Tegnap egy fiatal kékcinke nekirepült az ablakunknak, s aléltan terült el a teraszon. Fogalmam sem volt, mit kell csinálni vele, nem mertem hozzáérni sem. Szerencsére kéznél volt az állatokkal igen jó viszonyban levő testvérem. Megállapította, hogy él, nem látszik rajta sérülés, de valami baj van, mert nem repül el, s a két lába szét van csúszva, mintha angol spárgába készülne lemenni.

Egy puha ruhával felemelte, beletette egy cipősdobozba, kilukasztotta a doboz tetejét, s egy csöndes, nyugis helyre tette a szoba sarkában. Pár perc múlva már a két lábán állt a madárka, forgatta a fejét, s meg is lehetett itatni pipettával. Nem telt bele fél óra, s kiröppent a dobozból, szerencsére épp az ablakpárkányra, s volt időnk kinyitni az ablakot, hogy kirepülhessen a szabadba. Még láttuk, hogy a házunk előtt álló hársfára szállt.

Szöveg: Betlen Katalin, fotó: Betlen Anna