A barátnőm mesélte, hogy az egyik legizgalmasabb titkos randija huszonéves korában egy fűtetlen balatoni nyaralóban volt. Télen. És addig, amíg be nem melegedett a szoba, csak a takaró alatt lehetett meglenni. Ráadásul a pasijával nem is az ágyban vertek sátorhelyet, hanem egy hentergőszerűséget raktak össze a nappali közepén az összes fellelhető pokrócból, takaróból, párnából... állítólag isteni volt. Képzelem!

Nekem roppant fiatal koromban voltak hasonló próbálkozásaim. Elmesélem, bár szex végül nem lett belőle... Tehát egyszer, még csikó koromban, amikor otthon laktam a szüleimnél boldog egyetemistaként, a leendő férjemmel, aki akkor még csak a pasim volt, kivettünk szűk pénzecskénkből egy kulcsosházat januárban, valahol a Bánki-tó környékén. Úgy gondoltuk, hogy ott majd reggelig megy a hancúrozás, friss erdei levegőben felturbózott libidóval, és majd a kályha mellett esünk egymásnak, míg odakint süvít a szél.

Nagyszerű terv. Csak azzal nem számoltunk, hogy lesz ott egy gondnok bácsi, aki sötétedésig velünk marad, és halálosan komolyan veszi a házigazdai feladatait. Meg egy kecske is, aki állandóan belöki az ablakot, és a leglehetetlenebb pillanatokban bemekeg rajta. A sötétedésig tartó kurta időszak elég volt arra, hogy készséges házigazdánk a két aranyos egyetemistába belediktáljon pár kupica házipálinkát és ugyanennyi pohár gyanús bukéjú háziborocskát. Nem lettünk merevrészegek, nagyszabású tervünk inkább amiatt hiúsult meg, hogy én hosszas vajúdást követően (kimenjek, ne menjek ki?) pontosan három órát töltöttem, kisebb megszakításokkal, a kerti budiban egy viharlámpa társaságában. Ott ért a hajnal is, méghozzá úgy, hogy addigra pucérra vetkőztem, mert a „nagy munkában” kimelegedtem, és masszívan rettegtem, mert a budi körül fél órán keresztül matatott egy vaddisznó. Láttam a deszka résein keresztül. Nem zavartuk egymás köreit szerencsére...
Azóta valahogy nem vonz ez a fajta romantika. Legfeljebb nyáron.

Szöveg: Szjnick, Fotó: Europress