A szkeptikusok szerint semmiféle tudományos bizonyíték nincs arra, hogy ahomeopátiának a placebón kívül bármiféle hatása volna. Ezzel szemben azoknak, akik a kis golyócskák segítségével gyógyulnak, szent meggyőződésük: a homeopátia nem hit kérdése. Egyszerűen beválik. A beteg ember újra egészséges lesz, ennél meggyőzőbb bizonyítékra nincs is szükség – állítják.

„Hatékony és kíméletes gyógymód, amely mellékhatások nélkül gyógyít sokszor olyan betegeket is, akikről ahagyományos orvosok már rég lemondtak” – vallja dr. Kürti Katalin gyermekgyógyász-homeopata.
„Minden tudományos alapot nélkülöző szemfényvesztés, mellyel hiszékeny beteg embereket csapnak be, sőt, még agyógyulási esélyeiket is rontják, hisz későn kerülnek el igazi orvoshoz” – állítja dr. Lakos András gyerekgyógyász, infektológus.

Két idézet – két orvosi egyetemet végzett szaktekintélytől, egyazon témában.
Jómagam először gömbölyödő pocakkal hallottam erről agyógymódról, amikor migréntől hunyorogva könyörögtem agyógyszerésznek, hogy adjon valamit, ami nem árt agyereknek. Ennek nincs semmiféle mellékhatása, mosolygott a patikus, hurrá, és már nyeltem is a bogyókat. Az irtózatos fejfájásom ugyan nem múlt el, de ebből nem vontam le messzemenő következtetéseket, hiszen sokszor a hagyományos, méregerős medicinák se használtak.
Volt tucatnyi barátom, akik esküdtek a gyógymódra, hallottam történeteket csodás gyógyulásokról. A szereket gyógyszertárban lehet kapni, így semmi kétségem nem volt ahatékonyságukat illetően.
Aztán a híradások egyszeriben tele lettek egy világméretű „túladagolási akcióval”, melynek során több ezer ember szedett be marékszámra homeopátiás gyógyszereket, demonstrálva, hogy a készítményekben a vivőanyagként szolgáló tejcukron és répacukron kívül nincs semmi. Akár egy patikányi készletet is megehetnénk belőle, akkor se állna be változás, mert a homeopátia nagy kamu, mondták, és látványos mozdulatokkal kanalazták befelé a kis golyókat, bár a kampány hivatalos honlapján piros betűkkel szedve áll, hogy hasonló akciót otthon senki ne hajtson végre… Összezavarodtam. „Ártalmatlanságát a hígítás foka garantálja” – áll az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek forgalomba hozataláról szóló, 52/2005-ös egészségügyi minisztériumi rendeletben a homeopátiás szerekről. De hogy lehet egy szer egyszerre ártalmatlan és hatásos?

Bizonyíték. Nem ígéret!
„A férjemre az orvosok kimondták az áment – meséli Mariann. – Olyan krónikus betegséget diagnosztizáltak nála, amely egész életen át tartó gyógyszerszedéssel járt volna. Körülnéztünk, hátha van más megoldás, és kipróbáltuk a szelíd gyógymódot. A férjem egy év után tünetmentessé vált, azóta se beteg. Placebo? Dehogy. Ha az volna, mivel magyaráznánk a gyerekek vagy az állatok gyógyulását? Mert nálunk ők is homeopátiás szereket kapnak, és mindig beválik.”
Világszerte több millió elégedett és gyógyult páciens, több tízezer hagyományos, azaz akadémikus orvosi diplomával is rendelkező homeopata állítja, hogy azért fordultak a„hasonszenvi gyógymódhoz”, mert így vagy úgy, de csalódtak az allopátiás orvoslásban. (A görög homeopátia szó „hasonló szenvedést” jelent. Az allopátia – amelyen elsősorban a klasszikus, akadémiai orvoslást értjük, és amely kifejezés ahomeopátia rendszerbe foglalása idején keletkezett – annyit tesz: „eltérő szenvedés”.)
A hívek szerint a homeopátia azért is zseniális, mert gyógyszereit természetes alapanyagokból állítják elő, alkalmazásuk nem jár mellékhatásokkal, és kíméletesen gyógyítanak: képesek beindítani a szervezet saját – valamilyen okból gátolt – öngyógyító mechanizmusait. A módszert egy Samuel Hahnemann nevű német orvos-gyógyszerész dolgozta ki. 1796-ban publikálta elméletét, melynek lényege a „similia similibus curantur” elv, vagyis „hasonló a hasonló által gyógyul”.

