1902 novemberében Theodore Roosevelt, a közkedvelt elnök, akit mindenki csak Teddynek becézett, megjelent a Mississippi–Louisiana-határvita rendezésére összehívott konferencián, s két ülés között elment a közeli erdőségbe, a tiszteletére rendezett vadászatra. Nem kapott puskavégre komoly vadat, ezért kísérője, egy híres medvevadász fogott egy feketemedve-bocsot, s kikötötte egy fűzfához könnyű célpontnak. Roosevelt felháborodott a sportszerűtlen ötleten és nemhogy lelőtte volna a kis állatot, hanem azonnal utasítást adott szabadon bocsátására.

fotó: Éva magazin, Europress

Másnap aWashington Postban megjelent egy karikatúra: akölyökmaci, amint kötéllel a nyakában rémülten pislog, és az elnök, amint leeresztett fegyverrel elfordul a védtelen jószágtól. Egész Amerika értett a jelenetből: az elnök védelmet nyújt a rászorulóknak, rá mindig számíthatnak az elesettek. Morris Mitchom brooklyni cukorkaboltos a karikatúra alapján csinált egy kitömött mackót s kitette a kirakatába, nyakában táblával: Teddy’s bear, vagyis Teddy mackója. Az üzletet megostromolták a vevők, Mitchom gyorsan át is nyergelt a cukorkáról a játékra, és vállalkozásából hatalmas világcég nőtte ki magát. 1913 februárjában nagyban kezdték árulni a játékmacikat.

fotó: Pinterest

Mackóőrület
A század első évtizedében az egész világon divatba jött a plüssmackó. Roosevelt elnök az újraválasztási kampánykörútján egy lépést se tett kabala teddybearje nélkül. Meg is választották. Idehaza valamivel korábban keletkeztek, de jól illeszkedtek az antropomorfizált trendbe Sebők Zsigmond klasszikus mackótörténetei, a Mackó úr utazásai, a Dörmögő Dömötör hegyen, völgyön és a nagy ládával meg a többiek. Világszerte mackóklubok alakultak, mackómintás csörgők, rugdalózók, kislány- és kisfiúruhák árasztották el a piacot, mindenfelé jótékonysági mackóárveréseket tartottak, mackónapokat rendeztek.

Róbert Gida eredeti játékállatai. Fotó: wikipedia

A századelőn a brit kirakatokat is ellepte a teddybear. Egy angol kisgyerek, Christopher Robin (azaz Róbert Gida) is kapott egy csacsi öreg medvét, akit a londoni állatkertben közszemlére tett kanadai medve, Winnipeg után Winnie-the-Pooh (azaz Micimackó) névre keresztelt, s a kisfiú papája, A. A. Milne 1926-ban erről az eseményről írta meg a Winnie-the-Pooh-t, a Micimackót. Amiből minden gyerek megtanulja és minden felnőtt átismételheti, hogy mi az a szeretet, mi agyengédség, az önismeret, a kudarctűrés, az érdekérvényesítés, az irónia. Csupa olyan képesség, amellyel könnyebb átvészelni az élet pocsék fordulatait.

Szöveg: Molnár Anna