- Csörög a telefonod! – Ki az? – Anyukám…biztos téged hív, hogy segíts neki a repjegyekkel. – Most komolyan nem tudod egyszer te megcsinálni? – Nem véletlenül hív téged, jaj légyszi, csak most utoljára! – Nem bánom, add ide akkor!

Nálunk így zajlik nagyjából, amikor valamelyikünk édesanyja segítséget kér a modern kütyükkel vívott harcában. Persze imádjuk őket és ezért akárhányszor képesek vagyunk (majdnem) türelmesen végigmenni velük a dolgokon lépésről-lépésre, lassan diktálva, és minden erőnket arra összpontosítva, hogy elképzeljük, vajon mit lát ő épp a vonal másik végén, mert ha nem ugyanazt, mint mi, akkor kezdhetjük előről az egészet. Ezek azok a dolgok, amiket rendre végigjátszunk "távoktatva", vagy akár élőben, miközben párunkkal szem forgatva, nagyot sóhajtozva és röhögést visszafojtva pillantunk egymásra: „már megint”! Ismerős?

[cikk=40017]

1. – Kicsim, hogy is kell az enyémen beírni az sms-be a mobilparkolást? – Anya, már benn van a szám a telefonodban, múltkor beírtam! – De most megint nem találja ez a szar! – Jó, akkor add ide, megcsinálom!

2. – Szia Kisfiam, akkor megtennéd, hogy befoglalod a húgod repülőjegyét visszaútra? – Nem azt mondtad Anyukám, hogy már készen van, és majd csak becsekkolni kell? – De azt mondtam, de nem visz tovább az oldal!

3. – Itt állok a ház előtt, mi is a kapukód? – 123 kulcsjel 1122. – Nem engedi…

4. – Na szia, kéne egy kis segítség: most mi az, hogy „you are not authorized..”? – Anya, várj! Mit csinálsz? – A netbankban vagyok és nincs is ilyen kódom, amit kér.

5. – Vikuskám, megnéznéd a papa mobilját, hogy miért törlődött ki belőle a számom? – Biztos kitörölte véletlenül, olyan nincs, hogy magától eltűnik. – Jó, biztos! És a csengőhangot is állítsd neki vissza, ha lehet!

6. Ülünk az autóban: – Úristen Anya, már ennyi az idő? – Nem, csak sosem tudom, hogyan kell visszaállítani az órát, te tudod?

7. – Sziasztok Kicsikéim, itt állok már az ajtóban, csak nem emlékszem mi volt a riasztó kódom, nem emlékeztek véletlenül? – A te otthoni kódodra? Nem, de akkor használd az enyémet! – És azzal ki is tudom majd kapcsolni?

8. – Lehet, hogy én megfőzném azt a levest, amire hazajöttök, de leírnád, hogyan kell nyomkodni ezt a főzőlapot? – Le.

9. – Hú de jó, hogy jöttök: azt írja ki a mobilom, hogy betelt a memória, nem csinálnátok meg a képek mentését? – Jaj, arra most nem lesz időnk, az nem két perc ám! – Jó, akkor majd felhívlak, és elmondod? – Gyere inkább, akkor gyorsan megcsinálom most!

10. – Helló Picikém, figyelj csak, Apának fel akarom venni ezt a természetfilmet, ami most megy a tévében, mit is kell időzíteni? - Csak nyomd meg, hogy „rec”! – Ezen nincs olyan! – Piros gomb van? – Az sincs. – Anya, melyik távirányítót fogod?

+1 Mindeközben, amíg ezt írom: – Nézd Szívem, Anyukám átküldte a képeket az új kocsiról! Várj mégsem, tök homályos, nem látszik rajta semmi, írok neki, hogy küldjön másikat! Válasz: – Így sikerült, nem túl jók a fényviszonyok! :-)

[cikk=34579]

Még ha az adott pillanatban nyűgnek is éljük meg ezeket a dolgokat, mindig ott kell lebegjen a szemünk előtt, hogy a szüleinktől kapott önzetlenségért és szeretetért cserébe a legkevesebb, hogy ezredszerre is segítünk és megoldjuk a bonyolultnak tűnő dolgokat. Nevetni persze ér, és amúgy is, mire a legjobb később emlékezni, ha nem ezekre a bosszantóan humoros pillanatokra!

Nektek is van ezekhez hasonló vicces sztoritok? Írjátok meg kommentben!