Kormos Anett: A szexről, de csak finoman

Borítókép: Kormos Anett: A szexről, de csak finoman Forrás: éva magazin / europress
„Először majdnem azt a címet adtam, hogy 'A szexről szőrmentén', de aztán újragondoltam.”

Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.

A szexről írni – hát, izé…. szabad nekem ilyet? Úgy értem, írtam már az exeimről, azt is megírtam, hogy az ember szülőként hivatalosan nem szexel, gyerekként hivatalosan nem szexel, és mivel én még mindkét kategóriába belelógok, duplán nem szexelek. Mondjuk azt talán nem tilos elmesélnem, hogy találkoztam előszöra szexszel mint… mint szexszel.

Aki rendszeresen követi az írásaimat, az tudja, hogy apám elég korán kiragadott minket a civilizált társadalom öleléséből, és egyerdő közepére költöztette a családot. Nem állítom, hogy ez azért történt, hogy megvédjen engem a mindent behálózó erkölcsi fertőtől, de azért jó okom van feltételezni, hogy nem véletlenülnem a Lila akác közben vett házat. Csakhogy amikor megkezdtük életünket a vadon közepén, akkor ő még nem tudhatta, hogy idővel minden pajzson keletkezik egy kis hajszálrepedés, és azonbizony átfüttyent a szél. Na most a mi – azért fogalmazok többes számban, mert van egy bátyám is –, szóval a mi átfüttyentő szelünk a szomszédban lakó Dinnyés Zolika volt.

Tudom, hogy korábban azt írtam, nem volt szomszédunk, de pontosítok. Házszomszédunk nem volt, de faluszomszédunk – apám nemtetszése ellenére – az bizony volt. A szomszéd faluban lakó Dinnyés Zolika pedig nem volt éppen puhány gyerek, megérte neki átvágni erdőn-mezőn, hogy velünk barátkozhasson. És mi sem voltunk ellene a barátságnak, hiszen Zolika olyan dundi gyerek volt, amilyet mi még nem láttunk, annyi elvakart szúnyogcsípéssel a lábán, amennyit mi még nem láttunk, és úgy bánt a dinnyelékelő késsel, hogy olyat mi azelőtt még nem láttunk. Ebből gondolhatjátok, hogy egyrészt látványosságnak sem volt utolsó, másrészt mivel dinnyetermesztéssel foglalkoztak, mindig hozott nekünk dinnyét. Most azt hiszitek, számító gyerekek voltunk, akik csak az ingyendinnye miatt barátkoztak Zolikával, de tévedtek. Azért barátkoztunk vele, mert senki mással nem tudtunk. Jó. Meg persze azért is, mert rendes gyerek volt. Bár apám biztosan nem így gondolná, ha tudná, hogy Zolika hozta nekünk az első pornóújságot. (Izgultatok, hogy sose jutunk el a szexhez, mi?) Egyébként ő hozta az első füstbomba-alapanyagot is, amit az egyik nem kedvelt unokatestvérünkön alaposan és több ízben ki is próbáltunk.

Forrás: Éva magazin
Kormos Anett

Szakirodalom

De vissza a pornóújsághoz. Színes volt és fényes és picit gyűrött… a gyűrődés okát akkoriban még nem tudtam hova tenni, ma már persze tudom, hogy a szamárfülek nem véletlenül voltak ott, ahol voltak. Zolika állítólag a nagypapájától csente el a magazint. Mivel a nagypapa már akkor sem volt mai csirke, akarom mondani mai kakas, nem tudom, mi hasznát vette a magazinnak… Bár lehet, hogy igazságtalan vagyok, végül is én se tudok főzni, mégis szeretem a főzőműsorokat. Olyan képeket láttunk abban az újságban, amelyeket többször is meg kellett néznünk, hogy tudjuk értelmezni.