Sárkány ellen sárkányfű
Hahnemann megfigyelte, hogy ha – egészséges emberként – a malária ellenszereként számon tartott kinint többször ismételve beveszi, akkor amaláriához hasonló tünetei lesznek. Következtetése szerint egy tünetre nem ellentétesen kell hatnunk, hanem éppen a betegség tüneteit előidéző anyagot kell használnunk. Vagyis lázra nem lázcsillapító kell, hanem olyan szer, amely egészséges embernek adva emeli a testhőmérsékletet. A szkeptikusok erre azzal érvelnek, hogy az elmélet semmilyen ismert természeti törvényből nem vezethető le.
Hahnemann azt is felismerte, hogy ha egy beteg embert a saját betegségeinek tüneteivel kúrálnak, vészesen romolhat az állapota, ezért hígítani kezdte aszereket. Tízszeresére, százszorosára. Az előbbi arányt a homeopátiás készítményeken a D (decimális), utóbbit a C (centezimális) betű jelzi. (Ha egy szer címkéjén CH jelölést találunk, abban az esetben a H betű Hahnemann nevére utal.) A betűk mellett található még egy szám, amely azt mutatja, hogy a folyamatot hányszor ismételték meg. Minden egyes hígítási lépésnél tízszer egymás után összerázzák az oldatot.
Az egyik legnépszerűbb, bármely gyógyszertárban megvásárolható szer, amelyet influenzás tünetekre ajánlanak, 200-as hígítású. Nem kell hozzá matekzseninek lenni, hogy rájöjjünk, a végtermékben valószínűleg egyetlen molekula sincs a természetes alapanyagból, a homeopaták szerint azonban erre nincs is szükség. A kiindulási anyag rezgése, „információja” ugyanis ott van a vízben, a rázással egyik molekulából amásikba jut, így az oldat „emlékezik” rá.
A hígítás és rázás együttesét potenciálásnak nevezik. És itt következik a homeopatikumok legfurcsább tulajdonsága: minél többször hígítanak egy szert, annál erősebb lesz a hatása.
Emlékező molekulák? – rántanak kardot ismét a kétkedők. És mi a helyzet a dózis elmélettel, aminek – leegyszerűsítve – az alényege, hogy minél többet kapok valamiből, annál nagyobb lesz a hatása? Ez a törvényszerűség az élet sok területén tapasztalható, a fordítottja azonban nem.

És mégis hat – ha hat
„Elég nehéz meggyőzni valakit a homeopátiás orvoslásról, aki csak azt hiszi el, amit lát – ingatja a fejét dr. Kürti Katalin gyermekgyógyász-homeopata. – A hangnak és a fénynek is vannak az érzékszerveink által nem észlelhető tartományai, melyek csak a megfelelő készülékekkel kimutathatók. A homeopátiára nem a klasszikus fizikai vagy biológiai törvényszerűségek érvényesek, mert ez nem materiális gyógymód! Mindent a saját rendszerében kell vizsgálni.”
A szelíd gyógymód hívei nem értik, hogy miből táplálkozik az az indulat, amivel módszerüket támadják. Senkire se akarják ráerőltetni orvoslásukat, a páciensek önként jelentkeznek, és döntő többségük elégedett az eredménnyel. Ráadásul idehaza csakis orvosi diplomával praktizálhatnak a homeopaták, ami garancia rá, hogy a beteg megfelelő ellátásban részesül. Sokszor ők maguk írják fel az antibiotikumot, ha arra van szükség, és sose hitegetnek csodával.
A homeopata „nem tiltja meg”, hogy „igazi orvoshoz” menjen a páciense, de azt sugallja betegeinek, hogy ő majd meggyógyítja a baját – hozza fel a racionális ellenérvet dr. Lakos András gyerekgyógyász, infektológus. – Ha az illető elég jó orvos, akkor elküldi apácienst szakemberhez. De ha nem elég jó orvos, akkor nem ismeri saját korlátait, és tevékenységével halált okozhat. A tönkretett, becsapott betegek nyilván nem mennek vissza reklamálni, de igen sokan elkerülnek hozzám. Volt egy öt év körüli asztmás kislány. A szülei nem adták be neki azt a gyógyszert, amelyet szakember írt fel, és állították, hogy a gyerek a homeopátia alkalmazása óta sokkal jobban van – de mire a rendelőmbe került, majd megfulladt. Volt olyan Lyme-kóros páciensem, akinek akezdeti tüneteit nem kezelték azokkal az antibiotikumokkal, amelyeket én rendeltem neki, de azért egy év múlva elhozták a már sántikáló gyermeket. Elvégezve a kontrollvérvizsgálatot, látható volt, hogy a fertőzés még javában tart. Volt beteg, akinek agydaganatát afelkínált műtét helyett homeopátiával kezelték, és végül bele is halt ebbe a gyógyításba… A szélhámosságnak ezer formája van, az egészségügyben különösen. A homeopátia ezek közül talán a legrafináltabb: egy orvosnak látszó személy egy gyógyszernek látszó eszközzel atudományosság látszatát keltve „gyógyít”. Nagyon hatásos! – mondja Lakos doktor.
A két szélsőséges álláspont között ott egy tömeg – és valószínűleg ők vannak a legtöbben –, akik hiszik is meg nem is.
„Tökéletesen meg tudom érteni azokat a szülőket, akik megelégelik azt a helyzetet, hogy krónikusan visszatérő középfülgyulladásos gyerekükkel orvosról orvosra járnak, s a kicsi állapota mégsem javul – magyarázza dr. Németh Ágnes gyermekorvos. – Kipróbálják a B-tervet, a homeopátiát. Senkit nem beszélek le ezekről agyógyszerekről, sokaknak bevált. Én nem használom, és nyilvánvaló: ha egy betegségnek van hagyományos gyógymódja, inkább azt ajánlom.”

Szöveg: Svraka-Gévai Júlia, fotó: europress. Ez a cikk a 2011. évi augusztusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.