Különleges utat járt be az ember az elmúlt egymillió évben. Szellemi képességeink elképesztő fejlődésével párhuzamosan eltávolodtunk a többi élőlény közösségétől. Saját magunk teremtette világunkban elfelejtettük, honnan jöttünk. Mi így érezzük jól magunkat, ám szervezetünk nem alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Testünk számára nemcsak a műanyag étel, a dohányzás vagy a mozgás hiánya idegen, hanem olyan alapvetőnek tűnő dolgok is, mint az ülés vagy a felegyenesedett járás. Pedig jó néhány betegség, köztük a combnyaktörés, a gerincsérv vagy a visszeresség éppen ezeknek a következménye.

Mi a baj a visszérrel?
Három baj is van vele. Egyrészt sokan szégyellik, ha visszeres a lábuk, nyáron is csak harisnyában járnak, és nem mennek strandra. Másrészt olykor nagyon kellemetlen panaszokkal jár: ólomnehéz lábak, vizesedés, görcsös fájdalom, mintha szét akarna esni a vádli. De igazán a harmadik félelmetes: idővel súlyos szövődmények – például fekély, trombózis – alakulhatnak ki belőle.

Kinek van visszere?
Tulajdonképpen mindenkinek. A szívtől a szervezet többi része felé haladó ereket hívjuk ütőérnek (verőér, artéria), visszafelé pedig a visszereken (gyűjtőér, véna) áramlik a vér. A köznyelv azonban csak az alsó végtag megvastagodott, bőrön keresztül is jól látható vénáit hívja visszérnek. Bár sokan már egy-egy pöttöm lila folt láttán is kozmetikushoz rohannak, orvosi értelemben visszerességről akkor beszélünk, ha a vénák tágak, ujjal elnyomhatók. Fontos tudni, hogy az artériák fala vastag és izmos, bennük a vér viszonylag nagy nyomáson áramlik. Ezzel szemben a vénák vékony falúak, bennük a vér áramlása a környező izmok munkájától és a szív szívóhatásától függ.

Hogyan alakul ki?
Fásult, novemberi fizikaórák homályos emlékei közül talán feldereng az a képlet, hogy a folyadékoszlop nyomása a sűrűségen kívül a magasságától függ. Folyadékoszlopnak számít ereinkben a vér is, amelynek sűrűsége mindig ugyanannyi, de magassága a testhelyzettől függően változik. Ha még mindig négykézláb járnánk, mint az ősidőkben, akkor a végtagok vénáira csak a felettük lévő félméternyi folyadékoszlop nyomása terhelődne. Ám az ember felegyenesedett, így a nyomás is mintegy háromszorosára nőtt. Sajnos a vénák vékony, gyenge fala nem erre van kitalálva, ezért a legnagyobb nyomásnak kitett helyen, az alsó végtagon vénatágulat (szakszóval varikozitás) jöhet létre. (Ezzel rokon jelenség az aranyér, ami nem más, mint a végbél környéki vénák tágulata.)

Hajlam kérdése?
Pontosan még nem ismert a visszerességért felelős gén, de az biztos, hogy a betegség jelentős családi halmozódást mutat, elsősorban női ágon ismétlődik, de férfiaknál sem ritka. Ezekben a családokban a vénák falának rugalmasságát adó fehérjék nem olyan ellenállóak, mint a többieknél. Természetesen rontja a rizikót az, ha valaki állómunkát végez, vagy ha rendszeresen 12 óránál többet dolgozik egyfolytában: pékek, felszolgálók és egészségügyi dolgozók tartoznak a veszélyeztetettek közé. Mint említettük, a vénás véráramlás egyik fontos feltétele a környező izmok munkája. A mozgásszegény, ülő vagy egy helyben álló életmód ezért fokozza a visszeresség kockázatát. A visszeresség veszélye az egyik oka annak, hogy a statikus sportok, így a súlyemelés csak rendszeres aerob edzéssel kiegészítve ajánlhatók.
További rizikótényező, ha valami akadályozza a vér visszafolyását a szív felé. Ilyen ok a várandósság: sokaknak a babavárás idején jelentkeznek az első és később makacsul megmaradó visszerei. Többek között ezért is ajánlott a terhességi táppénz igénybevétele a 32–34. hetet követően még akkor is, ha a kismama kitűnően érzi magát. Visszerességet okozhat az elhízás is, a zsírpárnák ugyanis összenyomják a hasüreg vénáit, amitől még jobban megnő a lábakra terhelődő nyomás. Alhasi daganat is okozhat visszerességet, ilyenkor viszonylag gyorsan és aszimmetrikusan jelennek meg a tágult erek, néha ez a betegség első jele.
A szívben minden összehúzódáskor vákuum keletkezik, a fellépő szívóhatás a vénás áramlás egyik legfontosabb tényezője. Szívbetegségekben csökken ez a hatás, emiatt az alsó testfélen felhalmozódik a víz. Mindennek a visszeresség csak az egyik és sajnos nem is legsúlyosabb részjelensége.

