Vad-Horváth Katalin: „Engem nem kényszerítettek semmire”

Borítókép: Vad-Horváth Katalin: „Engem nem kényszerítettek semmire”
Mit teszel, ha a gyereked először találkozik a pornográfiával? És mit tesz egy volt pornósztár? Interjú az Éva egy régebbi számából.

A mit tegyek, ha a gyerek pornót néz? kérdés előbb-utóbb minden családban előkerül, de megnyugtató válasza keveseknek van. Márpedig a feladatot nem lehet megúszni, mondja Vad-Horváth Katalin, aki maga is egy 9 éves kislány édesanyja. Kati 20-as évei elején a magyar pornó legnagyobb sztárja, és – ahogy ő fogalmaz – „ahhoz képest okos” üdvöskéje volt. Pedig tényleg okos, bár nem akar a felkent szakértő szerepében tetszelegni. Beszélgetésünk inkább vita volt, mint hagyományos interjú.

Most nehezebb az életed, vagy akkor volt, amikor még filmeztél és mindenki azzal azonosított?

Nehéz erre válaszolni, mert bármit mondok, az újabb kérdést szül. Ha azt mondom, szörnyű volt pornózni, akkor hozzám vágják, hogy minek csináltam, minek vettem a nyakamba azt a terhet, hogy mostantól öregkoromig ezzel azonosítson mindenki. Ha meg azt mondom, most nehezebb, akkor minek hagytam abba? A pornóról a többség azt gondolja, hogy nem bírná csinálni, ezért nem tudja elképzelni, hogy másnak esetleg oké is lehet.

Ha jól értem, virágnyelven azt próbálod elmondani, hogy nem bántad meg, csak ezt nem ildomos így kimondani.

Az életem azon szakaszával az égvilágon semmi baj nem volt. Csak ha ezt kimondom, rögtön fölszisszennek az anyukák, hogy úristen, mit mondjak akkor az én kislányomnak, ha majd inkább pornózni akar, mint diplomát szerezni? Mégse fogom a kedvükért azt mondani, hogy bár bele se kezdtem volna. Azt viszont mondom, hogy amilyen változásokon átment azóta az ipar, ma már biztosan nem javasolnám senkinek. Akkoriban sokkal kevesebben voltunk, az még egy ismerős, biztonságos világ volt.

Mi változott?

Alapvetően megváltozott a tartalom elérésének módja és formája. Mások az adathordozók. Hogy értsd: a videoszalag nyúlik, harminc megnézés után ki kell dobni. Akkor újra el kell menni a boltba vagy a piacra, ahol a pult alól azt kapod, ami van, nem lehet válogatni. Azóta megjelent a DVD, ami sose kopik el, majd a netes csatornák, ahol minden azonnal elérhető. Mindez teljesen átírta az ipart. És az üzleti szempontokhoz képest szinte mellékes, hogy az embereknek hogyan változott az ingerküszöbe, az ízlése vagy az erkölcsi mércéje.

A tévé tele van azokkal az idióta műsorokkal, amiknek az a lényege, hogy kit lehet jobban megszívatni, lejáratni. Az egyik celebet vízbe lökik, mert nem tud úszni, a másiknak pókot raknak a fejére, mert retteg tőle. Ezek ugyanazt a felületet piszkálják. Ha én azt látnám a gyerekemen, hogy az ilyesmit érdeklődve és röhögve nézi, akkor megijednék, hogy egy szexfilm és egy durva pornófilm között sem tud majd különbséget tenni.

Úgy sejtem, a pornóba a lányok többsége hamis elvárásokkal sodródik, és nem elég okos és erős ahhoz, hogy úgy alakítsa, ahogy neki jó. Hogy tudja, mire akar igent és mire nemet mondani.

