Kenyértörténelem isteni recepttel

Borítókép: Kenyértörténelem isteni recepttel
Régen sokat számított egy háziasszony megítélésében, milyen kenyeret sütött.

Az emberiség ősidőkre visszanyúló táplálékai a növények keményítő tartalmú részei: a gyökerek, a gumók és a kevésbé romlékony száraz termések, a gabonafélék. Az utóbbiak képezik a mindennapi táplálékunk, a kenyér alapanyagát, ami nagyon sokféle lehet, a kovásztalantól kezdve a kövön sült lepényeken át egészen a ropogós cipóig.

Maga a kenyér szó már a XVII. század óta él a nyelvünkben. A korai középkorban csak a legfelsőbb körök kiváltsága volt a kenyérevés, ami akkoriban a kása fogyasztását szorította háttérbe. Erdélyben a mai napig sem fogy annyi, mint nálunk, mert a kukoricapuliszka fogyasztása napjainkban is nagyon népszerű. Már a XVIII. században is Európa-szerte ismert volt az alföldi félbarna búzakenyér, mert kiváló minőségű búzából készült és meglepő méretűre sütötték.


A XX. századig a legtöbb házban maguk a házi asszonyok dagasztották a kenyeret, ami mindig ünnepnapnak számított. A II. világháború után hagytak fel az otthoni kenyérsütéssel, s vásárolták pékségben, boltban a napi betevőt.


A házi kenyér nyersanyaga és készítési módja sokféle. Kelet-Dunántúlon, az Alföldön, Erdélyben búzalisztből, a Duna-Tisza közén, a Nyírségben rozslisztből, de más helyeken a kettő keverékéből is sütöttek kenyeret. A Keleti-Kárpátokban árpából, Somogyban rozs és kukorica keverékéből készült, de néha burgonyával is kiegészítették.

A kenyérsütés tudománya anyáról szállt a lányára, hiszen ez egy hosszadalmas, tapasztalatot igénylő, kényes feladat. Minden alapanyagnak fontos szerepe, a munkafolyamatnak rítusa van.

Barna kenyér - látszat vagy valóság? Kattints!


Az eredeti sütés négy szakaszból áll: 1. kovászolás 2. dagasztás, kelesztés 3. formálás, kelesztés 4. sütés. A kenyérkészítés 18-20 órát igénylő folyamat, de a kovász érlelését éjszakára szokták időzíteni. Általában déltájban beáztatták az erjesztőanyagot, estefelé szitálták hozzá a lisztet és kovászoltak, hajnali 3 körül dagasztottak, amiből reggel 7-re már ki is sült az előmelegített kemencében a friss, ropogós kenyér. Mivel ez régen kifejezetten asszonymunka volt, sokat számított egy háziasszony megítélésében, milyen kenyeret sütött. Mi most egy könnyített változatot osztunk meg veletek, bátran neki láthattok, biztos siker.


1 kg lisztet összekeverünk 2 púpos teáskanál sóval, 1 teáskanál szárított élesztővel, 8 dl langyos vízzel. 10-12 órát szobahőmérsékleten kelesztjük, letakarva konyharuhával vagy a kelesztőtál tetejével. Utána a tésztát átmozgatjuk, ha szeretnénk bele tenni valamit (pl. köménymag) azt ilyenkor kell. Zsírozott tepsibe tesszük, előmelegített sütőben sütjük, először egy fél óráig letakarva, aztán a fedőt levéve szép pirosra. Fogyasztás előtt hagyjuk kihűlni. Jó étvágyat!

Nektek is van egy szuper receptetek? Írjátok meg kommentben!

Minden fotó innen: Europress/Getty