcát. És az a legdurvább, hogy nagyjából ennyi. Egyre higgadtabban és higgadtabban tudott gondolkodni, lassan a fiún kívül máson is, majd egy reggel úgy ébredt, mint valami rossz álomból.
Az volt a baj – magyarázta –, hogy még nagyon az elején voltunk. Nem is tudok róla semmit. És ezért mindent beleképzeltem, amit csak tudtam: és ebbe szerettem bele.
Crush. Igazából az az ember nem is létezett. Nincsenek tökéletes párkapcsolatok és nem kell egymás függőjévé válni. Csak olyan emberek vannak, akiket érdemes megismerni. Meg akiket nem. Úgyhogy én azt javaslom, tartsátok be az arányokat. És kerüljétek a crusht. Már ha el nem kapjátok véletlenül. Fáj, mint a herpesz. És sajnos sokkal cikibb.