Nem szeretnék dicsekedni, de kevés dologban vagyok olyan profi, mint a leárazásos ruhabeszerzésben. Ha valaki esetleg azt hinné, hogy a SALE-túra csak afféle úrilányos plázázgatás, most bebizonyítom, hogy téved. Tudományosan megalapozott, gazdaságilag megfontolt döntések halmazáról van szó.

Első lépésként csináljunk egy gyors, a közgazdaságtanból már jól ismert SWOT-analízist, mert ennek hiányában be sem érdemes lépni egy plázába.

(Fontos megjegyezni, hogy csak a példa kedvéért írtam a saját adataimat, a siker érdekében mindenkinek el kell készítenie a saját, személyre szabott módszerét.)

Strengths (erősségek): 34 éves koromra úgy érzem, kiforrott és megbízható az ízlésem. Megfelelő önismerettel és önkritikával rendelkezem. Már van egy jól használható, az alapdarabokat tartalmazó ruhatáram.

Weaknesses (gyengeségek): sóher vagyok, kiegészítőkre való pénzköltés esetén például szinte mindig szívtáji fájdalomérzet jelentkezik (mégis ki tud kidobni ugyanannyi pénzt egy miniatűr fülbevalóra, mint amennyibe egy igazi ruha kerül???) Van némi hajlamom az önámításra, például bízom jövőbeli, még el sem kezdett fogyókúrák sikerében.

Opportunities (lehetőségek): kiváló ár-érték arányban meg lehet szerezni egy rakás holmit. Extrém ruhadarabok (türkizkék velúr cipő, vagy óriási, lebernyeg jellegű pávatollmintás ruha), amikre az ember soha nem adna ki horribilis összegeket, mert fél, hogy évente legfeljebb kétszer tudja majd felvenni.

Threats (fenyegetettség): a belsőmben egy divatmajom küzd a sóherrel, amely harcban nehéz megtalálni az egyensúlyt. Az embert könnyedén elkapja a gépszíj és túlköltekezhet, aminek következtében kínzó lelkifurdalás léphet fel, továbbá elképzelhető, hogy a sok 70% feliratú táblától elvakult vásárló egy rakás kukába való, hordhatatlan holmit szerez be.

A SWOT-analízis elkészültét követően meg kell határozni a vásárlás elveit és céljait, vagyis ki kell használnunk erősségeinket, ki kell küszöbölnünk a gyengeségeinket úgy, hogy a lehető legjobban kihasználhassuk a lehetőségeinket, elkerülvén természetesen a veszélyeket.

Az esetemben például így alakulnak a vásárlás elvei:

1. 30% alatti leértékelésnél ki sem teszem a lábam a lakásból.

2. 30–50%-ig csak olyan terméket vásárolok meg, amely nélkül nem tudnék tovább élni, és ami ha elfogyna a 70%-os leárazásra, legalább két éjszakát a párnámba borulva zokogással töltenék. (Veszély: ilyen termék nagyon kevés van, ha mégis, azt már úgyis megvettem teljes áron sajnos.)

3. 70%-os leárazásnál rámegyek az extrém cuccokra. (Hosszú évek tapasztalata alapján mondhatom, hogy később ezek lesznek a kedvenceim.)

4. Elfogadom, hogy valószínűleg nem az idei leárazáson fogom megtalálni az évezred fekete kabátját, amit még nagyikoromban is kiváló minőségben hordhatok.

5. Bízom a megérzéseimben. Ha netán mégsem, akkor életbe lép a „B” terv, vagyis ha egy ruháért minimum kétszer megyek vissza a boltba, hogy újra felpróbáljam, akkor azt megveszem. Bár lehet, hogy nem áll tökéletesen, valamiért akkor is akarom, és később bánni fogom, hogy otthagytam.

6. Karácsonytól kezdődően egy akcióalapot (ismertebb nevén malacperselyt) hozok létre, amely szigorú számadási kötelezettséggel kezelendő, és egyben határt szab a pénzköltésnek

7. Stratégiai fontosságú helyekre (pénztárca, kabátzseb) cetliket rejtek el „az ember lába 34 évesen már nem nő”, és „öt év alatt sem adtad le azt az utolsó 3 kilót” felirattal.

8. Tudomásul veszem, hogy ha egy cipő annyira magas sarkú, hogy még a boltot körbetipegni benne is felér egy lábujj-amputációval, akkor azon már nem fog segíteni egy zselés talpbetét.

9. A kukába dobni 10 Ft-ot is luxus, vagyis ha valamit nem fogok hordani, azért kevés pénz is sok.

Ha ezzel megvagyunk, akkor már csak egy szabadnap kell, és indulhat is a beszerzőkörút. A vásárlás után, ha esetleg lelkifurdalás jelentkezik a halom reklámszatyor láttán, mindenképpen adjuk össze a címkéken szereplő eredeti árakat, és számoljuk ki, hogy mennyit „spóroltunk”. (Nagyon hatékony módszer.) Ezt követően örüljünk a szép holmiknak, és a listánkat csak három hónap múlva vegyük elő. Ha ekkor még van olyan ruhadarab, amit egyszer sem vettünk fel, azt sajnos el kell könyvelnünk téves vásárlásnak, és a veszteséglistára kell tennünk. Pánikra semmi ok, a jövő ilyenkor készítendő SWOT-analízis „veszélyek” rovatába már beleírjuk majd.

Szöveg: Kelemen Kata (Lustanyu), fotó: Europress. evamagazin.hu, 2012. Minden jog fenntartva.