Kendőzetlenül az iráni nőkről

Borítókép: Kendőzetlenül az iráni nőkről Forrás: europress
Vida Ágnes, a gazdagmami.hu szerzője egy a nők szerepéről szóló konferencián járt Iránban.

Kíváncsian szállok fel Isztambulban a repülőgépre. Tekintgetek jobbra-balra, vajon milyen utasok vesznek körbe, de nem látok semmi különöset. Üzletemberek, diákok, házaspárok, megszokott európai öltözetek. Aztán leszálláskor valami szokatlan történik. A mellettem levő idős hölgy elővesz egy kabátot és egy kendőt, az előttem ülők is fészkelődni kezdenek, a miniszoknyás fiatal diáklányok leszállás után a mellékhelyiségben öltöznek át és veszik a fejükre a kendőt: Iránban vagyunk. És, hogy miért írok öltözködő nőkről és kendőkről? Mert egy női jogokról szóló konferenciára érkeztem.

[cikk=41638]

A felkérés a budapesti nagykövetségen keresztül érkezett, ők ajánlottak előadónak erre az eseményre, akkor még nem igazán tudtam mire is vállalkozom. A szervezés nehézkesen zajlott, mindenre rengeteget kellett várni, aztán az utolsó pillanatban rendeződtek a dolgok, mint kiderült, a ráérős, kényelmes szervezés a perzsa életfilozófia része, szerintük túl rövid az élet ahhoz, hogy rohanjunk. Üzleti tárgyalásokról sem tiszteletlenség késni. Számomra érdekes volt látni, hogy a feladatoknak nincs igazi felelőse, aki a végső döntést meghozná, mindent csapatban próbáltak megoldani, ami szüntelen telefonálgatást eredményezett, de ez nekik látszólag nem okozott gondot, amúgy is nagyon beszédes, barátságos emberek.

A konferencia címe: „A nők szerepe a fenntartható fejlődésben – női vállalkozások”. Amikor meghívtak, elgondolkodtam rajta, vajon a Közel-Keleten, ahonnan annyi rossz hírt kapunk arról, milyen is a nők helyzete, ahol gyakran az alapvető emberi jogok is sérülnek, mennyire helytálló egy ilyen előremutató téma. Számunkra Európában természetes, hogy egy nő vállalkozást indítson, de mi a helyzet a Közel-Keleten? Mi a helyzet azokban az országokban, ahol a férfi dolga pénzt keresni, a nőnek pedig a hagyományos női szerepek jutnak? Mennyire mernek a nők önállósodni ezekben az országokban? Irán ilyen szempontból élen jár, hiszen ott a nők (egy-két kivételtől eltekintve) nagyon szabadok. Szabadon vállalkozhatnak, dolgozhatnak, mozoghatnak és meglehetősen magasan képzettek. Egy bolti eladóval beszélgettünk, aki elmesélte, hogy a lánya agysebésznek tanul, egy másik hölgynek 3 lánya van, mindegyikük informatikus, a rendezvényen az egyik hostess pedig elmesélte, hogy a sógornője autóversenyzést oktat. Ugyanakkor vannak érdekes korlátozások is, például kevés a női popzenekar és énekes és a női zenekarok koncertjeire csak nők mehetnek el, miközben a férfi zenészek koncertjei mindenki számára nyitottak.

[cikk=36689]

Mint kiderült, mivel a hagyományos szerepfelfogás és a vallási előírások miatt is a nők sok időt töltenek egymás társaságában, ezért számos „nők a nőkért” kezdeményezés van, rengeteg olyan civil szervezet, ahol a nők egymásért tesznek. Találkoztam például a teheráni polgármester feleségével, aki egy olyan programot működtet, amiben egyedülálló anyáknak biztosítanak munkát:az önkormányzat által létrehozott cégekben dolgozhatnak. Ezek a cégek elsősorban kézzel készült ruhákat, használati tárgyakat forgalmaznak, sokat közülük exportra készítik. De a program nem csak ennyiből áll, hanem képzéseket is tartanak, átmeneti szállást biztosítanak, ha kell és segítenek az önállósodásban is, hogy a nők, akik a szervezet segítségével megtanultak pl. gyermekruhákat kötni, saját céget indíthassanak.

