Monoki Nikolett, a Népszigeti Kutyaiskola vezetője szerint bármilyen fajtájú kutyát lehet gyerek mellé vállalni. „Az a legfontosabb – mondja –, hogy milyen szabályok szerint neveljük, illetve, hogy milyen együttélést tudunk kialakítani. Ha van kutyusunk és kisbabát tervezünk, a kutyának előre vezessük be az új szabályokat, ne akkor, amikor a baba hazajön. Elsődleges szabály, hogy soha ne hagyjuk őket magukra, csakis szülői felügyelet mellett lehetnek együtt!”

A városi kutyázás terjedésével egyre népszerűbbek a törpekutyák vagy társasági kutyák, amelyek méretüknél fogva akár egy ridikülbe is beférnek és sokan – tévesen – azt feltételezik, hogy ugyanezen okból kiváló partnerei lehetnek a kisméretű gyereknek is. Először is a kotorékebek (tacskók, foxterrierek, egyes spánielfajták), hiába kicsik, nagy természet lakozik bennük: ezek a konok, izgága kis bajkeverők nem jelentenek ideális társat a kisgyereknek. Másodszor – és erre a népszigeti kutyaiskola külön felhívja a figyelmet – nagyon gyakran „szerepzavarosak”, mert gazdájuk nem kutyaként, hanem plüssjátékként kezeli őket, pedig ugyanazok az energiák és ősi ösztönök működnek bennük, mint egy német dogban; ugyanúgy szükségük van arra, hogy társaságban – kutyatársaságban is – szocializálódjanak. Sok köztük a gyerekszerető, játékos természetű, aki még akkor sem morogja meg a kicsiket, ha azok öltöztető babának használják, vagy doktorosat játszanak vele, de tudatosítani kell benne, hogy ő nem egy a többi gyerek közül, hanem lejjebb áll a rangsorban. Ez gyakran csak kutyaterapeuta segítségével sikerül.

Fotó: Europress; szöveg: Simándi Juli/span>