A címben szereplő kérdést ebben a formában unokaöcsém tette fel, én pedig mélyen egyetértek vele.

Később persze a szivárvány minden színében pompázók, szaladó szemek, denek. Lepedőnyi absztrakt minták, vágyölők.

(Zsenge koromban, amikor még a mindennapi megélhetésnél fontosabb dolgokkal volt időm, eszem, energiám foglalkozni, akkor a harisnyatéma közvetlenül a könyök után következett – már, hogy lehet-e szép a könyök egyáltalán – behajlítva sem, és nyújtott kézen sem, vagy éppen, hogy az a szép, vagy gödrösen kell gyűrődnie, vagy éppenhogy halmocskát alkotva?.)

Szóval, férfiként, bizonyos mennyiségű szőrrel és egy szál farmerral teljesítve a telet, felvetődik, hogy mekkora hőtartó képessége lehet egy bárhány denes harisnyának. Kérdés, hogy (oké, mi az a den?) meleg lehet-e egyáltalán, vagy már megint a szépségért kínlódnak a nők.

Fogösszeszorítva a farkasordító hidegben. Farkas legyen a talpán, amelyik egy másfél órája fagyoskodó nőbe beleköt. Feltéve, ha.
Ha a harisnya alkalmas, és tél lévén őrzi a hőt némiképp.

Na, de akkor a néptáncos meg a bölcsész lányok mért hordanak vastag gyapjúharisnyát?

Itt valaki hazudik.