Mindig van olyan, aki nem azért kerül be, mert akarja, és aztán nem is jó neki. Ők általában elég hamar ki is pörögnek. Csak keveseknek adatik meg, hogy sokra vigyék a pornóban, s ez nem feltétlenül igazságos okokból alakul így. Nem biztos, hogy ők a hibásak, talán csak nincs olyan szerencséjük, mint nekem volt. Engem nem ért rossz élmény, sose kényszerítettek semmire. Persze nagyon jó, hogy nem ragadtam bele, de nem mondhatom, hogy néhanapján ne jutna eszembe: milyen jó lenne az élet más területein is elérni olyan sikereket, mint ott. Vagy olyan kalandokat megélni.

Saját bevallásod szerint nagyon ambiciózus vagy. Ha jól látom, azóta is keresed az önkifejezés új formáját, amiben hasonlóan sikeres tudnál lenni.

Keresgélem, hogyan kéne talpon maradni emberként, intellektusként. Most egy saját projekten dolgozom, de erről még nem beszélhetek. Az ötlet az eddig kikristályosodott élettapasztalatból és innen-onnan összekíváncsiskodott információk tömkelegéből született. Minden irányból jönnek a visszaigazolások, hogy ez jó lesz. Ez a fejlesztési munka most nagyon lelkesít. Tudom, hogy jó úton járok, mert ha rossz kedvem van és elkezdek róla beszélni, mindig felvidulok. Azt hiszem, ilyen egy igazi cél. Hogy amikor az embernek rossz a kedve, unja az életét, felcseszik az agyát, nem jön le a kosz a csempéről, és nem jön ki a folt a gyerek ruhájából, akkor csak rágondol a céljára, és mosolyog.

Azzal, hogy lett egy lányod, bekerültél számos új közösségbe. Mi történik például egy szülői értekezleten? Félnek tőled, utálnak, megértőek próbálnak lenni? Közelítenek, nem közelítenek?

Mivel itt civil emberekről van szó, erről nem szívesen beszélnék. Nem kértem rá engedélyt tőlük.

És arról, hogy te hogy érzed ott magad?

Az pedig már bulvár lenne. Nézd, anélkül, hogy látványosan csinálnám, sok minden megváltozott bennem, már nincs igényem arra, hogy mindenhol jelen legyek. Az anyaságomat például teljesen átlagosan élem meg, nincsenek olyan élményeim, amelyek nagy tanulságokkal szolgálhatnának mások számára. Az én félelmeim bárki félelmei lehetnének. Minden anyuka tud rettenetesen izgulni, hogy mi lesz az első nap az iskolában.

Akkor mi a megoldás?

Szerintem nincs ma szülő – a nagyon hülyéken kívül, akik abban az illúzióban ringatják magukat, hogy elzárhatják a gyereküket a pornó elől –, akinek ne okozna folyamatos aggodalmat, hogy mit lát, mennyit lát, és amit lát, azt tudja-e értelmezni a gyerek. Mert ami ma a pornóban megy, még engem is összezavar felnőttként. Nemigen találkoztam még senkivel, akinek volna jó válasz a fejében erre, de abban bízom, hogy a tiedben van.

Nézd, ha van is ötletem, ha tudnék is tanácsot adni, nem biztos, hogy az én számból volna a leghitelesebb. Mondja el inkább egy családterapeuta vagy egy gyermeknevelési tanácsadó.

Forrás: Éva magazin

Nem lehet, hogy éppen a te szádból lenne hiteles?

Nem biztos, hogy receptként szolgálhat mások számára, hogy az egy szem gyerekemet hogyan nevelem, hogy harmonikus élete legyen. Lehet, hogy kielégítené a szülőket, ha azt mondanám: tessék, én így csinálom, csináljátok így ti is, de az hazugság lenne. Mindenkinek magának kell kigyúrnia a saját megoldását.

De abban egyetértünk, hogy bekavarhat egy fiatal gyerek életébe a pornó?

