„Miért nem szül (eleget) a magyar nő?" – tesszük fel a kérdést a májusi Éva magazinban. Antoni Rita írásából az derül ki, hogy a politikában is sokszor az egyes nőnemű állampolgárt hibáztatják az alacsony születési statisztikákért.

A cikk szerint a nők társadalmi megítélése és a nőkkel szembeni elvárások erősen összefüggnek azzal, hogy Magyarország még nem tudta ratifikálni az , amely a nők védelmét szolgálná az őket érő erőszak ellen. Most leírjuk, miről van szó pontosan.

Fotó: Éva magazin / Europress

Az Isztambuli Egyezmény az Európa Tanács Egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról. 2011. május 11-én, Isztambulban nyitották meg az egyezményhez való csatlakozás lehetőségét. Az egyezmény célja az erőszak megelőzése, az áldozatok védelme és „az elkövetők büntetlenségének megszüntetése”. 2015 márciusáig 37 ország írta alá a konvenciót. Magyarország köztük van, de még nem ratifikálta azt, mert még nem teljesítettük a feltételeket.

Fotó: Europress

Ahogyan a wikipédia fogalmaz, az isztambuli egyezmény az első nemzetközi egyezmény, amely tartalmazza a nemek definícióját. Az egyezmény úttörő módon megállapít egy sor bűncselekményt, köztük a nők nemi szervének megcsonkítását, a kényszerházasságot, a fenyegető zaklatást, a kényszerabortuszt és a kényszersterilizálást. Ez azt jelenti, hogy az államoknak fontos, korábban a jogszabályokban nem szereplő bűncselekményi formákat kell megállapítaniuk. Sürgeti az összes illetékes állami szerv és szolgálat bevonását annak érdekében, hogy a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak ellen összehangolt módon lépjenek fel.

Olvass még a témában a májusi Éva magazinban!

Az egyezmény azt az egyértelmű üzenetet közvetíti, hogy a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak nem magánügy. Éppen ellenkezőleg: súlyosabb büntetést lehet kiszabni az elkövetőre akkor, ha az áldozat házastárs, élettárs vagy családtag, hiszen a családon belül elkövetett bűncselekmények különösen traumatizáló hatásúak.

Magyarország 2014. március 14-én írta alá az isztambuli egyezményt. Egy évvel később a parlament elutasította a ratifikálást szorgalmazó indítvány tárgysorozatba vételét. Az Igazságügyi Minisztérium közleménye szerint „

A ratifikáció fő akadálya az, hogy Magyarország még több pontban nem teljesítette az egyezményben foglaltakat. Vagyis több jogszabályt, így a büntető törvénykönyvet is módosítani kellene, intézményrendszereket kellene kialakítani. Az Európa Tanács bizottságának tanulmánya szerint nincs például törvényi garancia arra, hogy az ügyész a családon belüli erőszak és a szexuális erőszak mindegyik (nem csak a súlyosabb) formája esetén büntetőeljárást indíthasson. Két uniós tagállamból Magyarország az egyik, ahol a rendőrök nem kapnak külön rendszeres szakmai képzést, hogyan lépjenek fel a nők ellen irányuló erőszak esetén, miként avatkozzanak be ilyen esetekben, vagy milyen módon akadályozzák meg az erőszakot. Az uniós tagállamok közül egyedüliként Magyarországon nem foglalkozik professzionális szakértők által bonyolított intervenciós program az erőszakot elkövető férfiakkal. Nincs olyan intézményrendszer sem, amely segítséget nyújtana az erőszakot elszenvedett nőknek.

Fotó: Europress

Úgy tűnik ugyanakkor, hogy ideológiai oka is van annak, hogy Magyarországon egyelőre nem ratifikálták az egyezményt. Az Éva magazin májusi számában megjelent cikkében Antoni Rita részletesen kifejti: továbbra is él a nézet, hogy ha egy nő nem akar (elégszer) anya lenni, akár a verést is megérdemli. Ma Magyarországon évente hetven nő hal meg családon belüli erőszak következtében, és ez az adat nemzetközi összehasonlításban magasnak számít.