Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy lassan talán bölcsődébe kéne iratni a kisfiamat... Ő is unja már a négy falat, én is. Ő is igényel(né) rajtam kívül mások társaságát is, és néha én is vágyom már a felnőtt társaságot. A játszótéren kívül is. Oké, akkor menjen bölcsibe. Ezzel az első, és el kell mondjam:cseppet sem egyszerű döntéssel azonban újabb, tömérdek kérdés, eldöntendő dolog zúdult rám. Megvitatva dilemmáimat hasonló életszakaszban járó barátnőimmel rájöttem, hogy kérdéseimmel egyáltalán nem vagyok egyedül. Íme ezekből az inspiráló beszélgetésekből a bölcsit kereső anyukák 5 legnagyobb dilemmája.

1. Mikortól menjen bölcsibe a gyerek?

Van, aki már fél éves korától rákényszerül, egyesek szerint egy éves kor előtt egyáltalán nem ajánlott, míg sokan legalább két éves korig várnak. Sajnos sokszor a munkáltató dönt, ha Anyának vissza kell menni dolgozni, és nincs egy bevethető nagyi se, akkor nincs mese: menni kell a bölcsibe.

2. Kezdetben mennyit legyen ott?

Persze, először van a beszoktatási idő, ami most nem számít, de utána, mit csináljunk? Ha megszokja a gyerek a légkört, akkor rögtön hagyjuk ott heti öt napot? Vagy először csak egy-két napot a héten? És egész napra hagyjuk ott? Vagy csak délelőttökre? Egyáltalán a bölcsi mit engedélyez, mit javasol, miben partner?

3. Hol legyen a bölcsi? A munkahelyhez vagy a lakásunkhoz legyen inkább közelebb?

Együtt üljünk a dugóban a gyerekkel reggel és délután is, de legalább addig is együtt vagyunk és ha bármi gond van, akkor két perc átszaladni a gyerekért? Vagy pedig inkább az otthonunkhoz legyen közelebb, mert azt a környéket jobban ismeri, esetleg sok játszóteres kispajtásával járhat egy csoportba?

4. Állami vagy magán bölcsi? Esetleg családi napközi?

Számomra ez az egyik legnagyobb dilemma. Állami bölcsődét nem sokan javasoltak, amit mégis, oda már nagyjából a fogantatás pillanatába lekéstük a jelentkezést. És hát a pénz sem utolsó dolog ennél a döntésnél. Bár erre pedig egy ismerősöm azt mondta, válasszak. Fizetek egy olyan bölcsit, ahol mindent megkap a gyerek, van WC papír (értsd, nem nekem kell majd vinni), szuper játékok, jó ágyak, elégedett (megfizetett) gondozók, és rántott húst, meg nutellás palacsintát ehet a gyerek, vagy pedig állami bölcsibe viszem a gyereket, vehetek és vihetek mindent kiegészítőt én, nutellás palacsintát meg majd ehet otthon. Vagy ott van még a most nagyon menő családi napközi is opcióként, ahol pedig aztán annyira gyerekközpontú és az ő igényeit figyelő ellátásban részesülhet az én imádott kisfiam, amilyet még talán én se tudok itthon neki megadni – persze jó pénzért. Nem egyszerű, az biztos...

5. Milyen legyen a gondozó?

Fiatal, lelkes, tapasztalatlan vagy idősebb, kevésbé lelkes, viszont tapasztalt?Tudom, ez most nagy(on nagy) általánosítás, mert ott a középkorú, tapasztalt, de még nem belefásult – keressek olyat. De akkor ott van még az is, hogy legyen-e saját gyereke, vagy ne legyen, és szimpatizál-e vele a gyerek – mert ugye talán ez a legeslegfontosabb amellett, hogy jó szakember is legyen, értse is a dolgát. Arra meg szimplán ne is gondoljak, hogy vajon akkor is olyan kedves és türelmes-e a gyerekkel, amikor én nem vagyok jelen.

És akkor ezek után még ott vannak a kevésbé nagy, ám nagyon is fontos kérdésekből csupán néhány. Miszerint...

- Rossz idő esetén is kiviszik-e/ki tudják-e vinni a gyerekeket a levegőre?

- Megoldott az allergiás (tejallergia, gluténérzékenység, stb.)gyerek étkeztetése is?

- Van-e megfelelő mennyiségű és minőségű oktatás? (úszás, tánc, angol, stb.)

- Ha a gyerek csak dajkálva/simogatva alszik-e, eldajkálja/simogatja-e valaki?

- Engedik-e cumisüvegből inni, ha még nem tud egyedül pohárból inni?

Te milyen szempontok szerint választasz/választottál bölcsit? Milyet és hol? Elégedett vagy vele?

Kattints ide az anyák napi videónkért:evamagazin.hu/anyaknapja