(Cikkünk részlet az Éva 2014. január–februári számából.)

Szükségünk van rájuk
A lakótelepek kialakítása, a társasházi lakások méretei, a lakók együttélésének nehézségei mind az ellen szólnak, hogy megosszuk életterünket egy állattal. Pedig természetes lételemünk az állatok társasága, talán még génjeinkbe is kódolva lehet, hogy szükségünk van rájuk. Persze ezt a felfogást nem feltétlenül osztja környezetünk. Mit tehetünk akkor, ha például kutyánk ugatásától nem tud aludni a szomszéd?

Fotó: Pinterest

Szabályok dzsungele
Nincs egységes törvényi szabályozás. Bár a polgári törvénykönyv rendelkezik a szomszédjogokról, valamint vannak közegészségügyi, állatvédelmi, állategészségügyi szabályok, amelyek betartása mindenkire nézve kötelező, az állattartás korlátait mégis helyi szinten kell keresnünk. Önkormányzati hatáskörbe tartozik annak eldöntése, milyen és mennyi állatot, milyen feltételekkel és körülmények között tarthatunk, ezt pedig tovább árnyalhatja a házirend, melyet a lakók fogadnak el. Ha ez aránytalanul szigorú, fordulhatunk jogorvoslatért a jegyzőhöz. Ha alkalmazkodunk minden szabályhoz, a méltatlankodó szomszédok még mindig indíthatnak birtokháborítás miatt eljárást ellenünk, de a jegyző előtt bizonyítaniuk kell, hogy szükségtelen mértékben zavarjuk a nyugalmukat.

Fotó: Éva magazin / Europress

A kutyának tehát joga van ugatni, de a szomszédok nyugalmára tekintettel kell lennünk. Kutyaiskolai neveléssel elérhetjük, hogy ne kelljen szomszédainknak álmatlanul forgolódniuk – lakásban tartott kutyák esetében amúgy is különösen hasznos a nevelés. Léteznek persze egyéb kompromisszumok is, például ugatástgátló nyakörv, esetleg hangszálműtét.

Ennél persze még sokkal több probléma is felmerülhet, ha lakásban tervezünk kutyát, cicát tartani! Olvass a témában még többet az Éva 2014. január–februári számában!

Szöveg:Horváth Zsuzsa