Mindamellett, hogy értem és tökéletesen átlátom mi miért történik egy állásinterjú alkalmával, mégis azt gondolom, hogy sok bosszantó aprósággal és nehezményezhető dologgal kell szembenéznie annak, aki új munka reményében nekilendül egy bemutatkozó beszélgetésnek. Sokszor már meg sem halljuk, észre sem vesszük az újra és újra visszatérő bakikat és idegesítő viselkedésnormákat, hanem elkönyveljük úgy, hogy "ez a normális", ez a folyamat része. Pedig egyáltalán nem így van, legalábbis nem kéne, hogy így legyen! Ha valamivel nem szimpatizálunk, nem értünk egyet, nem egyezik a mi értékrendünkkel, azt nem kell toleráljuk kizárólag azért, hogy jobb színben tűnjünk fel jövőbeli munkaadónk előtt. Mégis mi a jó abban, ha olyan helyen dolgozunk, ahol nem adhatjuk önmagunkat? Ezért jöjjön most 15 olyan dolog, amit tényleg nem kell tolerálni egy interjún.

1. Az interjúztató jócskán megvárat, annak ellenére is, hogy én vagyok az első azon napon. Ezzel rögtön azt sugallja számomra, hogy fejetlenség van a cégnél, vagy hogy nem tartja fontosnak a beszélgetést.

2. Ha valaki kimegy, miközben beszélek.

3. Ha a céget képviselő személyek közül akár csak egy is nem az alkalomhoz illő öltözetben jelenik meg. Miközben én nyilván legjobb beáltásom szerint csíptem ki magam.

4. Amikor interjú közben felveszik a mobiltelefont, vagy egyszerűen csak babrálnak vele. Álljak neki én is messengerezni?

5. Ha azt kérik jöjjek be néhány próbanapra, de fel sem ajánlják, hogy kifizetik.

6. Amikorérezhetően nem néztek bele előzőleg az önéletrajzomba és nem tudják honnan indítsák a beszélgetést. Mindemellett persze elvárás, hogy én kívülről fújjam a cég 100 éves történetét.

7. Ha kijavítják az angolomat/németemet miközben beszélek. Amennyiben úgy látják, hogy nem a számukra megfelelő szinten beszélek, akkor nem kell felvenni, de ez nem egy iskolai felmérés. Ennyire egyszerű.

8. Amikor végig úgy érzem, hogy vizsgáztatnak, ahelyett hogy meg akarnának ismerni.

9. Ha már rögtön az elején éreztetik, hogy én egy nekik alárendelt beosztott leszek, és nem kezelnek partnerként. Pedig erről kéne szóljon: én adok valamit, cserébe kapok valamit. Ez csak üzlet, ami azonos érdekeltségű felekkel kéne kötessen.

10. Ha akarva, vagy akaratlanul kihangsúlyozzák, hogy nő vagyok. Mindegy milyen kontextusban. Én az ő szemükben munkavállaló, kolléga, partner akarok lenni. Micsoda égés..nekik!

11. Amikor a számba akarják adni a saját véleményüket és azt várják, hogy mindenre bólogassak. Dehát kinek kell olyan dolgozó, akinek nincs önálló gondolata? Biztos sokaknak, nekem viszont ők nem hiányoznak.

12. Ha véletlenül kicsúszik a bűvös "mikor tervezek gyereket szülni" kérdés, pedig már jó rég tabu kéne legyen az interjúkon.

13. Ha már az első alkalommal az elődömhöz próbálnak hasonlítgatni. Szinte 100%, hogy én valamiben más leszek. Kár a gőzért!

14. Ha a szavamba vágnak, vagy nem hagyják, hogy befejezzem a mondataimat. Nagy valószínűséggel később sem lesz ez másképp.

15. Amikor azt hangsúlyozzák, hogy a cég mennyire jól fejlődik, de arról nem ejtenek szót, hogy a dolgozóknak miért jó itt dolgozni. Ha rákérdezek, akkor is kitérnek a válasz elől.

Nektek volt már hasonló tapasztalatotok, vagy olyan pillanatotok állásinterjún, amit nem tudtatok tolerálni? Írjátok meg nekünk azt is, hogy miként kezeltétek a helyzetet!