Ma már természetes, hogy előkapjuk a fényképezőt vagy az okostelefont, és könnyedén megörökítjük a legváratlanabb és a legörömtelibb pillanatokat. A fotót bármikor előkereshetjük, nem is kell cipelni a nagy családi fotóalbumot, elég csak a gép memóriájában rátalálni. De vajon hogy hogyan jutottunk el eddig?

Arab tudósok már a Kr. u. 10. században felfedezték, hogy a sötétszobában igen kis nyíláson beszűrődő fény a külvilág fordított állású képét hozza létre. Ezt az alapvető fényképészeti elvet az arab csillagászok arra használták, hogy megfigyeljék a napfogyatkozásokat.

Négy évszázaddal később Itáliában fejlesztették tovább ezt az ötletet, létrehozva camera obscura névre keresztelt képdobozt, melynek három fala fekete volt, a negyedik pedig fehér. A külvilág képe egy parányi lyukon keresztül vetült a doboz lyukkal szemközti fehér falára. A későbbi fejlesztések során a lyukba már lencsét helyeztek, amivel élesebb képet kaptak.

Az elvet a kor vegytani eredményeivel összehangolva, az 1820-as években készítették az első fényképet. A francia Joseph Niepce fényérzékeny anyaggal bevont ónlemezre készített fényképet - 8 órás expozícióval. Elképzeléseit Louis Daguerre fejlesztette tovább. Az általa kifejlesztett "daguerrotípiát" elsősorban portré felvételek készítésére használták. Végül az angol Henry Fox Talbotnak sikerült megoldást találnia a negatív kép negatívjának, vagyis a pozitív képnek az elkészítésére, s ezzel a korszerű fényképezés atyja lett.

Bár a papírképek korszaka leáldozóban van, de biztosan mindenki őrizget jó pár régi fotót, ami szeretett felmenőket vagy jeles eseményt ábrázol. A szép, de nem vízálló dobozban vagy nem megfelelő minőségű albumban tartott papírképek bizony néha összeragadhatnak. Fontos, hogy ne erővel próbáljátok szétválasztani őket, hanem szigorúan gőz fölé tartva, s türelmesen megvárva, amíg elengedik egymást. Az erőszakos módszerek gyakran sérülést okozhatnak a képen.