Kedves Doktornő! A párom és én elég fiatalok vagyunk (22 évesek), másfél éve járunk. Ő kezdetben nagyon „rajongott” értem, kb. nemrég úgy 2 hónapja kezdett megváltozni velem. (Harmadik személy biztos nincs képben, hisz rám is alig van ideje, nem hogy még egyre...)

Mármint érzem, hogy szeret, de most kezd kinyílni a „szája”. Mikor felhív telefonon beszélgetni, minden szavamra vigyáznom kell, hogyan mondom, hogyan válaszolok, mert képes belém kötni.Akármilyen konfliktusaink voltak, a kapcsolatunk megőrzésében magamra vettem őket, hisz hiába győzködök, hogy nekem van igazam, mikor ő azt „nem hiszi el”. De ő nagyon szeret, és hallani se akar a szakításról.

[cikk=41542]

Mit mondjak, én sem akarom még elveszíteni. Most egy határozott válaszra lenne szükségem:1. Mi okozhatta ezt a megváltozást? Talán ő mindig ilyen volt, és csak most ismertem ki? Ha nem, akkor hogyhogy nem fél attól, hogy ez a kapcsolatunk rovására mehet? 2. Ön szerint meneküljek egy „ilyentől” vagy próbáljam meggyőzni valamivel? Most már iszonyom van a telefonoktól is…. Üdvözlettel: Erika

Kedves Erika!

Mivel én nem ismerem a párját (legfeljebb az ön beszámolója alpján lehetnek benyomásaim, melyek azonban nem csak róla, hanem önről, az interpretációjáról is szól), nem tudhatom, mi okozza nála a viselkedésváltozást, tehát határozott választ sem adhatok. Elképzelhető, hogy eddig is ilyen határozottan képviselte a saját elképzeléseit, csak ön nem vette észre, elvakította a szerelem. Azt gondolom, hogy érdemes visszalejeznie a párjának ezeket a dolgokat, megkérni, hogy finomabban fejezze ki a véleményét, fogadja el, az ön álláspontját. Ha nem jár sikerrel és a későbbiekben is ilyen sok frusztráció éri, érdemes lehet elgondolkodni a kapcsolatuk befejezésén.

Neked is van ilyen kérdésed? Tedd fel az [email protected] emailcímen vagy a pszichológus oldalán: onlinetanacsadas.com/pszichologus-valaszol/