1. Hogy nem értem, miért nem tudok mit kezdeni vele annak ellenére, hogy el szoktam ámulni a több ezer éve létező intézményeken, amilyen a római Pantheon, és szeretem a régi népi dolgokat is, például a népzenét vagy ahímzett párnát.

2. Hogy süteményt kell sütni. Szeretek süteményt sütni, de csak ha igazán van kedvem, és ez nem mindig esik egybe a naptárban található ünnepnapokkal.

3. Hogy pénzt szokás adni a locsolóknak.

4. Akkor is, ha gyerekek.

5. Hogy szemmelláthatóan nálam már csak a locsolók érzik hülyébben magukat. Egyetlen férfi ismerősöm sincs, aki élvezné ezt.

6. Hogy ilyenkor mindig ki kell találnom, hova menjek, ahol nem találnak meg.

7. Hogy ha mégis beállítanak hozzám, akkor rendetlenség van nálam (ami igazából az év többi napjára is érvényes), pizsamanadrág van rajtam valami kétes tisztaságú pólóval, és valószínűleg még nem zuhanyoztam aznap.

8. Hogy van egy babonás énem, amely piszkál, hogy ha nem locsolnak meg, az esetleg nem fog használni nekem atermékenységet vagy a szobámban lakó cserepes fikuszok gyarapodását illetően.

9. Hogy a rokonaim is meglocsolnak. Miért?

10. Hogy meg kell puszilni a locsolókat. Azt hiszem, most már minden ismerősöm tudja, hogy ha rajtam múlik, csak nagyon különleges alkalmakkor adok puszit. Nem ott van nekem az intimitás határa, ahol másoknak, úgy látszik. Már az óvodában megtagadtam ezt egy fiútól, akit nem kedveltem: a „szabad-e locsolni” kérdésre azt válaszoltam, hogy nem szabad. Mire ő: „akkor megmondlak.”

11. Jut eszembe, a locsolóversikék. Semmi bajom velük, csak furcsán hangzanak a Középső-Ferencvárosban. Ha régi klasszikusok, akkor azért, ha újak és „mókásak”, akkor azért.

12. Hát, igazából a fenti állítás az egész locsolkodásra igaz. Urbánus környezetben nemigen működik.

13. Hogy büdös lesz a hajam. Szerintem nincs olyan lány, aki lelkesedne ezekért a „kölnikért”.

14. Hogy már annyira elszokott tőle mindenki akörnyezetemben, hogy akkor sem jönnének locsolni, ha várnám őket.

fotó: Europress