Meg kell hagyni, ez az egyik legnehezebben megválaszolható kérdés a Földön. Mi most mégis megpróbáljuk, méghozzá azzal a módszerrel, hogy igyekszünk kiszűrni, mi az, ami bizton nem tartozik a misztikus tárgykörbe.

1. Túl heves

A kapcsolatok kezdete általában feltölti az érzékeket: olyan hőfokon égünk, hogy a túláradó romantika minden kétséget kizáróan igaz szerelemnek tűnik. Nem tudunk másra gondolni, csak Őrá, folyamatosan álmodozunk, fantáziálunk, egyszóval igazi csőlátásunk alakul ki. Ezen a ponton az egész kapcsolat kizárólag a képzelőerőnkre épül, hiszen nincs elegendő információnk a másik emberről: a lyukakat, vakfoltokat gyönyörűen betöltjük saját képzeteinkkel.

A rajongás persze teljesen más, mint a szerelem. A kapcsolat eleje csupán illúzió, időre van szükségünk ahhoz, hogy megtudjuk, elmélyülhet-e vagy véget ér. Az igazi szerelem csak akkor lép színre, amikor lehullt az orrunkról a rózsaszín szemüveg, amikor széttörtük a tökéletesség délibábját. És ez nem történik meg hetek alatt. Jóval több időbe telik.

2. Olyan tökéletesnek tűnt

A szerelem első időszakára jellemző fantáziálás a tökéletesség vízióján csüng. Valahogy úgy gondoljuk, révbe értünk, végre megtaláltuk a lelki társunkat. De ahogy a kapcsolat halad előre, egyre többször kívánjuk, bárcsak a partnerünk valamivel jobb lenne. Öltözhetne elegánsabban, beszélhetne másképp, követhetne más célokat. Ilyenkor – mondani sem kell - nem vagyunk igazán szerelmesek.

A szerelem ugyanis azt jelenti, hogy a tökéletlenségeket is megnyerőnek találjuk. Szeretjük a párunkban a nagyszerű és a furcsa dolgokat is. A hibái nem őrjítenek meg, legfeljebb mosolygásra késztetnek.

3. Nem pihentető

A szerelmet csak akkor élhetjük meg, ha önmagunkat adjuk benne. Az a kapcsolat, amelyik megköveteli, hogy elleplezzük egyes kellemetlen tulajdonságainkat, nem szerelem. A kapcsolatot a bizalom szüli. Amikor megmutatjuk valódi sebezhető önmagunkat, és partnerünket ez hidegen hagyja, vagy idegesíti, akkor a bizalom megsemmisül, és legközelebb már nem merünk megnyílni. Ez a vég kezdete.Ha tehát azon kapjuk magunkat, hogy mindig a felszínen lebegünk, akkor nem igazán találtuk meg azt a mélységet, amely az igazi kapcsolatokat jellemzi.

4. Távolságtartónak tűnt

A kapcsolat kezdete mindig szenvedélyes. Ha a dolgok valódi és tartós szerelemmé fejlődnek, ez a szenvedély valamivel hűvösebbé, ugyanakkor mélyebbé is válik. Hogyan érezzük magunkat, amikor a párunk felénk közeledik? Izgatottak leszünk a találkozástól? Vagy inkább valamiféle érzelmi távolságból szemléljük őt?Ha cseppet sem vagyunk feldobva, akkor ez nem igazi szerelem. A jó kapcsolat mindig motivál, és nem demoralizál. Mosolygunk. Azon kapjuk magunkat, hogy lubickolunk az örömben minden különösebb ok nélkül. Az élet nem tökéletes, és a párunk sem az. De a szerelemben legtöbbször mégis boldogok vagyunk.

5. Aggodalmaskodni

A testünk jóval azelőtt reagál a helyzetekre, hogy az elménk utolérné. A rossz kapcsolatok kimerítőek. Az elménk persze ésszerűsítheti, miért érezzük magunkat mérgesnek. A munka szar. Túl sok kávét ittam. Stresszes vagyok. De a testünk nem indokol ilyen kifogásokat. Csak reagál. És ez a reakció nem fog megfelelni a kifogásainknak.Ha egy kapcsolatban igazán szeretnek és megbecsülnek minket, akkor elsimulnak az élet legdurvább szélei, vatta fogja fel az ütéseket. De ha valami hiányzik, akkor nincs az a tökéletes Facebook-bejegyzés, amelyik igazi összekapcsolódást hazudna. El kell engedni az illúziókat. Azon a napon, amikor erre rászántuk magunkat, új élet kezdődik. A valóságot látjuk majd, nem a fantáziánkat.

És ha kiderül, hogy nem igaz szerelem volt: végül is mit vesztettünk?

Galériánkban nézz csodálatos filmeket a szerelemről!