Maga a konferencia is hasonló kezdeményezés volt. Nem csak előadások és workshopok, hanem hatalmas vásár is egyben, ahol helyi vállalkozó nők mutathatták be termékeiket. Mint kiderült, szemben Magyarországgal, ahol 0% a női miniszterek száma és csupán a parlamenti képviselők 6%-a nő, addig Iránban nem csak a képviselőházban magasabb a nők aránya, hanem 4 női miniszter is van: az egészségügyi, az igazságügyi, a tudományos és a család- és nőügyi miniszter egyaránt nő. Ez utóbbi, Shahindokht Molaverdi a konferencián is előadott. Iránban a nők foglalkoztatása a közszférában a legnagyobb, magasabb, mint a férfiaké, a nők aktívak a közügyekben és ez az arány évről évre nő, nem véletlen hát, hogy a kormányban is magasabb számban vannak jelen. De nem csak Iránban van ez így, hiszen a konferencián Irakból, Libanonból és Afganisztánból is adtak elő női miniszterek.

Közel-keleti országok női miniszterei a konferenciaasztalnál

Ha már beszéltünk a különbözőségekről, nézzük meg a hasonlóságokat! A világon a női foglalkoztatás kérdése a 21. században mind ugyanabba az irányba mutat: keressünk önálló utakat! Minél fontosabb egy ország kultúrájában az, hogy a nők hagyományos női szerepeket is betöltsenek és minél magasabb a munkanélküliek aránya a nők körében, annál magasabb a vállalkozási kedv. Például a sok szempontból példaképként emlegetett Norvégiában – tudtuk meg Mrs. Norheim Aud Lise-től, Norvégia iráni nagykövetétől – alacsony a vállalkozónők aránya, mert bár minden lehetőségük meglenne vállalkozni, sok rugalmas munkaidejű állás van, ami összeegyeztethető a családdal, nem kell tehát a nőknek a kényszervállalkozás felé fordulniuk. A nők munkanélküliségi rátája Magyarországon 8% körüli, kicsivel az uniós átlag alatt, míg Iránban a nők 30%-a nem dolgozik. A nagyobb városokban és az északi megyékben a dolgozó nők aránya az Európai Uniós átlag (10%) körüli, azonban a déli részeken, ahol a lakosság nagyobb része nem perzsa, hanem a női jogokra egészen másként tekintő arab bevándorló, ez az arány akár 60-70% is lehet.

Míg mi sokszor szükséges rosszként tekintünk a munkára, addig a közel-keleti nők számára a munka a felemelkedés legjobb módja. Az a nő, aki dolgozik, önálló keresete van, kevésbé kiszolgáltatott. Shafqat Farooq pakisztáni egyetemi professzor például beszédekkel, újságcikkekkel motiválja a muszlim nőket arra, hogy a saját lábukra álljanak, hiszen éppen az anyagi függőség az, ami miatt a nők védtelenek lesznek – és ez nem csak a Közel-Keleten, hanem nálunk is.

Honey Tavasoli iráni színésznő egy filmfesztiválon

A nők helyzete az elmúlt évtizedekben sokat változott a Közel-Keleten. Egy tunéziai előadó például elmesélte, mekkora változásokat hozott a hazájában, amikor eltörölték a többnejűséget és kötelezték a férfiakat arra, hogy bíróság előtt váljanak el. Addig ugyanis a „megunt” feleségeket sokszor egész egyszerűen az utcára tették. Sorra szűnnek meg a nők jogait szigorúan korlátozó szabályok és egyre több nő képzett és aktív. Míg nálunk, ha itt Magyarországon vagy éppen Romániában, Szlovákiában, Horvátországban veszek részt konferencián, a legtöbb probléma az önbizalom és a vállalkozási ismeretek, vállalkozói szemléletmód hiányából adódik, addig a Közel-Keleten egészen más problémákkal kell szembenézni. Iránban nagyon fejlett a kiskereskedelem, a nők szívesen vállalkoznak, lelkesen beszélnek a termékükről, profik a szolgáltatásokban, nagyon jó kapcsolatépítők és az önbizalom terén sincsenek problémáik. Ami viszont nagy problémát okoz, azok a háborúk. Iránban jó ideje béke van, ám ez nem mondható el a szomszédos országokról. A konferencián külön szekciót szenteltek a nők és gyermekek helyzetének a háborúban. Sokan nem azért nem képzettek, mert nem jártak elég ideig iskolába, hanem azért, mert a háborúk miatt olyan pszichés sérüléseket szenvedtek, ami miatt évekre kimaradtak az iskolából. A szorongó, depressziós, poszttraumás stresszben szenvedő gyerekek és fiatalok nem tudnak koncentrálni az iskolában és nem motiváltak a tanulásra. A háborúknak a nők és a gyerekek a legnagyobb áldozatai, különösen azért, mert a megélhetésük gyakran a családfőtől függ, önállóan nem tudják eltartani magukat. A nők békét akarnak és erről a jelen levő női politikusok egy nyilatkozatot is kiadtak, amiben elítélik a szélsőséges akciókat és a terrorizmust.