Persze. A kérdés az, hogy milyen mértékben. Nyilván nagyon gyorsan megoldást kell arra találni, hogy a pornó ne zavarja össze a gyerekeket, de ha ez egy kezelendő társadalmi ügy – márpedig az –, akkor nagyobb összefüggésben kell kezelni. Úgy gondolom, hogy nem ettől kellene betojniuk a szülőknek. Vagy legalábbis nem csak ettől. Annyi minden van, ami eltaszít a valóságtól és hihetetlen problémákat tud okozni. Egy dolgot lehet tenni: a gyereket egy élethosszra megtanítani jól dönteni, hogy tudjon szelektálni az őt bombázó behatások között. Olyan méretet öltött az információáramlás, hogy ki kell tudni válogatni belőle a mi sztorinkat, ami minket érint, mert nehéz ebben a zajban a saját életünkre koncentrálni. Ráadásul aki ma információt ad, az a pénzünkre vágyik. Ezzel nekünk is meg kell küzdenünk és a gyerekeinket is segítenünk kell abban, hogy tudjanak vele valamit kezdeni.

Azt mondod tehát, hogy nem emelnéd ki a pornót mint fő problémát, hanem ha a gyerek alapvetően jól van összerakva, akkor majd meg fog küzdeni az őt érő veszélyekkel?

Igen, akkor tudni fogja, hogyan vigyázzon magára, és jól fog dönteni necces helyzetekben. A pornóból pont annyira kell gyököt vonni, mint a bulvárból, a hírekből, a reklámokból. Amíg tabukkal volt tele a szexuális nevelés, a gyerekek tulajdonképpen abban nőttek fel, hogy amiről nem tudunk, az nem fáj. Ma viszont nem ússzuk meg annyival, hogy a fiú ne találkozzon örömlánnyal, vagy a lány ne kerüljön olyan férfi közelébe, aki visszaélhet a kedvességével – régen nagyjából ezeket látták veszélynek és kész. De arról senki nem beszélt, hogy működik-e az orális szex a házasságban. Vagy hogy ki fog hamarabb kiborulni, ha a férfinak merevedési problémái vannak, a nőnek meg sosem sikerül örömhöz jutnia. Ezekről mind nem beszéltünk, hanem szépen körbefalaztuk ezt a területet.

Azzal szerintem senkinek nincs baja, hogy a gyerekek érdeklődnek a szexualitás iránt, hiszen ez mindig is így volt. Aki akarta, száz évvel ezelőtt is ki tudta elégíteni a kíváncsiságát. Az viszont rémisztő, ahogy a pornó ma bemutatja a szexualitást. A filmek zöme arról szól, hogy az egyik ember szenvedést okoz a másiknak – jellemzően férfiak nőknek. Ha ezt látja a gyerekem, honnan fogja tudni, hogy a szexualitásnak épp az ellenkezője lenne a lényege?

Ez így van, és engem is elszomorít. De nem tudunk rajta változtatni.

Te se tudnál?

Menjek oda és csináljak jobbat?

Azt talán ne, de ha te beszélnél erről nyilvánosan, biztos jobban odafigyelnének, mint mondjuk rám. A lányod egyébként már tud a múltadról?

Nem.

És már fölkészültél arra, hogy mit fogsz mondani, amikor ez a téma először szembejön?

Erre nem lehet eléggé fölkészülni, de tisztában vagyok vele, hogy nem lesz könnyű. Senkinek sem az. A szexus nagyon nagy felület az emberen, és talán valóban ezt a legkönnyebb piszkálni. De ez az egész mélyebb kérdéseket vet fel. Hogy mit gondolunk az alapértékekről. Hogy szórakozás-e nekünk más veszteségét látni, vagy sem. A tévé tele van azokkal az idióta műsorokkal, amiknek az a lényege, hogy kit lehet jobban megszívatni, lejáratni. Az egyik celebet vízbe lökik, mert nem tud úszni, a másiknak pókot raknak a fejére, mert retteg tőle. Ezek ugyanazt a felületet piszkálják. Ha én azt látnám a gyerekemen, hogy az ilyesmit érdeklődve és röhögve nézi, akkor megijednék, hogy egy szexfilm és egy durva pornófilm között sem tud majd különbséget tenni. Vagy be fog dőlni a kamaszok „úgyse mered megnézni” játékainak. De én abban bízom, hogy ha jó útravalót adok neki, akkor egy ilyen helyzetben inkább azt fogja mondani: – Hülye vagy? Nekem erre nincs szükségem, kösz.