Az ónos – vagy más néven ólmos – eső az egyik legkalandosabb életű csapadékfajta. Pályafutását lehulló hópehelyként kezdi, amely utazása közben meleg légrétegen halad át, és esőcseppé olvad. Ám még mielőtt földet érhetne, újabb hideg zóna keresztezi útját, és nulla fok alá hűti.

Visszakristályosodni azonban zuhanás közben már nem tud, és jéghideg vízcsepp formájában toccsan a földre, ahol pillanatok alatt megfagy, és vékony, csúszós bevonatot képez az utak, járdák felületén – nevét is innen kapta. Az ónos eső kialakulásához tehát speciális időjárási körülmények szükségesek: ez a hideg-meleg-hideg légszendvics főleg akkor alakul ki, amikor nagy zimankók után enyhébb levegő áramlik a légtérbe, és összekeveredik a hadállásait védő hideg légtömeggel. A magyar elnevezés pedig nem az eső tartalmára, hanem annak jellegére (az útra ráfagyott víz színére, felületére) utal.

Szerző: Móray Gábor, fotó: Europress