5 "szörnyűség", amit tudok tolerálni a barátnőimben...

Borítókép: 5 "szörnyűség", amit tudok tolerálni a barátnőimben...
...és három "apróság", amit viszont csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem!

Szeretem azt gondolni magamról, hogy az az embertípus vagyok, akivel könnyű kijönni, és aki lazán kijön bárkivel. A legelképesztőbb és – mások szerint – legelviselhetetlenebb lakótársakkal tudtam együtt élni hosszasan, békében, és türelemmel viselem a barátaim hülyeségeit, még azokat is, amiket sokan megbocsáthatatlannak tartanak. De van néhány dolog, amire ugrok, és amitől gurul a gyógyszer.

Simán, szemrebbenés nélkül elviselem, ha a barátnőim...

1. ...csak magukról beszélnek

Talán azért, mert én csak nagyon-nagyon ritkán érzem szükségét annak, hogy önmagamról, saját problémáiról, bánatomról, stb. folytassak hosszabb eszmecserét. Ha valami nyomaszt, sokkal nagyobb felüdülést jelent nekem elszórakozni mások történetein, mint kivesézni a saját érzelmeimet. És gyakran – míg másokat hallgatok – megjön az isteni sugallat, ami segít lerendezni magamban azt, ami bánt. Talán ezért van az, hogy a barátaim nagyrésze nagyon nagy dumás, kissé egocentrikus és rettentően szórakoztató. Ezzel együtt, néha előfordul, hogy mégis azt kérem, fogják be, és pár percig hallgassanak engem – teszem ezt pont így, ezekkel a szavakkal. És működik.

2. ...folyton pénzt kérnek kölcsön

Mindnyájan ismerjük őt: a csajt/srácot a baráti körből, akinél sosincs pénztárca, akinél épp nincs kápé csak bankkártya, aki folyton kölcsönkér egy ezrest, amit persze sosem ad vissza. Lehet, hogy azért csinálja, mert valóban nagyon rosszul áll anyagilag csak nem akarja kimondani, lehet, hogy kényszeres és komolyan kezelésre szorulna, és lehet, hogy ez egyszerűen csak súlyos jellemhiba nála. Bárhogyan is legyen, ha amúgy jófej és szeretem őt, könnyen elnézem ezt neki. Ha épp hó vége van, előre szólok, hogy nincs nálam csak egy ötszázas, ha pedig épp – valami csoda folytán – megengedhetem magamnak, odaadom neki azt az ezrest úgy, hogy nem várom vissza.


3. ...ha hosszú időre eltűnnek

Na igen, ezt könnyű elviselni, mert erre én is hajlamos vagyok. Magamból kiindulva tudom, hogy a másik nem azért nem jelentkezik, mert haragszik rám, lesz*rja a fejem vagy mert már nem szeret, és azt is tudom, hogy aztán, amikor végre újra összekerülünk, ugyanott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk.

[cikk=45244]

4. ...ha ugyanazt a pasit nézik ki maguknak, mint én

Félreértés ne essék: olyan "barátnőm" nincs, és remélhetőleg soha nem is lesz, aki összeszűrné a levet a barátommal, vőlegényemmel, pasimmal, férjemmel, stb. Erre valóban nem lenne mentség. De, ha – tegyük fel – én kinézek magamnak valakit, akire aztán a barátnőm is felfigyel, no problem! Győzzön a jobbik! Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a három legjobb barátnőm annyira más karakter, mint én, hogy ha a srác őket választja, én valószínűleg amúgy sem rúghattam volna nála labdába és fordítva.

5. ...ha nyilvánvalóan kamuznak valamiről

Nem tudom, minek csinálják, hiszen úgy ismerem már őket, mint a tenyeremet, arról nem beszélve, hogy előbb, utóbb úgyis bevallják vagy elszólják magukat. Szóval csak nyugodtan, én közben jót mosolygok rajtuk.

Teljesen kiborít viszont, ha a barátnőim...

1. ...összevissza szervezik, tologatják a találkákat

Mégpedig azért, mert tudom, hogy közülünk én vagyok a legelfoglaltabb – ez sajnos nem nagyképűség, ez tény. És nekem nagyon fontos, hogy tervezni tudjak, mert okosan kell gazdálkodnom a szabadidőmmel. Épp ezért végtelenül kiborít, amikor néhány órával a randink előtt a barátnőm lemondja, mert figyelmetlenségből rászervezett mondjuk egy finom manikűrt vagy fodrászt.

2. ...folyton elvesztik a dolgaikat

Pedig ugyan mi közöm nekem ehhez? Vagy mi közöm nekem ahhoz, hogy a legjobb barátnőm folyton elveszti a csekkeket, és már vagy háromszor eljutott addig a pontig, hogy kikapcsolták a telefonját/villanyt/gázt, puszta nemtörődömség miatt? És mégis, engem, aki alapvetően gondos, jól szervezett és enyhén kontrollmániás, halálra idegel ez a fajta hozzáállás az élethez és a komoly, felnőtt dolgokhoz.

[cikk=34110]

3. ...alattomosan magukkal rángatnak vásárolgatni/kozmetikushoz/céges buliba

"Így jössz? – Miért, hova megyünk? – Jaj, nem szóltam? Beugrunk csak öt percre egy koccintásra a kollégáimmal, jó? Max. fél óra, aztán mehetünk is vacsizni." Nem, rohadtul nem szóltál és rohadtul nincs ez rendben! Még ha ismerem és kedvelem is a kollégákat, még ha szeretek jómagam is vásárolgatni, stb. – utálom a váratlan meglepetéseket, amikre nincs lehetőségem felkészülni. Utálom és kész!