A 22 éves Freund Károly okleveles mezőgazdász 1884-ben kezdett gazdálkodni családja bánáti birtokán, Gavosdián. A német hivatalnokcsalád fia korábban a jómódú és művelt polgári ifjak életét élte, sportolt, festegetett, műkedvelő előadásokon lépett fel, de komolyabb ambíciói egyik területen sem voltak, és tanulni sem szeretett különösebben. Édesanyja korai halála megviselte, kimaradt a társaságba nem járt, helyette sokat olvasott.

[cikk=38361]

A gyakran betegeskedő fiatalembert apja eredetileg jogásznak szánta, de Károly kimaradt az egyetemről és elvégezte az egyéves mezőgazdászképzést. Festményeit apja nem találta elég jónak, így lebeszélte arról, hogy tovább próbálkozzon. Úgy tűnt, lassan mégis megtalálja a helyét a Temesvár melletti birtokon. Udvarolni kezdett a szomszéd földbirtokos lányának és a kezét is megkérte. Ekkor látogatta meg Gavosdián unokatestvére, a 36 éves Fialka Olga.

Olga festő és grafikus volt, képeit Bécsben rendszeresen kiállították. A fiatalember azonnal hatása alá került a régen látott rokonnak. Talán az akkoriban a nőktől szokatlan szabad életmódja ragadta meg, talán az, hogy Olga feltűnően hasonlított nagynénjére, Károly fiatalon meghalt édesanyjára. Bármi volt is az ok, néhány nap múlva már tudta, hogy szakít éppen csak megkezdett polgári életével, és a nála 14 évvel idősebb festőnővel akar élni. Kis túlzással ez a találkozás döntötte el a modern magyar festészet sorsát. Olga megnézte vendéglátója félretett képeit és arra biztatta, hogy folytassa a festést. Ahol más amatőr kísérletezést látott, ott ő szokatlanul erős színkezelést, formabontó kompozíciót. Néhány hét múlva már egy pár voltak és készen álltak egy itáliai tanulmányútra. Károly apjának rosszallása ellenére Rómába utaztak, majd néhány hónap múlva Münchenbe mentek, ahol Károly Olga rábeszélésére beiratkozott egy képzőművészeti iskolába. Innen csak 1885 őszén tértek haza, hogy összeházasodhassanak, Olga ugyanis már terhes volt első gyermekükkel, Valérral.

A férfi tehetsége felesége szeme láttára napról napra kibontakozott. Olga biztos szemű műértő volt, pontosan tudta, hogy a férje zseni. Saját magát viszont nem tartotta annak, ezért egyre ritkábban vett a kezébe ecsetet. Egy évvel később a Freund nevet Ferenczyre magyarosította a család. Nápolyba költöztek, ahol Károly beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára. Sokat sétáltak Pompeji romjai között, megcsodálták a vörös freskók színeit. Olga mindig pontosan felmérte, hol kell férjének képeznie magát ahhoz, hogy a legnagyobb festők közé kerüljön. Ferenczy Károly ötéves itáliai és párizsi tanulás után a Műcsarnok kiállításán szerepelt először hazai közönség előtt: kiérlelt festőként, későbbi stílusa legfontosabb jegyeit a világ elé tárva. Olga 42 évesen megszülte ikergyermekeit, Noémit és Bénit; ettől kezdve egyáltalán nem festett, életét a családjának szentelte. Rendkívül művelt nő volt, nyolc nyelven beszélt, gyermekeit a legmodernebb elvek szerint maga tanította. 1896-ban néhány új stílust képviselő festővel együtt egy kis erdélyi bányászvárosba, Nagybányára költöztek. Hamarosan Ferenczy vált a nagybányai festőiskola vitathatatlan művészi vezéregyéniségévé. Több mint húsz évig éltek itt, otthonuk a városka művészeti központjának számított. Gyermekeik a szemük láttára váltak sikeres képzőművésszé: Valér festőként, Béni szobrászként, Noémi gobelinművészként lett nemzetközi hírű.

Ferenczy 1910-ben három különös képet festett Vörös fal címmel. Nagybányai házukat ábrázolják, amelynek oldalán egy pompeji vörös színre festett függönyt láthatunk. Ez a függöny freskó volt Olga egyetlen fennmaradt kései munkája. Közös szerelmes utazásuk emlékére készítette, hogy kertjük dísze legyen. Ferenczy Károly 1916-ban még megélte gyermekeivel közös budapesti kiállításának sikerét, majd egy évvel később, 55 éves korában leukémiában meghalt. Fialka Olga, aki négy Ferenczyt adott a magyar képzőművészetnek, és aki nélkül nincs nagybányai iskola, még 13 évet élt.

[cikk=31839]