Persze így se tudtuk. De mivel kitartó gyerekek voltunk és mindenáron át akartunk vágni az új ismeretek ösvényén, átlapoztuk az újságot az elejétől a végéig, megbotránkoztunk, aztán átlapoztuk a végétől az elejéig, megint megbotránkoztunk, és mindezt még néhányszor megismételtük, mert rájöttünk, hogy megbotránkozni jó. (Lehet, hogy Zolika nagypapája is ezért szerette ezt a műfajt?)

Hogy mit csinál a néni a bácsival, az nem pontosan állt össze a fejünkben, de arra rádöbbentünk, naiv feltételezés volt részünkről, hogy a gyerek úgy készül, hogy a nő és a férfi összeérinti a mellkasát.

(Most azt gondoljátok, hülyék voltunk, de a mi gyerekkorunkban a tévé fontos információszerzési forrás volt, és a romantikus filmekben a szerelmi kérdések lezárultak ott, hogy a meztelen felsőtestű férfi megöleli a melltartóban lévő nőt. Ki gondolta volna akkoriban, hogy ezeknek alsótestük is van?) Picit egyébként rosszulesett nekünk e felismerés, hiszen egy csapásra nevetségessé váltak az óvodában játszott papás-mamásaink. Csak az vigasztalt minket, hogy a magazin német nyelvű volt. Így ugyanis azzal áltathattuk magunkat, hogy ez a sok „csúnyaság” csak a németeknél szokás, és innentől kezdve még sandábban néztük a strandon az amúgy is kétes hírű, műanyag nyakbakötős pénztárcájú „tokosokat”.

Továbbképzés

Mikor eluntuk a megbotránkozást, még egyszer utoljára átlapoztuk az újságot, majd apró cafatokra téptük és elástuk a kertben, hogy soha senki ne akadjon a nyomára ennek a förtelemnek. Évekkel később, mikorra nemcsak megbarátkoztunk a mellkasérintésnél fokozottabb intimitással, de kimondottan érdekelt is minket, hogy pontosan mi is ér mihez, persze megpróbáltunk a nyomára akadni az elásott förtelemnek, de hiába. És ha apám nem szerelt volna fel parabolaantennát, mi pedig nem találtuk volna meg azt a csatornát, ahol éjjelente Emmanuelle különös dolgokra vetemedett, hát én nem tudom, mi lett volna. De felszerelt és mi megtaláltuk. És én máig emlékszem, hogy Emmanuelle mindig és mindenkivel kívánta a szexet, és arra is, hogy a higiéniai elvárásokra fittyet hányva bugyi nélkül vett fehér nadrágot. És emlékszem az osztrák erotikus filmekre is, melyekben tiroli nadrágos, bajszos srácok kívántak meg kis szoknyás lányokat, de az egymásra találásukból semmit sem lehetett látni, mert többnyire vagy egy zakatoló vonat alkatrészeit mutatták, vagy egy hajó gépházát…. Ha ezeket a filmélményeimet megelőzően nem találkozom Zolika pornóújságjával, talán sose jövök rá, hogy a vonat és a hajó nem elengedhetetlen kellékei a szexnek.

Forrás: Europress
Jelenet az Isten veled, Emanuelle! című filmből

Visszagondolva egyébként nem elsősorban a szex miatt néztem ezeket a filmeket. Tudom, most gúnyosan azt mondjátok: „Nem, mi? Ahhahahaha!” De tényleg nem. Nem állítom, hogy az nem számított, de nem az volt a lényeg. Hanem az, hogy mindig minden olyan könnyű volt, hogy a főszereplők mindig állatira kívánták egymást, és előtte nem volt hosszas szerelmi agonizálás, utána pedig nem beszélték meg, kinek volt jó és kinek nem, kinek volt orgazmusa és kinek nem. Mindig, mindenkinek jó volt és kész. Talán ezt szerettem a legjobban, az illúziót, hogy a szex könnyű dolog és mindig, mindenkivel törvényszerűen jó.