Mikor ezt a cikket írtam, kísérletet tettem szakértőnek felhasználni egy Brúnó nevű hétévest, a témához való irreleváns hozzászólásait azonban inkább csak a kedves olvasó szórakoztatására osztom meg.

Megkérdeztem tőle, hogyan köszön egy idősebb néninek, s ő azt felelte sátáni kacaj kíséretében: „Helló, tata!” Mire én: „A tata az nem férfi?” „Ja de – felelte –, akkor inkább: Helló, nyanya!” Láttam, hogy ebből a beszélgetésből használható információt nem szedek ki, ezért már csak arra kérdeztem rá, ezek után hogyan köszön el, mire azt felelte, szintén sátáni hörgések közepette: „Kellemes szatyrozást, nyanya!” Mit mondhatnék, ez egyfelől nagyon vicces, másfelől siralmas, de valahol mégis hiteles és őszinte összefoglalása a „nyanya”-létnek. És csak remélni merem, hogy valójában nem így köszön el.

A cikket teljes terjedelmében elolvashatod az Éva szeptemberi számának Kölyök mellékletében!

Te mit tanítasz a gyereknek, hogy köszönjön az idegen felnőtteknek? „Csókolom" vagy „Jó napot"? Melyik a helyesebb? Írd meg nekünk emailben vagy kommentben!

Szöveg: Lami Juli, fotó: Éva magazin/Europress