Cyberbullying: zaklatás virtuális térben

2014. Május 27.

Az iskolai erőszakos viselkedés nem csak a nagyszünetre és a játszóterekre korlátozódik, hanem az online felületeken is megnyilvánul.

Rehtaeh Parsons 17 éves kanadai tini lány sokáig tűrte, hogy az interneten lépten-nyomon beleütközik egy fotóba, amelyen ő szerepel igencsak kompromittáló helyzetben. A képet saját ismerősei, társai, „barátai” pörgették kör e-mailekben, közösségi fórumokon, csetszobákban. A lánynál végül elszakadt a cérna, nem bírta tovább a megszégyenítést s 2013 áprilisában felakasztotta magát. Parsons esete acyberbullying tipikus – bár szerencsére extrém – példája.

Mi is az a cyberbullying?
A bullying (magyarul erőszakoskodás, megfélemlítés) kategóriájába azok az esetek tartoznak, amikor egy gyereket atársai folyamatosan terrorizálnak, fenyegetnek, esetleg fizikailag is bántalmaznak. A cyberbullying szó szerint a cybertérben elkövetett kíméletlenkedést, hatalmaskodást jelent – találóbb kifejezés híján cikkünkben online zaklatásnak nevezzük a jelenséget.Online zaklatásról akkor beszélhetünk, ha egy gyerek, kamasz internetes platformokon (e-mail, csetüzenetek, közösségi média, online fórumok) fenyegeti, sértegeti vagy megalázza társát. A „hagyományos” erőszakos viselkedéstől abban különbözik, hogy ehhez nem szükséges fizikai erőfölény, sem személyes kapcsolat, és akár több ezer tanúja is lehet. Hihetetlennek tűnik, de a legújabb felmérések szerint a tinédzserek egyharmada szenved jelenleg vagy szenvedett korábban a cyberbullying következményeitől.

Hogyan lehet valakit online zaklatni?
A módszerek pont annyira fantáziadúsak, mint maga a technológia, amelyet a mai tinik mesterien használnak. A névtelen, fenyegető e-mailek, üzenetek küldésétől az e-mail fiókokba, Facebook-profilokba való betörésig rengeteg lehetősége van az online zaklatónak.

Szélsőséges esetekben akár hamis profilokat, weboldalakat is létrehozhat a célszemély nevében, amelyeken megalázó, kompromittáló, megszégyenítő információkat, képeket posztolhat az áldozatról. Fiúk, lányok egyaránt képesek és hajlamosak ilyesfajta viselkedésre, módszereik azonban nem egyformák. A fiúk általában szexuális jellegű üzenetekkel zaklatnak, illetve fizikai bántalmazással fenyegetőznek névtelenül. A lányok körmönfontabbak: pletykák, szóbeszédek, hazugságok terjesztésével, titkok kifecsegésével, illetve a kisközösség számára fontos online csoportokból való kizárással támadnak. Mivel ebben akorban a fiatalok könnyen befolyásolhatók, a szerepcsere sem lehetetlen: egyik percben még ők az online zaklatás áldozatai, a másikban már – megkönnyebbülve – ők bántanak másokat.

7 szabály, amit meg kell tanítanod a gyerekednek a biztonságos netezésről:
1. soha ne továbbítson másokra irányuló, bántalmazó, zaklató tartalmakat,
2. szakítsa meg a kommunikációt az online zaklatókkal,
3. soha ne posztolja ki saját vagy barátai személyes jellegű információit (teljes név, cím, telefonszám, iskolája neve, szülők neve),
4. sose ossza meg senkivel internetes jelszavait,
5. soha ne töltsön fel olyan információt a webre (még e-mailben sem), amiről nem szeretné, hogy nyilvánosságra kerüljön, ami rá vagy egy társára nézve kínos lehet,
6. sose küldjön üzeneteket, e-maileket, ne posztoljon a közösségi oldalakon, ha mérges, sértődött, esetleg alkohol hatása alatt áll,
7. mindig legyen ugyanolyan udvarias online, mint a személyes kapcsolataiban.

„Bár a felnőttek a cybertérben is a szexuális abúzustól féltik legjobban a gyerekeiket, kutatási eredmények szerint atinik a neten sokkal gyakrabban futnak bele olyan bántalmazó helyzetbe, amely nem szexuális jellegű – mondja dr. Gyurkó Szilvia, az Unicef Magyar Bizottság gyermekjogi igazgatója. – Ilyen a kiközösítés, a csúfolódás, a pletyka – ezek nem szexuális visszaélések, ám nagyon gyakoriak, és az általuk okozott lelki sérüléseket bizony komolyan kell(ene) venni.”

