Kit okolnak a gyerekek (tisztelet persze a kivételnek), ha rossz jegyet kapnak az iskolában?

Természetesen a tanárokat. És manapság egyre többször szóvá is teszik nekik, vitába szálnak velük, és balhét csapnak, ha nem az elvárásaiknak megfelelő osztályzatot kapnak. Sajnos egyre gyakoribb (nálunk és Nyugat-Európában is – elég csak megnézni Az osztály című francia filmet), hogy a diákok irreális elvárásokat támasztanak a tanárok irányába és anélkül várják a dicséretet, a jó jegyet, hogy ők bármilyen erőfeszítést tennének az ügy érdekében. Egyszerűen úgy érzik: jár nekik. És ha elég határozottan követelik, gyakran meg is kapják. Annak, hogy ez a magatartásforma kifejlődhetett, igen komplex okai vannak: a felületes szülői figyelem, a konfliktuskerülő, megúszásra játszó tanári hozzáállás és még sorolhatnánk.
A jelenségnek hosszú távon igen komoly negatív következményei lehetnek. Ha a diákok az általános és középiskola alatt ahhoz szoknak, hogy kevés munkával is jó eredményeket érhetnek el, a való életben nehezen fognak boldogulni. Rengeteg kudarcélményben lesz részük az egyetemen, a munkahelyen – hisz itt semmi nem pottyan csak úgy az ember ölébe. Amerikai pszichológiai kutatások kimutatták, hogy ezek a tinédzserek a való világba kikerülve gyakran nem találják a helyüket, aminek depresszió, kapcsolati nehézségek és dühkezelési problémák lesznek a következményei.
A tanárokon és a szülőkön múlik, hogy pozitívan befolyásolják a gyerekek munkához való hozzáállását és hogy életképes fiatal felnőtteket neveljenek belőlük. Marilyn Price-Mitchell amerikai pszichológus hét pontban szedte össze a szülők legfontosabb tennivalóit. Íme:

--pagebreak--

1. Magyarázd el a gyerekednek, hogy a tudás kiváltság, amelyet kemény munkával és küzdelemmel lehet csak megszerezni.

2. Segíts neki megérteni azt, hogy a tanulás nem mások elvárásainak kielégítéséről szól: a tanulás elengedhetetlen ahhoz, hogy ő maga a későbbiekben elégedett legyen az életével.

3. Tudatosítsd a gyerekben, hogy ha nehézségei adódnak, van hova segítségért fordulnia. Értesd meg vele, hogy az ő felelőssége segítséget kérni, ha egyedül nem boldogul. A példaképek és felnőtt mentorok létfotosságúak egy útját kereső tinédzser számára.

4. Tanítsd meg arra, hogy tévedni emberi dolog, a kudarc pedig az élet velejárója.

5. Magyarázd el neki, hogy minden diák más, mindenkinek megvannak a saját gyengeségei és erősségei, de mindenki jó valamiben.

6. Támogasd a gyereked tanárait, ne mondj rosszat róluk a gyerek előtt. Ha gondjaid vannak a tanárok módszereivel, beszéld meg velük fogadóórán, esetleg kérd az igazgató segítségét, de soha ne ásd alá a tanárok tekintélyét a gyerek előtt.

7. És végül a legfontosabb: értesd meg a gyerekekkel, hogy a tanár feladata a tananyag átadása, a tanulás elősegítése, nem pedig az, hogy helyettük elvégezze a munkát!

Fotók: photl.com