„Zöld erdőben jártam / Kék ibolyát láttam / El akart hervadni / Szabad-e locsolni?”

Bár nem a költészet csúcsa ez a versike, mégis elszavalom minden évben családom nőtagjainak. Előtte hosszan készítem fel magama produkcióra, főleg lelkileg. Aztán egyik lábamról a másikra állok és elhadarom, minél hamarabb essek túl rajta. Merthogy valahol azt gondolom, hogy ciki ez. Miközben azt is gondolom, hogy a locsolóverset cikinek gondolni: még cikibb.

Kell ezt erőltetni?
Meg azt is gondolom közben, hogy nincs ez jól sehogy se. Mert ezen nem kellene rugózni olyan sokat: elmondani, locsolni, azt’ jól van. Mi lehet a baj? Bárgyú a vers? Bugyuta? Vagy az, hogy felnőttünk, miközben a vers gyerekkorunk óta velünk van, és semmit sem változott? Egyre inkább azt hiszem, jól van ez így, sőt. Persze amíg az ember küzd ellene lelkileg, hogy húsvét hétfőn locsolóverset kelljen mondania, kitalál mindenféle menekülőútvonalakat. A „Zöld erdőben jártam...” helyett van egy csomó verzió: vagány locsolóvers, vicces locsolóvers, bunkó locsolóvers: ki-ki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló verziót... Amelyekkel egyébként éppen az a baj, hogy annyira erőltetett és jófejkedő mindegyik, hogy az ember még mélyebbre süllyedne legszívesebben. Aztán: mit fogadjunk el a locsolóversért? Pénzt? Nagyon rossz, ételfestékkel színezett konyakokat? Csokitojást? Igazi tojást?

Jakuzzi és fapados
A húsvét, mint minden ilyesmi, szépen kezd kimenni a divatból. Vidéken, amerrefelé ilyenkor jövök-megyek, bezárultak a kapuk és az ajtók, nem lehet csak úgy beesni locsolkodni. Vannak, akik ilyenkor kihasználják a háromnapos ünnepet, és elhúznak a wellnessbe. Akiknek semmi kedvük a locsolkodáshoz, fogják magukat, és szalonnát sütni meg bográcsozni mennek valami erdőbe. Néhány éve, amikor egy női magazinnak készítettem interjút egy tévés személyiséggel, ő is azt mondta, hogy a húsvéti készülődés annyiban merül ki náluk, hogy fogják magukat és elrepülnek fapadossal egy másik országba. Ültünk a szöveg felett a szerkesztővel, aki azt szerette volna olvasni, hogy házi kalácsot sütögetnek és a kertben fűágyat csinálnak a nyuszinak, hogy az oda tojja az édesipar legújabb termékeit. És én is éreztem, hogy ez tényleg elég karcsú így.

Buli és körforgás
Amikor húsz éve kertes házból beköltöztem a VII. kerületbe, az elég jó volt, mert néhány lépésnyire állt a lakástól a bulinegyed kezdeménye, és fél óra alatt eljutottam nagyjából oda, ahová csak akartam. De valami nagyon hiányzott. El kellett telnie egy kis időnek, hogy rájöjjek, mi az. A Dob utcában minden nap egyforma volt. Kiléptem a járdára, ügyesen kikerülgettem a kutyaszart, felszálltam a villamosra, és odaértem valahová. Aztán este haza. Ellenben amíg vidéken történt mindez, és ki kellett caplatnom a buszmegállóig, addig vagy metsző, jeges szélben és hóviharban mehettem kifelé, vagy balzsamos tavaszi reggelen, vagy brutális nyári hőhullám idején már reggel forróságban, vagy lehullott levelekben gázolva. A bejárati ajtónk előtt tulipánok és nárciszok nőttek ki a földből tél végén, majd kezdtek virágozni és tűntek el májusban. A szőlő rügyei megduzzadtak és levelet hajtottak, ahol meg apám megmetszette a venyigéket, édes vízcseppek jelentek meg és csöpögtek a földre. A macska télen kétszer akkorának tűnt, mint nyáron, mert nem jöhetett be a lakásba, így kénytelen volt bundát növeszteni. Nem onnan tudtam, hogy milyen évszakban járunk, hogy éppen kabátot vagy pólót kell-e húzni, hanem szembesültem azzal, merre jár éppen a természet. (És amikor később, a Körútra egy este leesett húsz centi hó, nem tudtunk betelni vele: jöttünk-mentünk, ropogott a lábunk alatt, és ettől mérhetetlenül fel voltunk dobva.)

Jön a fény
Ha az idő nyúlik, mint egy szürke, jól megcsócsált rágógumi, az emberrel csak úgy megtörténnek a dolgok. Mennek a hetek, a hónapok, és nem húzzuk ki a fejünket az egyhangúságból. Jól temperált levegőjű irodák, liftzenét játszó plázák, lidérces neonfényben fürdőző mélygarázsok – sehol semmi, ami megtörje a napok folyását. Nem így volt ez annak idején, amikor eleink szántottak-vetettek (vagy különböző buszmegállókba mentek ki a kertes házakból). Ha az ember valamilyen szinten együtt létezik a természettel, a zsigereiben érzi a ciklikusságát. Tudja, melyik az a nap, amikor megtörik a tél szorítása, és melyik az, amelyiken tényleg búcsúzik a nyár.

Az ünnepek nagyjából erről szóltak. A téli nap-éj egyenlőséget annak idején a pogányok azért ünnepelték, mert a sötétség nem terjedt tovább, és december 21-étől kezdve egyre hosszabbak lettek a nappalok. Elmúlt a rossz, győzött a jó, érkezik egy új remény. Húsvét a tavasz közeledtét, az új élet sarjadását ünnepli. A zsidó húsvét, a pészach eleinte a betakarítás ünnepe volt – ilyenkor ott már arattak az emberek –, majd az egyiptomi kivonulásra emlékeztetett.
A keresztény vallás pedig Jézus feltámadását ünnepli a tavaszi napfordulót követő telihold utáni első vasárnapon.
A népszokások viszont szinte egytől egyig a termékenységhez kötődnek – erről pedig a germán Ostara (a húsvét angolul Easter, németül Ostern) istennő tehet. A nyúl talán a szaporasága miatt jöhetett a képbe. A hímes tojásokat pedig már az avarok sírjaiban is megtalálták a régészek.
A húsvéti locsolkodás szintén a termékenységvarázslattal és a megtisztulással kapcsolható össze.

Jó alkalmak
Vidám dolog tehát a húsvét. Tele van termékenységgel, megújhodással, a tavasz ünneplésével. Optimizmussal, remek kajákkal, és jó alkalommal arra, hogy meglátogassuk a rokonokat-ismerősöket. A nőket a férfiak megöntözhetik, cserébe pedig kaphatnak egy pirosra festett petesejtet – a hímes tojást, ugye. Ha ez nem szexi, akkor mi? Sokszor nyavalygunk, hogy minek a halloween meg a Valentin-nap, ezek az Amerikából átvett ünnepek, pedig mindegyik remek alkalom arra, hogy egymással foglalkozzunk, szórakozzunk, megálljunk, kikapcsoljunk és együnk-igyunk. (Akár kicsit mélázhatunk is az értelmükön, meg az idő folyásán.) Közben meg itt vannak az „igazi”, a „saját” ünnepeink, amiket nem tartunk meg rendesen. Pedig nem véletlenül találták ki ezeket. Hosszú távon megkönnyítik a dolgunkat.

Mit csinálj a húsvéti maradékkal? Galériánkban találsz pár tippet!