4+2 tipp, hogy legyen jó a kapcsolatunk az anyósunkkal

Borítókép: 4+2 tipp, hogy legyen jó a kapcsolatunk az anyósunkkal Forrás: Europress
Számoljunk le az anyós-klisékkel.

Van úgy, hogy egy házasságban nem csak ketten, hanem hárman vannak. Léteznek olyan férfiak, akik képtelenek még jóval harmincon túl is képtelenek kibújni az édesanyjuk roppant energikus jelenléte és gondoskodó védelmezése alól. Ilyenkor aztán könnyen konflikusba kerülhetünk az anyósunkkal.

Szerencsére azonban vannak ellenpéldák: igazán jó kapcsolatok, ahol megtartva az egészséges határokat, kölcsönös megértéssel és nyugalommal fordulhat egymás felé anyós és meny.

Ám itt az idő, hogy leszámoljunk azzal a szörnyű klisével, hogy az anyós csakis a leggaládabb ellenségünk lehet.Próbáljunk hát belehelyezkedni most az ő persepktívájába!

1. Ne feledjük, hogy ő nevelte fel!

Bizony, ő gondoskodott róla a nap 24 órájában, ő ápolta, amikor beteg volt és ő ismeri azokat a gyerekkori titkokat, baleseteket, álmokat, gondolatokat, amiket valószínű nekünk sosem lesz lehetőségünk megismerni. Tiszeteljük emiatt és fogadjuk el, hogy van egy olyan része a férjünknek, ami igen is csak az anyósunkké!

[cikk=41906]

2. Arról se feledkezzünk meg, hogy a legjobbat akarta és akarja most is a fiának!

És amikor tanácsok özönével lát el, hidd el, nem ellened acsarkodik, vagy direkt kritizálni szeretne. Csak elsősorban a legideálisabb és legszebb életet szeretné nyújtani– igen még mindig! – az ő (kicsi) fiának!

Shogy mi mit tanácsolunk?

1. Minél kevesebb információt szolgáltassunk ki a házasságunkról.

Minél kevésbé lesz járatos a konfliktus-gócaitokban, minél kevésbé ismeri a személyes csatározásaitokat, annál kívülálóbb tud majd maradni. Sokszor nem szánt szándékkal akar beleavatkozni a mindennapjaitokba, hanem pusztán azért, mert túl sok plusz adalékot tud a házasságotokról.

2. Mindig legyünk tisztelettudóak.

Bizony, még ha iszonyú nehezen megy is. Ha másért nem, hát tegyük ezt azért, mert könnyen megbánthatjuk a kedves férjünket azzal, ha folyton csak a szeretett édesanyja rossz tulajdonságait és a vele való kellemetlenségeinket kántáljuk...

3. Kérjük ki a véleményét.

Az anyó szívéhez a legrövidebb út, ha teret és időt engedünk neki! Ha nagyobb döntés előtt állunk, ami a szűkebb családunkat közvetve is érinti, ha tehetjük, mindig üljünk le az anyóssal egy finom kávé mellé, hogy átbeszéljük félelmeinket és hogy tanácsot kérjünk tőle! (Tegyük ezt akkor is, ha biztosak vagyunk benne, hogy nem fogunk élni a válaszaival)!

4. Néha muszáj nyelnünk egy nagyot.

Vannak olyan helyzetek, amikből vesztesként, hajótöröttként kászálódunk ki. Ilyenkor biztos sokszor halljuk az anyós szájából: "Én megmondtam...". Mielőtt azonban a nyelvünkre vennénk első megfogalmazott (egészen biztos, hogy bántó) gondolatunkat, inkább nyeljük le. Rengeteg problémás kapcsolatot meg lehetne menteni egy kis hallgatással. Legyünk bölcsek, legyünk urai érzelmeinknek!