A webes zaklatás hatásai
Az erőszakos viselkedés minden formája komoly problémákhoz vezet: az áldozat megalázva, kiközösítve, megbántva érzi magát, s ez végül depressziót, szorongásos zavarokat, alacsony önértékelést, sőt öngyilkos szándékot is okozhat.

Az online bántalmazás sok esetben még károsabb lehet, mint a szemtől szembeni. Ez a fajta zaklatás ugyanis bárhol utolérheti a csemeténket, még az olyan helyeken és időpontban is, amikor vagy ahol egyáltalán nem számít rá (otthon, hétvégén, nyaraláskor) – emiatt úgy tűnik, sehol nincs menekvés. Az erőszakoskodó nem látja a célszemély reakcióit, ezért sokkal messzebbre elmegy, mint ha személyesen támadna. Ráadásul egy online inzultusnak akár több ezer tanúja is lehet – minél több emberhez jut el, annál megalázóbb.

Mit tehetnek a szülők?
Bármennyire nagy fájdalom is a szülőnek, a gyerekek gyakran nem árulják el, ha ilyesfajta atrocitások érik őket, egyrészt mivel így fény derülne titkaikra, másrészt mert attól félnek, hogy a szülő megtiltja az internet, az okostelefon használatát. „Nagyon fontos, hogy a szülő komolyan vegye a problémát és megértéssel közelítsen hozzá – véli Gyurkó Szilvia. – Azaklatás (minden formája) komoly dolog, mivel több szinten is hat: befolyásolja a gyerek közösségi kapcsolatait, státuszát, biztonságérzetét, önértékelését... sorolhatnánk. Nagy előrelépés, ha a gyerek elmondja ezt a szüleinek és segítséget kér. Épp ezért értékelni kell, nem szabad eljátszani a bizalmát – és közösen végig kell gondolni, mi a teendő.”

Mit tegyünk, ha gyerekünk mégis áldozattá válik?
1. Soha ne válaszoljunk az online zaklatásra!
2. Mentsük el a támadó posztokat, e-maileket, készítsünk fotót a képernyőről (Print Screen).
3. Dokumentáljuk a zaklatást, hogy szükség esetén legyen bizonyítékunk.
4. Tiltsuk le a zaklató e-mail címét, a közösségi oldalakon pedig mindig jelentsük a sértő hozzászólásokat, posztokat.
5. Ha úgy látjuk, súlyosbodik a gond, változtassuk meg a gyerekünk e-mail címét, telefonszámát.
6. Ha kiderül, ki a zaklató, keressük fel a szüleit, beszéljünk a tanáraival. Ám mielőtt ezt megtennénk, mindenképpen beszéljünk csemeténkkel a terveinkről, hiszen lehet, hogy inkább ő maga akarja megoldani az ügyet.
7. „Bizonyos esetek büntetőeljárást is feltételeznek – magyarázza a szakértő –, például mert olyanra kényszerítették a gyereket, ami veszélyezteti az egészséges fejlődését. Ám ezekben a helyzetekben is azt javaslom, hogy a jog csak végső eszköz legyen. A felek közötti beszélgetés, mediáció, a probléma felgöngyölítése sokkal hatékonyabb és hosszabb távon is érvényes megoldást jelent, mint egy hosszadalmas (és kétes kimenetelű) eljárás.”

Nélkülözhetetlen óvintézkedések
Az Unicef szakértője szerint a lényeg az oktatás, a felkészítés. „A gyerekeknek tudniuk kell azt a néhány alapszabályt, ami ahhoz szükséges, hogy ››jól tudják olvasni‹‹ a médiát, és meggondoltan használják aközösségi felületeket” – véli Gyurkó Szilvia.

A szülő szánjon rá időt, hogy az első időszakban a gyerekével együtt használja az internetet, együtt böngésszenek, együtt ismerjék meg a gyerekeknek szóló oldalakat és használatukat. „Szintén a szülő dolga, hogy tudatosítsa bennük a netezés alapszabályait: a világháló nem felejt, nagyon meg kell gondolni, mit töltünk fel, óvatosnak kell lenni az ismeretlenekkel (ahogy minden szülő elmondja, amikor arra készíti fel a gyerekét, hogy egyedül járjon iskolába), és óvatosnak kell lenni abban is, hogy milyen információt osztunk meg másokkal.”

Fotó: Éva magazin / Europress, Pinterest