Mit szedtek régen fejfájásra?

Borítókép: Mit szedtek régen fejfájásra?
Fűzfakérget rágcsáltak. Nem viccelünk.

Ma már milyen természetes, ha azt mondjuk, hogy "bekapok gyorsan egy aszpirint". Sok más gyógymód mellett sokunk fejfájását és egyéb fájdalmát csillapíthatja, enyhíti a megfázás, az influenza tüneteit. Utánajártunk, vajon mióta alkalmazzuk, honnan ered?


Az aszpirin megjelenése előtt a fűzfa kérgét használták fájdalomcsillapításra. Hippokratész, az "orvostudomány atyja" már Kr. e. 400 táján fűzfakéreg rágcsálását ajánlotta az asszonyoknak a szülési fájdalmak enyhítésére. A világ népei évszázadok óta ismerik, jóllehet a legutóbbi időkig nem értették a fűzfakéreg fájdalomcsökkentő hatását.

Ha győz a megfázás – hatékony gyógymódok ide kattintva.


Az 1820-as években Németországban elkülönítették a varázserejű hatóanyagot, és a szalicil nevet adták neki. Később, még a múlt században előállították az acetil-szalicilsavat, de senki nem tudta, mit is lehetne kezdeni vele. Közben az emberek még mindig nyers formában alkalmazták a szert, amely - mint mondták - úgy égette a gyomrot, mint egy marék vöröshangya. Az aszpirint azután fejlesztették ki, hogy a németországi Bayer gyógyszergyár egyik fiatal vegyésze acetil-szalicilsavval némileg enyhíteni tudta ízületi gyulladásban lévő édesapjának a fájdalmát.


Hogy miért aszpirinnek nevezték el, máig vitatják. Az egyik magyarázat szerint a szó a Spiraea növénynemzetség nevéből ered, a szert ugyanis ennek a fajaiból is előállították. Az aszpirin tabletta a századfordulón jelent meg a patikákban. A bevonattól és a töltőanyagtól eltekintve azóta is szinte változatlan formában kerül piacra.

Fotók: Getty/Europress