A lányom nem érti, miért nem látogatja meg az apja karácsonykor

Borítókép: A lányom nem érti, miért nem látogatja meg az apja karácsonykor Forrás: europress
Levél a "Jézuskának" egy nőtől, aki karácsony előtt ráébredt, hogy teljesen egyedül van. Aki csak magára számíthat, hogy felnevelje a kislányát. És aki végre felfedezte magában az erőt, amivel végig tudja csinálni.

Karácsonyhoz közeledve egy olyan levelet osztok most meg veletek, amelynek megírását nemrég egy coaching folyamat során kértem Timitől, az ügyfelemtől. A kezdetben ironikus hozzáállásból, mint az a sorokból is kitűnik, a végére komoly önvallomás, mi több, igencsak önmotiváló levélke született. Az írásban szereplő neveket megváltoztattam, miután Timi szíves beleegyezését adta a levél közzétételéhez.


„Kedves Jézuska! (Vagy bárki, akinek módjában áll megteremteni a rendet!)


Nem tudom, milyen gyakran kapsz az enyémhez hasonló „depis” levelet, de az szinte biztos, hogy benne lennék a top5-ben! Azt hiszem, annak örülnék a legjobban, ha tényleg úgy lenne, ahogy gyerekként gondoltam, hogy ki sem kell mondjam mire vágyom, hiszen te minden gondolatomat kívülről fújod! Nyilván kitaláltad már, hogy az elmúlt években eléggé elvesztettem a beléd vetett hitemet, de így van ez a legtöbb felnőttel, nem igaz? Most mégis azt kívánom, bárcsak léteznél és segítenél helyrepofozni az életünket. A mi karácsonyunk idén sem lesz felhőtlen, ahogy tavaly sem volt, amikor Lucával ketten maradtunk, mert az apukája úgy döntött, ezentúl azzal a nővel díszíti a fát, akiről négy évig elfelejtett nekem említést tenni. Szóval tavaly még csak megvoltunk valahogy, de ahogy Luca szépen nődögél, egyre nehezebben értetem meg vele, miért nem jön meglátogatni őt az apja. Igen, és éppen ez a neheze. Minden áldott nap felvenni a mosolyt és a pókerarcot, hogy rajtam a legkevésbé se lehessen észrevenni ezt a mérhetetlen űrt, és az igazságtalanul okozott fájdalmat. Nem csak a saját démonjaimmal küzdök meg minden áldott nap, hanem igyekszem egy kislányét is elhessegetni, hogy olyan gyerekkort teremtsek neki, ami így apa nélkül talán lehetetlen. Kevés a segítség és még kevesebb a támasz. A szégyenről, amit sokak szerint alaptalanul érzek, pedig kár is szót ejteni. A lényeg, hogy itt ragadtam. A lelkem legmélyebb bugyrában, ahonnan csak néhány órára sikerül kirángatnia egy-egy barátnak. Mondd meg kérlek, miről álmodik minden nő, amikor megtalálja az „igazinak” vélt valakit? Szerelem, szép ház, esküvő, gyerek, nagy család, esetleg kutya…? BOLDOGSÁG. Én elhittem, hogy nekünk ez mind megvolt. Mert tényleg úgy éreztem. Persze szép lassan megértettem, hogy egy kapcsolat végéért sosem csak az egyik fél a felelős. Milliószor lepörgettem magamban minden egyes képkockát, arról, hogy mik voltak az én hibáim. És elhiheted, most már vannak köztük újak is: olyanok, amikről azóta elhittem, hogy rosszul tettem.

De a lényeg, amiért írok:
A hosszú, fájó hónapok, a sok-sok megaláztatás után lassan kezdek ráébredni, hogy mi mindenre képes vagyok. Az erő, ami nap, mint nap hullámvasútként száguld át rajtam, még mindig élteti bennem a reményt, hogy egyszer majd sokkal jobb lesz, ha keményen odateszem magam. Én, egyedül. Ezért úgy döntöttem, idén karácsonykor még többet kérek belőle. Tőled, vagy magamtól, végülis ahogy tetszik! Azt kérem, hogy legyek kitartó, türelmes és olyan jó anya, amilyet szinte el sem tudok képzelni! Azt is kérem, hogy töretlenül képes legyek bízni önmagamban és az ösztöneimben, ha másban most épp nem is tudok. Szükségem van akaraterőre is, hogy jövőre végig tudjam csinálni a válást anélkül, hogy újra és újra meginognék, és, hogy képes legyek továbbra is csendben tolerálni a férjem kitöréseit. Szükségem van arra, hogy a barátaim továbbra is meglássák azt az álruha mögé rejtőzött embert, akit régóta ismernek és kedvelnek. De ha túlzónak érzed ezt a rengeteg kívánságot, akkor hadd kérjek csak egyetlenegyet: engedd, hogy a kislányom szeretete örökre táplálja bennem a lelket!

Köszönettel, Timi ”


Fontos, hogy még a legnagyobb erőfeszítések árán is, de mindig képesek legyünk továbblépni. Kiutat, motivációt keresni és persze idővel, ha lehet megbocsátani. Ha ismersz valakit, akinek elkélne egy kis bátorítás, vagy segítség, igyekezz legjobb tudásod szerint mellette lenni! Ez utóbbihoz találsz némi útmutatót itt, a blogomon is.

A cikk szerzője life coach. Ide kattintva léphetsz vele kapcsolatba.