Az országjáró zongorista (és kutyája) legendája

Borítókép: Az országjáró zongorista (és kutyája) legendája
Munkatársunk a New York-i Sohoban botlott bele a rendkívül tehetséges utcazenészbe, akinek története világszerte sokakat inspirál.

Dotan Negrin, a New York-i születésű fiatalember néhány éve még arról álmodozott, hogy híres filmcsillag lesz. 2008-ban sikeresen lediplomázott egy helyi sziniiskolában, majd nyakába vette a várost, és meghallgatásokról meghallgatásokra járt a fényes színészi karrier reményében.


Negrin és az országjáró zongora a New York-i Sohoban

Egy évvel később, amikor a siker még mindig nem kopogtatott Dotan ajtaján, és két munkahelyen gürcölt, hogy valamiből fizetni tudja az albérletét, megelégelte ezt az életformát. Ott hagyta a színészetet és visszatért régi szerelméhez, a zongorához. A zenén kívül a másik nagy hobbija az utazás volt, ezért úgy döntött, kombinálja a kettőt, és ezekből fog magának megélhetést kovácsolni. "A célom elsősorban az volt, hogy saját zenei tudásomat fejlesszem. Arra gondoltam, hogy ha kizárólag a zongoratudásomra leszek utalva, kénytelen leszek tanulni, gyakorolni és egyre jobban játszani" – írja Dotan az utazásairól vezetett blogjában.

Így aztán 2009-ben vásárolt egy rozoga teherautót az ebayen, felpakolta rá a zongoráját, és utazgatni, közben pedig zenélgetni kezdett. Ma már több "turnén" is túl van, és mindegyik rendkívül sikeresnek bizonyult. Saját bevallása szerint soha nem aludt szállodában: vagy a teherautója rakterében hajtotta álomra a fejét, vagy olyan emberek kanapéin, akikkel útközben ismerkedett meg, és kötött barátságot. "Azt akartam, rá legyek kényszerítve arra, hogy barátkozzak emberekkel. A rengeteg színes és különleges egyéniség, akivel utam során találkoztam, mind nagyon inspirálóan hatott rám – azáltal, hogy megismertem őket, jobban megismertem önmagam is."


Dotan kutyája, Brando mindig elkíséri gazdiját zenélő körútjaira

Dotan ötlete remekül bevált: a fiatal zenész blogját a világ minden tájáról olvassák, és ha feltűnik az amerikai városok utcáin Brando nevű kutyájával, már ismeretlenek is régi ismerősként köszöntik. "Nem bántam meg a döntésemet, és nem is untam még meg az utazást. Nap mint nap fejlődök zenészként és emberként is. Úgy érzem, ebben sokkal inkább ki tudok teljesedni, mintha a színpadon maradtam volna."

Ti mit gondoltok Dotan fura vállalkozásáról? Ti is belevágnátok hasonló kalandba? Írjátok meg a véleményeteket a kommentekben!

Szöveg: Ribánszky Ágota, fotó: Éva magazin, Piano Across America/Facebook