A videót Matthew Johnstone írta, illusztrálta és az ő hangján halljuk a történetet, amelyben elmeséli, hogy milyen az élet a „fekete kutyával”.

A videó szövege a következő:

„Volt egy fekete kutyám. Úgy hívták: depresszió. Bármikor, amikor a fekete kutya megjelent, üresnek éreztem magam, és úgy tűnt, az élet lelassul. Néha meglepett a különösebb apropó nélküli látogatása. A fekete kutya miatt öregebbnek éreztem magam – és úgy is néztem ki.

Amikor a világ többi része látszólag élvezte az életet, én csak a fekete kutya mögül tudtam szemlélődni. Azok a tevékenységek, amelyek korábban örömet okoztak, már nem hoztak lázba. Előszeretettel vette el az étvágyamat. Felőrölte a memóriámat és a koncentrálóképességemet. Csinálni bármit, vagy elmenni bárhová a fekete kutyával – őrületes erőt követelt. Társasági eseményeken a maradék kis önbizalmat is kiszippantotta belőlem. A legnagyobb félelmem az volt, hogy felfedeznek, azon aggódtam, hogy az emberek majd elítélnek amiatt a stigma miatt, amit – úgy éreztem – a fekete kutya rám nyomott. Úgyhogy rengeteg energiát fektettem abba, hogy elfedjem őt. Márpedig fenntartani egy érzelmi hazugságot – rendkívül kimerítő.

A fekete kutya rá tudott venni arra, hogy negatív dolgokat gondoljak és mondjak. Irritáló emberré tett, akivel nehéz együtt lenni. Elvette tőlem a szerelmet és eltemette az intimitást. Semmit sem szeretett jobban, mint hogy felébresszen az őrjítően ismétlődő negatív gondolatokkal. Imádott emlékeztetni arra, hogy milyen kimerült leszek másnap.

Ha van egy fekete kutya az életedben, az nem csak annyit tesz, hogy egy kicsit levert meg szomorkás vagy. Legrosszabb esetben a teljesen érzelemmentes nihilt jelenti.

Ahogy idősödtem, a fekete kutya nagyobb lett, és már állandóan ott sertepertélt körülöttem. Bármit felhasználtam volna, amivel elűzhetem. De többnyire ő kerekedett fölém. Lent maradni könnyebb volt, mint újra föltápászkodni. Úgyhogy egész jó lettem az öngyógyításban, ami persze sosem segített igazán. Végül mindentől és mindenkitől elzárva éreztem magam. A fekete kutya kisajátította az életemet.

Amikor minden örömet elveszítesz az életben, elkezded megkérdőjelezni, mi értelme is van az egésznek. Szerencsére ekkor segítő szakembert kerestem. Ez volt az első lépés a felépülés felé, életem fő fordulópontja. Megtanultam, hogy nem számít, ki vagy, a fekete kutya emberek millióinak életét keseríti meg. Azt is megtanultam, hogy nincs csodafegyver vagy varázspirula. Van, akinek segít a gyógyszer, és van, akinek teljesen más megközelítésre van szüksége. Azt is megtanultam, hogy ha őszinte vagy azokkal, akik közel állnak hozzád, az rengeteget számít.

A legfontosabb, hogy megtanultam többé nem félni a fekete kutyától, sőt, néhány trükkre magam is megtanítottam.

• Minél fáradtabb és stresszesebb vagy, ő annál hangosabban ugat, ezért fontos, hogy megtanuld lecsendesíteni az elméd.

• Klinikailag bizonyított, hogy a rendszeres testmozgás enyhe és közepes depresszió kezelésében éppen olyan hatékony tud lenni, mint az antidepresszánsok. Úgyhogy menj el sétálni vagy futni, és hagyd magad mögött.

• Vezess hangulati naplót: a gondolataid papírra vetése katartikus lehet, és fontos felismerésekhez vezethet.

• Azt is vedd számba, mi mindenért lehetsz hálás.

• A legfontosabb, hogy tudd, nem számít, mennyire kerülsz mélyre, ha megteszed a megfelelő lépéseket, és beszélsz a megfelelő emberekkel, a fekete kutyás napok el tudnak és el is fognak tűnni.

Azt azért nem mondanám, hogy hálás vagyok a fekete kutyának, de az biztos, hogy elképesztő tanítóm volt. Arra kényszerített, hogy újra megbecsüljem és egyszerűsítsem az életem. Megtanultam, hogy ahelyett, hogy elfutnék a problémáim elől, jobb, ha magamhoz ölelem őket. A fekete kutya talán örökre az életem része marad. De már nem lesz többé az a bestia, mint korábban. Van egy megállapodásunk.

Ismeretszerzéssel, türelemmel, fegyelemmel és humorral a legrosszabb fekete kutya is megszelidíthető.

Ha teheted, az alábbi foglalkozások közül válassz, hogy enyhüljön a depressziód: