„Anya, leszel a barátom?”

Borítókép: „Anya, leszel a barátom?”
…ezt kérdezi az alig hároméves Csanád az édesanyjától, Szedlák Kingától, miközben pofiját a mama arcához dörgöli.

Mivel foglalkoztál, mielőtt megszülettek a gyerekeid?
Fogorvos vagyok. Az egyetem elvégzése után négy évet dolgoztam, de már tíz éve itthon vagyok a fiúkkal.


Nem hiányzik a munkád?
Nem nagyon. A gyerekek kitöltik az életemet. Természetesen gondolkozom a visszatérésen, hiszen a legkisebb is ovis lesz szeptembertől. Anyagi szempontból is muszáj dolgoznom.
Mindig nagy családra vágytál?
Szeretem a gyerekeket, és mindig is anya szerettem volna lenni. Az esküvőnk után is rögtön azt kívántam, jöjjön már a baba. Az első fiunkra másfél évet vártunk, aztán a többiek jöttek sorban.
Te is sokgyerekes családból származol?
Ketten vagyunk testvérek a nővéremmel. De érdekes módon neki is négy gyereke lett, igaz, náluk csak kislányok vannak. Pedig annak idején én voltam inkább a lányos, sokáig babáztam.
És a férjed? Ő is több gyereket akart?
Hármat mindenképpen. A negyedikért már meg kellett egy kicsit cirógatni. A család az ő értékrendjében is első helyen áll.

Egy kis luxus...: „Nagyon szeretem ezeket a lakkokat, a lábkörmeim mindig színesek.
A kezemen már ritkábban – a mosogatás miatt.”


Négy, illetve öt fiú! Hogyan boldogulsz velük?
Nagyon jól. Az első kisfiam születése után estem néha gondolkodóba, hogy vajon most már csak traktorokat és versenyautókat fogok nézegetni?! De ez ma már nem kérdés, nem is probléma.
A családi élet megszervezése nem lehet könnyű feladat nálatok. Hogy telik egy napod?
6 óra után 10 perccel kelek, és nem bánom, ha a kávémat egyedül ihatom meg. Fél hétkor kikészítem a fiúk ruháit, és felkeltem őket. Háromnegyed 8 előtt az iskolában kell lennünk, így nincs sok időnk. Asuli után irány az ovi, aztán Csanáddal, a legkisebbel elmegyünk vásárolni. Délután 1-ig szabad vagyok, ilyenkor végzem el a házimunkát: mosok, teregetek, főzök. Ebéd után összeszedem a gyerekeket és indulunk az uszodába. Hároméves koruktól úsznak, a legnagyobb, Álmos már versenyszerűen, szép eredményekkel. A férjem BKV-val közlekedik, és ha úgy végez, odajön az uszodához, és együtt jövünk haza. Ilyenkor a nagyobbaknak még általában hátravan a leckeírás, szerencsére a vacsorát csak meg kell melegíteni. Együtt vacsorázunk – ezt fontosnak tartom. A fürdetés a férjem reszortja. A mesét közösen olvassuk, aztán fél 9, 9 körül elcsendesedik a ház.


Kedves emlék: „A rózsafüzér a nagymamámé volt, akit nagyon szerettem.
Ő a példaképem: úgy élt, ahogy én is szeretnék.”


Ilyenkor jut még energiátok a férjeddel egymásra?
Előfordul, hogy a férjem fáradt és elalszik, de legtöbbször, bár szól ugyan a tévé, inkább megosztjuk egymással a napunkat.
Az elmúlt 10 évben tudtatok kettesben is lenni?
Egyetlen hétvégét, ami fantasztikus volt. Amúgy mindenhová agyerekekkel megyünk, nyaralni, síelni. Most már nagyobbak, aszüleim is könnyebben vállalják őket. Mivel ők messze, Győrben élnek, ritkán kérem, hogy vigyázzanak rájuk, de ha kell, nyugdíjas édesapám máris indul. Édesanyám még dolgozik.
Milyen praktikáid vannak, hogy egyenként is figyelj rájuk?
Nehéz kérdés, de ezt én is elengedhetetlennek tartom. A nagyfiammal például a többiektől függetlenül is megyünk uszodába, neki már szombaton is van edzése, ilyenkor csak ketten vagyunk. A középső fiam, Gellért szeret barkácsolni, kertészkedni, a minap felásta az apjával a fél udvart – borzasztóan élvezte, vele ilyesmit lehet szervezni. Kende, az ovis, időnként itthon marad velünk, és akkor közösen találjuk ki, hová menjünk, mit csináljunk. Csanád pedig minden délelőtt velem van.

Kedvenc tárgyam: „Anyák napjára a nagyfiamtól kaptam
ezt a saját készítésű kis ékszerdobozt.”


Magadra mikor jut időd?
Ritkán, de ha szeretnék, el tudok menni egyedül vásárolni, a férjem szívesen vállalja a fiúkat. A mozi, a színház sajnos mostanában kimarad az életünkből, de ami késik, nem múlik. Ha akarok, a barátaimmal is tudok találkozni, bár rossz érzés otthagyni a gyerekeket, amikor tudom, hogy hiányozhatom nekik.
Van olyan, amiről le kellett mondanod a gyerekek miatt?
Egyáltalán nem érzem ezt. Persze más volt, mielőtt megszülettek, de már nem is emlékszem rá. Ami hiányzott a korábbi években, az a sport, korábban én is úsztam, teniszeztem. De már több mint fél éve elkezdtem tornászni, minden délelőtt egy órát edzek Cindy Crawforddal és futni is kimegyek a közeli erdőbe. Szóval nem hiányzik semmi. Télen, amikor várakoztam az edzés alatt és Csanád elaludt a kocsiban, jókat tudtam olvasni.

Fontos olvasmányok: „Erdélyi vagyok, a fiaimmal is szeretném megismertetni
a szülővárosomat. Eric Knight műve pedig alap...”


Négy gyereket vállalni anyagilag is megterhelő.
A benzinre költött összeg valóban rengeteg, a házat sem tudjuk nagyobbra cserélni. De soha nem gondoltam, hogy ettől kellene függővé tenni, vállaljuk-e a következő gyereket.
Megváltoztatott az anyaság? Mit tanultál a gyerekeidtől?
Mindig meghatódom, mennyire szeretik egymást. Szeretetet tanulok tőlük. A nagyfiamtól kitartást, olyan nagyszerűen sportol! Gellért lelkesedése bizonyos dolgok iránt engem is magával ragad, és négyükre nézve mindig rájövök, milyen jó dolog a nagy család. Hogy milyen voltam korábban? Alapvetően biztos nem változtam, de pörgősebb, tudatosabb lettem. Óriási felelősség gyereket nevelni, ezt egyre jobban érzem. Első a tanulás, akötelesség, és szerencsére nálunk ezzel nincs is gond. De nem is az érdekel legfőképp, hogy milyen szakmát választanak, azt szeretném, ha embert faragnánk belőlük, nagy E-vel. A többi majd kialakul.





Ami nélkülözhetetlen: „Ez a kis női svájci bicska mindig a táskában van.
Óriási segítséget jelent bármilyen helyzetben.”


Szöveg: F. Nagy Ágnes, fotó: Családi archívum, tárgyfotó: Galgóczy Németh Kristóf
Megjelent az Éva magazin 2012 májusi számában