Mondik Noémi másodéves a Képzőművészeti Egyetemen. Képein asivár lakótelepi pillanatok tragikomikus világa elevenedik meg. Amikor ezeket az alkotásokat megjelentette a Facebook-oldalán, majd Paint mámor címen a Tumblr-en, egy pillanat alatt netes sztárrá nőtte ki magát. Olyannyira, hogy a félig komoly, félig poén 
(de inkább poén) Cool-listán 2012-ben az első helyen végzett. Papírja van róla: ő a legkúlabb magyar.

Milyen gyorsan jött a siker?
Olyan gyorsan, hogy alig tudom követni. A blogomnak nem volt célja, mindössze annyi, hogy ha valakit érdekelnek a munkáim, megnézhesse. Én voltam a legjobban meglepődve, amikor hirtelen egy csomóan meglátogatták az oldalt. Egyáltalán nem az volt a célom, hogy ezzel ismertté váljak. Már az is sokkoló volt, hogy mihelyt regisztráltam a Tumblr-en, azonnal több százan kezdtek követni. Eddig úgy éltem, hogy néha az egész napot átaludtam, és nem keresett telefonon senki. Most meg egyfolytában cseng atelefon, és nagyon sokan érdeklődnek.

Mi volt a legnagyobb meglepetés?
Leginkább az, amiket a neten írnak rólam – anélkül, hogy bárki is megkérdezett volna. Azt sem kérdezték meg, egyáltalán akarok-e szerepelni. Megjelent rólam egy videó a hvg online-on, és az alapján eldöntötték rólam, hogy én vagyok „az a lány, aki társadalomkritikát csinál”. Holott én ezt soha nem állítottam magamról.

Miközben amit csinálsz, végtelenül személyes, ám van benne vastagon társadalomkritika is. Szóval ez nem biztos, hogy véletlen.
Oké, de nem ez volt az alapvető szándékom.

Minek örülnél akkor?
Annak örülök, ha megjelennek rólam és a grafikáimról dolgok, csak annak nem, ha félremagyarázzák. Nagyon új még nekem ez a helyzet.

Szöveg:Bus István, fotó:Kosina Anett

Ateljes interjút a márciusi Évában olvashatod!