40 éves lettem és beparáztam: most már lehúzhatom a rolót?

2021. Október 4.

Forrás: Getty Images / RodrigoAF

Sosem értettem, mikor életközépi válságot emlegettek az emberek.

Egész egyszerűen úgy gondoltam, hogy csak megbolondultak az emberek, és ki tudja miért, de kilépnek a tökéletes vagy kívülről tökéletesnek hitt életükből egy csapásra és arra fogják. Csak legyintettem, és nem értettem, hogy milyen úri hóbort állhat ez mögött. Egészen addig ezen a véleményen voltam, így gondoltam, míg én is el nem értem a negyvenes évemet.

40 lettem. Ott álltam egy tökéletes élettel, szép családdal, jól működő házassággal, viszonylag jól fizető munkával, saját házzal, autóval, de valami hiányzott mégis.

Hiányzott az, hogy az életem izgalmasabb legyen, változatos.

Hiányzott valami új. Mindig a megszokott kötelezettségek, munka, majd haza a családhoz. Semmi újdonság, semmi izgalom. Ha elmondtam volna bárkinek ezt a panaszom, hülyének nézett volna.

Tökéletes életem van, amiről sokan csak álmodozhatnak, és nem vagyok elégedett, nem értékelem, amim van. Pedig értékelem és örülök neki. Boldog is vagyok, de hiányzik a pezsgés, a hullámvasút, az újdonság, a buli.

Azt érzem, hogy élni akarok még.