„Olvassatok minden nap" – ez a felirat díszelgett a gyerekkönyvtáron, amelynek iskolásként a tagja voltam. Én ezt a felszólítást azóta is becsülettel beváltom (ellentétben a gyerekfogorvosi rendelőben látható feliratokkal, de ez egy másik történet).Tényleg szinte minden nap olvasok, ha csak 5 percet is.

Igaz, mióta felnőttem, lett egy aprócska probléma: reggeltől estig dolgozom, és jobbára csak a munkahelyre utazás közben lenne időm olvasni. Márpedig szeretek kerékpárral munkába járni (és nem csak a Bringázz a munkába! kampány idején): a bicikliút szinte magától odavisz, közben tudok gondolkozni, tervezni az előttem álló napokat.

Tavaly az Éva kiadója az Aquincum közelébe költözött, és így biciklivel már majdnem egy óra az út az otthonomtól. Nem bánom, legalább eleget mozgok, de mivel sokszor nagyon sietek, rákaptam arra, hogy a Batthyány téren felszállok biciklistül a HÉV-re.

És ezen a ponton körvonalazódott a megoldás: a Batthyány tértől az Aquincumig 14 perc a menetidő. Ezalatt akár egy fél fejezetet is ki tudok olvasni – halleluja! Azóta soha nincs lelkiismeret-furdalásom, amikor csak a féltávot teszem meg biciklivel (annál is kevésbé, mert visszafelé végig tekerni szoktam, tekintve, hogy a végállomásokon kívül szinte az összes megállóban rendkívül alacsony a peron, a kényelmetlenségeknél egyszerűbb inkább fel sem szállni a HÉV-re).

Szóval amíg az indulásra várva előkaparom a könyvet a táskámból, mindig mulatok magamban, hogy ez olyan, mint nem választani a család és a karrier között. Mindkettő fontos, ezért mindkettőt választom!

Szöveg és fotó: ES