Zöld olimpia

Borítókép: Zöld olimpia
A sport is károsíthatja a környezetet. Nézzük, milyen erőfeszítéseket tettek a fenntarthatóságért a londoni szervezők!

Kína négy éve mesébe illő „zöld olimpiát” rendezett, ahol az összes felhasznált energia több mint húsz százalékát megújuló forrásokból biztosították. Csakhogy hiába költöttek egy csomó pénzt környezetvédelemre – egymillió fát ültettek, óriásligetet építettek, üzemek százait állították le és költöztettek el, 200 kilométernyi metrót építettek és több tízezer háztartásban számolták fel a széntüzelést –, maradt egy súlyos szépséghibája a történetnek: Peking a világ egyik legszennyezettebb levegőjű városa, és ezen az óvintézkedések sem sokat segítettek.

Hajrá London!
Úgy tűnik, a londoni olimpia példaadó lesz a játékok történetében a környezetvédelem szempontjából. Egy East End-i, rozsdaövezeti, halott ipari negyedet tisztítottak meg és varázsoltak kulturált, esztétikus humán élettérré, lakásokat, zöldövezeteket, munkahelyeket, közlekedést, infrastruktúrát teremtve hozzá. Visszaadják a városnak, az ott lakóknak a tájsebbé lett területeket, és ez egyben fontos üzenetet is hordoz: azt, hogy a sport filozófiája alapjában véve nem idegen a környezetvédelem célkitűzéseitől, a fenntarthatóság gondolatától. Csak drukkolni lehet nekik…

Jó példák
Derűlátásra ad okot az is, hogy egyre több zöld kezdeményezés születik a sport világában a sportrendezvények „lábnyomainak” kisebbítésére. A Német Labdarúgószövetség 2006-ban hívta életre a Green Goalt, hogy a világ legnépszerűbb sportágának közönségén keresztül terjessze a környezettudatos sport eszméjét. A bajnokságok során több tízezer tonna széndioxid kerül a levegőbe – ezt a mennyiséget igyekeznek csökkenteni a megújuló energiák használatával, zöld beszerzéssel, az ételek csomagolóanyag nélküli szervírozásával, újra felhasználható poharakkal, a tömegközlekedés használatának szorgalmazásával (a belépőjegy ingyenes utazásra jogosít!), szelektív hulladékgyűjtéssel.
Hogy mi se maradjunk ki a sorból: hasonló zöld szellemben rendezték meg tavalyelőtt a budapesti triatlonvébét is, ráadásul helyi kezdeményezésre. Az ötnapos bajnokság alatt a vébére vonattal utazóknak nem kellett fizetniük a kerékpárjegyért, a helyszínek között hajók és hibrid vagy alacsony kibocsátású autók szállították a versenyzőket. Minimalizálták a papírhasználatot, interneten kellett benevezni, szorgalmazták a versenykellékek kölcsönzését, és mindenben az újrahasznosítottat vagy újrahasználhatót részesítették előnyben. Gondoskodtak a szelektív hulladékgyűjtésről is.

Szöveg: Bay Ágota, fotó: Europress. Ez a cikk részlet a Zölden az aranyért című írásunkból, amely az Éva 2012. márciusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.