A férjem elhagyott a tanítványáért – igaz történet

Borítókép: A férjem elhagyott a tanítványáért – igaz történet
Elhagy egy férfi egy nőt egy fiatalabbért. Annyi ilyet hallunk, hogy már-már a könyökünkön jön ki. Van azonban az ilyenfajta históriáknak egy sokkolóbb változata: a fiatalabb nő nem egy idegen, hanem egy pátyolgatott, szinte családtaggá fogadott tanítvány.

Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.

Kezdetben hárman voltak barátok: Ildi, Péter meg egy Dóri nevezetű gyereklány, egy tehetséges, nehéz sorsú tanítvány, Péter nevelése és nagy reménysége. A tanítvány azonban beleszeretett a tanárába és egyre szeszélyesebb, egyre követelőzőbb lett, ami Ildi és Péter szüléssel, gyerekneveléssel nehezített házasságát lassan kikezdte.

Családfa az iskolában

Egy ismerősöm mesélte évekkel ezelőtt, hogy férje korábbi házasságából született porontya mekkora bajban vakargatta első osztályos kis buksiját, amikor a környezetismeret munkafüzetben az előre megrajzolt családfamodellbe bele kellett volna férnie az ő igencsak kiterjedt kapcsolatrendszerének.

Sehogy se stimmelt. Kevés volt a buborékmennyiség, elégtelen a panelszerkezet, amelybe nyilván a klasszikus apa, anya, apai-anyai nagyszülők alkotta hagyományos képletet álmodta a tankönyvíró pedagógus. Az említett kisfiú, aki nagy nyugalomban és szeretetben ingázott szülei újraalkotott családi fészkei között, igazságtalannak érezte nem berajzolni hivatalosan „mostoháknak” nevezett rokonait: a négyzetre emelkedett szülői és nagyszülői gárdát, meg a féltestvérek hadát.

A magyarországi válási statisztikák szerint elsős korára egyre kevesebb kisgyerek tudja mintaszerűen felrajzolni a hagyományos családi idillt. Nem feltétlenül és nem minden esetben tragikus a baj. Ezekben a kényszerűen újrarajzolt gráfokban, a kapcsolati háló kacifántos geometriai alakzataiban is elképzelhető valamiféle rend, kialakulhat újra harmónia, hisz ösztönösen mindenki nyugalomra és az állandóság illúziójára hajt.

Árulás

Kihűlt ágyak, elütő és egymást kioltó reflexek, széttartó elképzelések, önzés, pánik, unalom, érdektelenség, fáradtság, önértékelési zavarok, megannyi kapcsolatölő motívum, hadd ne soroljam, főleg képzett Éva-olvasóknak. Aki idejében észbe kap, és a kapcsolatában van elég érzelmi tőke, nekiáll rendbe hozni a helyzetet. Kemény, napi munkával, komoly energiabefektetéssel. Aki végzetesen sérül vagy végletesen nélkülöz, az kilép vagy mellélép.
Ezen árulások negatív megítélésének van egy íratlan, népi ranglistája, melynek élén bizonyára a nevelt gyerek elcsábítása áll. Ennél talán csak egy fél fokkal enyhébb az az eset, amikor a házastárs egy már-már családtaggá fogadott, agyonpátyolgatott tanítványával lép le. Ilyenkor körülbelül ezt gondolod: „Ez rettenetes, ízléstelen, undorító. Ezt nem hiszem el!”

De, hidd el, mert megtörtént 'Ildi'vel is. Ismerősök mesélték el nekem borzadva, és én felpapírzsebkendőzve kértem tőle egy találkozót, hogy mondja tollba, ha tudja. Peregtek a szavak, csak fel kellett idézni a rég leülepedett gondolatokat, az örökre beégett tanulságokat, mint egy memoritert: Ildi felmondta a saját leckéjét. Papírzsepi nem került elő, meglepetésemre egy higgadt, kiegyensúlyozott, boldog nő anekdotázott a közel tíz évvel ezelőtt lezajlott családi drámafolyamról.

Volt sírás, könyörgés, éjszakai telefonálás, kioktatás, lebukás, fenyegetés, beismerés, csendes érdekegyeztetés, majd elköltözés, keserves várakozás, reménykedés, elengedés, végül hangos szó nélküli válás.

