Jelentések a világ végéről – Oroszlán Szonja kalandozásai

Borítókép: Jelentések a világ végéről – Oroszlán Szonja kalandozásai
Legújabb rovatunkban Oroszlán Szonja mesél utazásairól, tapasztalatairól, élményeiről – sok-sok fotóval illusztrálva!

Örömmel jelentjük, hogy új tagot köszönthetünk az evamagazin.hu szerzői csapatában! Oroszlán Szonja mostantól rendszeresen jelentkezik úti beszámolóival, amelyeket rengeteg látványos, saját maga készítette fotókkal is illusztrál. Első körben szingapúri és új-zélandi kalandjairól olvashattok!


Ha a passzív pihenés híve vagy és szeretsz a tengerparton heverészni egy helyben hetekig, akkor nem Új-Zéland a megfelelő úti cél. Ha a pörgős nagyvárosokat szereted, ahol sok a színház, a mozi, a múzeum, akkor nem Új-Zéland a megfelelő úti cél. Ha vonz a természet, a nyugalom, a geológia, ha szeretsz sokat autózni és az extrém sportok híve vagy, akkor a lehető legtökéletesebb célpont Új-Zéland. Ja, és a legeslegfontosabb kérdés, hogy van-e 3-4 összefüggő heted, és másfél-kétmillió forintod, mert ha nincs, akkor nem lehet Új-Zéland a megálmodott célpontod. Három hétnél kevesebb időre teljesen felesleges elindulni, inkább maradjon otthon az ember és nézze meg a tévében az aktuális természetfilmet, a pénzt pedig bátran tegye be a bankba.


Szonja és a szingapúri látkép

A világ másik végén
Új-Zéland pontosan a világ másik végén van. Magyarországtól 17938 kilométer távolságra. Ausztráliától még majdnem 2000 km. 4-5 milliós lakossággal és ennél két és félszer több báránnyal és marhával. Az időkülönbség 12 óra, a tél júniusban kezdődik és októberig tart. Viszont innen lehet továbbutazni az Antarktiszra, egy röpke öt órás repülőúttal, ha valaki dermesztő mínuszokra és pingvinekre vágyna. Én az Antarktiszra nem mentem, de végigutaztam Új-Zéland északi és déli szigetét, profi szervezéssel és előre lefoglalt, jobbnál jobb programokkal. Már a szervezés elején kaptam egy listát egy kinti utazási irodától, hogy miből is választhatok. Az elképesztő sok program közül alig tudtam eldönteni, melyiken nem szeretnék résztvenni.
Pontosan három hetem volt szabad, november közepétől december elejéig. Az utazás előtti napon még játszottam, és ahogy visszaérkeztem, kezdődött egy Mary Poppins széria. Mivel nem sűrűn fordul elő velem, hogy három hétig egy előadásom se legyen, azonnal elkezdtem szervezni az utat. Budapest – Frankfurt – Szingapúr. Ez az első etap. A Singapore Airlines van olyan rendes, hogy a megfelelő pénzösszeg fejében egy ún. stop-overt szervez az átutazóknak. Ez azt jelenti, hogy ahogy megérkezem tizenöt óra repülés után, a cég busza elvisz egy szállodába és ellát hasznos kuponokkal, térképpel és látnivalókkal a következő egy vagy két napra. Ezt el lehet dönteni, de ha már megálltunk egyszer ott, miért ne néznénk körül és ennénk egy jó chilli-crabet és innánk egy koktélt a Bay Sands Marina hotel tetején. A látképet leírni sem tudom, annyira magával ragadó. Van orchidea park, óriáskerék, világmárkák üzletei sorakoznak egymás mellett hatalmas bevásárlóközpontokban. Nekem személy szerint a régi viktoriánus épületsorok tetszettek, ahogy visszaidézték a negyven, ötven évvel ezelőtti Szingapúrt. Imádtam a part menti, kis helyi éttermeket egymás mellett, ahonnan integethetünk a turistáknak, amint napellenzős motorcsónakokkal hajóznak ki az öbölbe, miközben a legfrissebb tengeri herkentyűket fogyasztjuk. Kétóránként leszakad az ég, ami ellen semmilyen védőfelszerelés nem véd. És hiába a folyamatos harminc fok, a hajam abban a páratartalomban egyáltalán nem tart...

Lapozzatok a folytatásért és a galériáért!

--pagebreak--

Auckland, here I come!


Mary Poppins Aucklandban

Két nap pihenés és városnézés után tiszta lelkiismerettel utazhatunk tovább Aucklandbe, ami egy újabb 9-10 órás repülőút. Az időeltolódás miatt érdemes a kora reggeli járattal indulni, hogy az ottani éjszakára odaérjünk és reggel már szállhassunk is be a három hétre kibérelt autónkba. Városi terepjárót ajánlanék, feltétlen. Ráadásul angol vezetés uralkodik, így kénytelenek vagyunk a bal oldalon vezetni, jobbkormányos autóval, folyamatos szerpentineken. Én személy szerint rettenetesen tengeribeteg vagyok és nem nagyon bírom a kanyargós utakat... Ezzel sajnos nem számoltam. De vettem akupresszúrás karkötőket meg gyömbértablettát, amit kétóránként dobáltam magamba a húzósabb túrákon. Egy-egy nagyobb látványosság minimum két-három órányira van egymástól, de vannak napok, amit az ember majdhogynem folyamatosan az autóban tölt.
A szigetcsoport fővárosa Auckland, ami az északi szigeten található. Ide és a déli szigeten lévő Christchurch-be érkeznek a járatok. Érdemes északról dél felé haladni, komppal átkelni a déli szigetre, ahonnan belső járattal vissza Aucklandbe és így tovább. No, de nem szaladok egyből a végére. Maradjunk az északi szigetnél.
Auckland egy tipikus nagyváros. Magas épületek, dimbes-dombos, kacskaringós utcákkal és a tv-toronnyal, ami alatt ha átfúrnánk az egész földet, állítólag Balatonfüreden lyukadnánk ki! Rövid kompúttal átjutunk a szemközti kis szigetre, ahol külvárosi módra laknak, kertes házakban, csodás kilátással a fővárosra. Kicsit San Franciscora emlékeztet, de csak kicsit. Nyugalom van, rend és fegyelem. Ez tulajdonképpen egész Új-Zélandra jellemző. Ilyen fegyelmezett embertársaságot még nem láttam. Türelmesek, segítőkészek és nem sietnek sehova. Persze ilyenkor az jut eszembe, hogy hova is sietnének, ők nem tudnak onnan csak úgy kiruccanni... Sok helyi embert hallottam sóvárogni. Amikor megtudták, hogy Európából jöttem, irigyelni kezdtek, hogy én bármikor beülök a kocsiba és pár óra alatt egy másik országban találom magam! És a kultúra, azt nagyon hiányolják, a kultúrát. Azt hiszem engem is ez fog egész életemben Európában tartani, a kultúra...


Kattintsatok a képre a galériáért!

Folytatása hamarosan következik!

Szöveg és fotók: Oroszlán Szonja
A képek Sony NEX-5RK típusú géppel készültek
.