Ágyban, párnák közt – de vajon mióta?

Borítókép: Ágyban, párnák közt – de vajon mióta?
Gondolkodtatok már azon, vajon mióta alszunk ágyban? Utánajártunk.

A legelső fekhelyek levéllel, náddal vagy más természetes puha anyaggal bélelt mélyedések lehettek. A későbbi korok embere már magasított fakeretre szíjakkal erősített bőrön aludt, ami nem csak sokkal kényelmesebb és melegebb volt, hanem a rovarok egyes fajai elől is védelmet jelentett.


Fotó: Photl.com

Az előkelő egyiptomiak gyönyörű ágyain már gyékényfonat, vászon lepedő és szőtt takaró is volt. Sőt, külön ágyvég akadályozta meg az alvó lecsúszását, mivel az ágy a fej irányába emelkedett. A frizurát külön fejtámasz óvta a széteséstől, kócolódástól.

Külön helyiségbe csak Kr. e. 3500 táján került a fekvőhely, mégpedig a mezopotámiai sumér királyi palotákban. Ez a kiváltság azonban csak a ház urának járt, miközben egész háza népe, beleértve a feleségét és a gyerekeit is, másutt, a földön elhelyezett fekhelyeken pihentek.


Ágy az ókorban - Fotó: Mek.oszk.hu

Fejvéget először a görögök használtak, amihez gazdagon hímzett selyempárnákat támasztottak. A matrac feltalálása a rómaikat érdeme, akik eleinte szalmával, tollal, gyapjúval tömték meg a zsákokat.

A 19. század elején jelentek meg a vízágyak, amiket csonttörés, felfekvés kezelésénél használtak. Ezek az 1960-as években váltak a mindennapokban is népszerűvé.

A lakótér csökkenése hozta a helytakarékos megoldásokat, például a nappali ülőbútorának ággyá alakítását, a kihúzható kanapékat, foteleket.

Ti milyen ágyon alszotok?