A drámai csúcspont

Kezdetben hárman voltak barátok: Ildi, Péter meg egy Dóri nevezetű gyereklány, egy tehetséges, nehéz sorsú tanítvány, Péter nevelése és nagy reménysége. Ildi és Péter barátsága szerelemmé gabalyodott, lett belőle házasság és másfél év után gyönyörű fiúgyerek, Áron. Ildi Dórit is befogadta, no nem örökbe, de a kislány gyakran ült náluk vasárnapi ebédeken, voltak apja és anyja helyett is lelki támasza, tanítgatták, babusgatták. (Ildi is tanár, tudja, mit jelent vigyázni egy kallódásra hajlamos tehetségre.) A tanítvány azonban beleszeretett a tanárába és egyre szeszélyesebb, egyre követelőzőbb lett, ami Ildi és Péter szüléssel, gyerekneveléssel nehezített házasságát lassan kikezdte. Volt vígjátéki, ámde tragédiába forduló jelenet, melyet egy csellel kiprovokált, majd félig megmutatott sms robbantott ki, volt sírás, könyörgés, éjszakai telefonálás, kioktatás, lebukás, fenyegetés, beismerés, csendes érdekegyeztetés, majd elköltözés, keserves várakozás, reménykedés, elengedés, végül hangos szó nélküli válás.

Jó a vége

Mi lett a gyerekkel? Péter elköltözése után százötven százalékot teljesített apaként. Többször és intenzívebben volt jelen a gyerek életében, mint valaha. Szinte csak aludni járt máshová. A közös reggelin már újra ott volt, a fektetésig végigasszisztálta az esti rituálét, napközben pedig ahol tudott, segített. Ildi vakon bízott és bízik a mai napig is Péter pedagógiai érzékében és nevelési elveiben. Szerinte a volt párja ebben verhetetlen. A kisfiú nem nélkülözi a szülői figyelmet és szeretetet, naponta tapasztalja szülei mindenben egyetértő gondoskodását, és jó darabig még bízott is abban, hogy anyja és apja újra összekerül, hisz már eleget voltak külön.

Mi lett Péterrel? Együtt maradt az időközben nagykorúvá lett Dórival. A mai napig szereti, védelmezi és atyáskodik felette. Jelenleg külföldön élnek, gyakran járnak haza. Péter minden reggel hosszan telefonál már 13 éves fiával, és a gyerekkel kapcsolatos ügyeket Ildivel beszéli meg. Tanácsot kér, törődik, gondoskodik, képben van.

Forrás: Europress (a kép illusztráció)

Mi lett Ildivel? Átment a tűzön. Hat közös év után cserbenhagyta a társa. Árulás. És pont azzal a keblén melengetett kis kígyóval. Két év gyötrelem, majd a válás után hat magányos év következett. És Ildi vezekelt. Tiszteli és nem tagadja meg gyermeke apját, de ma már beismeri, soha nem volt rendben a házasságuk. Talán másfél évet jóváír (a gyermek születéséig), de aztán nem volt boldog. Tudatlan volt, és nem elég őszinte. Péterrel a szex soha nem ment, azt hitte, ez nem számít, cserébe milyen jól tudnak beszélgetni. Érti már, hogy bár több lába van egy házasságnak, de ha az egyik kiesik, lesántul a többi is, mert túl nagy teher marad rajtuk. Mára megtanulta saját nőiségét, és megérett egy igazi párválasztásra. Azt mondja, nem csak érzelmileg, ésszel is benne kell lenni egy kapcsolatban. Megismerkedett egy férfival, Gáborral, aki mellett nőnek érzi magát, aki a tenyerén hordozza, aki férfimód lett a társa. A szex isteni. Kirándulnak, hajnalig társasjátékoznak, utaznak, adnak maguknak közös időt, mert azt semmi nem pótolhatja. Ildinek és Gábornak nemrég közös gyermeke született.

Mi lett ezzel az egésszel? Beállt egy valaha elképzelhetetlen, új rend. Ildi úgy érzi, csak nyert. Új családja lett. Péter napi szinten benn maradt az életében, tehát a legjobb barátját is visszakapta. Gábor jóban lett Péterrel, Ildi már nem fúj Dórira. Gábor volt feleségének is lett új társa, az ő közös gyereküket Ildi nemcsak nevelgeti, de tanítja is. Idén lesz a harmadik olyan karácsony, ahol mindannyian, még a nagyszülők is együtt vannak, és volt már közös nyaralás is. Áron pedig vakargathatná kiskamasz buksiját, és komolyan bajban lenne, ha valamelyik munkafüzetben felmerülne, hogy hogyan is ábrázolja az ő atipikusra bonyolított, boldog családi viszonyait.