[cikk=22716]

A konferencia után a meghívott lengyel és tunéziai előadókkal a nyakunkba vesszük a várost és irániak körében vacsorázunk. Előkerülnek a kulturális különbségek és nyíltan beszélgetünk olyan fontos kérdésekről, mint az állam és egyház szétválasztása és a politikai rendszer. Meglepő, mennyire kritikusan látják a helyiek a saját helyzetüket, mennyire tisztában vannak vele, hogy a jelenlegi rendszer minden közelmúltbeli reformja ellenére sok szempontból elnyomó (például cenzúrázzák az internetet, ami az ott élők számára kevésbé tűnik fontosnak, mert nem tudják, miről maradnak le, de mi kívülállók érezzük a Facebook, a Youtube teljes hiányát, észrevesszük a szűrt információkat és böngészés közben gyakran ütközünk bele a farsi nyelven írt felszólításba, amely szerint bizonyos oldalakat nem lehet megnézni az országból, például a magyar hírportálok közül sem jelenik meg mindegyik), ugyanakkor csodálkoznak rajta, hogy mi európaiak nem tiszteljük a vezetőinket, pedig még ha nem is értenek velük mindenben együtt, ők akkor is tisztelik az országuk vezetőit.

Beszélgetünk arról, hogy a házasságok már náluk sem családi nyomásra, hanem szerelemből köttetnek és meglepi őket az a tény, milyen magas nálunk a szinglik aránya. Nem értik, hogy lehet az, hogy valaki nem találja meg a szerelmet, amikor szabadon választhat, randevúzhat, míg feléjük sokkal tradicionálisabban mennek a dolgok. Mi történik, ha nem jó a házasság, ha problémák vannak? – tesszük fel a kérdést a lengyel professzorral közösen. Mivel náluk a kultúrában mélyen gyökerezik a házastársi hűség, válni nem lehet, a házasfelek sokat „dolgoznak” a kapcsolaton. Nem adják fel könnyen és nem gondolják úgy, hogy minden pillanatban boldognak és elégedettnek kéne lenniük. Elfogadják, hogy vannak mélypontok és ezekből ki lehet mászni, hogy az idő múlásával változik a kapcsolat, de ennek ellenére ki kell tartani a másik mellett. Ha pedig tényleg végleg megromlik a viszony, a házastársak egyszerűen különköltöznek egymástól.

Úgy búcsúzkodunk az alkalmi barátoktól, mint ha mindig is ismertük volna egymást és magamban azon gondolkodom, másra számítottam, mielőtt idejöttem, mennyire tartottam ettől az országtól, a helyiek kedvessége és nyitottsága mégis elvarázsolt. A repülőre felülve a legtöbb nő azonnal leveszi a fejéről a kendőt, mások csak Isztambulba érkezve öltöznek át. Ez is jelzi, mennyire ellentmondásos a nők hozzáállása ahhoz, amiben élnek és bár lélekben már szabadok, az elnyomás ellen csak apró lépésekben tudnak küzdeni.

Vida Ágnes pszichológus, online marketing szakértő. Pár évnyi alkalmazottság után első vállalkozását két kisgyermeke mellett indította el az interneten. Ági 2008. óta segíti azokat az anyukákat, akik szeretnének hozzá hasonló módon, elsősorban internetes eszközök segítségével vállalkozást indítani, vállalkozásukat ingyenes vagy filléres megoldásokkal népszerűsíteni. Az elmúlt 7 évben több, mint 2500 anyukának segített vállalkozást indítani, amiért 2014-ben első magyarként megkapta az Európai Bizottság Vállalkozásösztönzésért járó Nagydíját.