Fenyegető szövődmények
A láb vénás rendszere igen összetett: a felületes, bőr alatti visszereken kívül a mélyben is húzódnak gyűjtőerek, a két rendszert pedig számos apró erecske köti össze. Visszérbetegség esetén a felszíni rendszer tágult vénáiban pang a vér, ezért megnő a mély vénákra jutó „forgalom”, emiatt ott is tágulat jöhet létre. A tágult vénákban lassul az áramlás, márpedig ha a vér nem folyik, egyből megalvad, azaz trombózis alakul ki. A trombózis veszélyes betegség, egyrészt azért, mert az erek elzáródása tovább rontja a vénás keringést, másrészt azért, mert ha egy apró vérrög elszabadul, az a szíven keresztül a tüdőbe sodródhat. Ez a tüdőembólia, ami ma is életveszélyt jelent. A trombózisra a visszerességen kívül a dohányzás és a fogamzásgátlók szedése hajlamosít, ezeket tehát nem tanácsos egyszerre csinálni.
A rossz vénás keringés, a pangás miatt a láb szövetei állandó oxigénhiánnyal küzdenek. Ezt legjobban a bőr sínyli meg, amely elvékonyodik, emiatt fertőzések, a legrosszabb esetben fekély alakul ki.

A megelőzés fontossága
A krónikus betegségekre általában jellemző, hogy a megelőzésnek több értelme van, mint ha megvárjuk a betegség kialakulását, és csak utána cselekszünk. Ennek ellenére az előrelátó gondolkodás nem jött divatba, mintha furcsának számítana, ha valakinek már fiatalon eszébe jut, hogy öreg is lesz valamikor.
A visszeresség megelőzésének alapelveit felsorolni könnyű, csak betartani nehéz: testsúlykontroll és rendszeres mozgás, főleg családi halmozódás esetén. A veszélyeztetettek rugalmas harisnyát (pólyát, fáslit) is viselhetnek, ez az eszköz éppen annyira szorítja a lábat, hogy ne fájjon, de a vénákat nem engedi kitágulni. Értelme csak rendszeres viselés esetén van, ám gyakran pont a nyári melegben nem hordjuk, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Amíg a nagy divatcégek nem építik be a rugalmas harisnyát a strandkollekció elemei közé, addig csak az érintettek öntudatosságában bízhatunk.
A megelőzéshez tartozik még a meleg fürdő kerülése: inkább a zuhanyozást válasszuk. A vénás torna is hatékony eszköz, ez tulajdonképpen nem más, mint a láb izmainak rendszeres, alapos áttornáztatása terhelés nélkül (azaz fekve). Ugyancsak a csökkent gravitációs terhelés miatt ajánljuk a biciklizést és az úszást. Visszereseknek a futás csak fáslival ajánlott.

Kezelési lehetőségek
Az első kérdés tulajdonképpen az, hogy mikor kezeljük a visszereket. Orvosi szempontból a maximum egy milliméter széles, gyakran csoportokban látható erek (seprűvénák) nem számítanak betegségnek, és ezekből nem is szokott nagyobb tágulat kialakulni. Szintén nem betegség, legfeljebb előjel a combhát, vádli néhány milliméteres visszere, ilyenkor a megelőzés eszközeit kell csak alkalmazni. Ha kétségeink vannak arról, hogy kórosak-e a visszereink, a legegyszerűbb, ha megnézzük a karunkat is, oda ugyanis nem terhel a gravitáció, tehát vénái is egészségesek. Fontos az analógiás gondolkodás: a lábfejet a kézfejjel, a lábszárat az alkarral, a combot a felkarral hasonlítsuk össze, és ha nem látunk tágabb ereket, aggódnunk is felesleges.
Kóros visszeresség esetén számos kezelési módszer ismeretes, de mindegyik alapja a kompressziós kezelés, azaz a megelőzésnél már említett rugalmas fásli vagy harisnya alkalmazása. Műtét előtt, után vagy gyógyszeres kezelés támogatására egyaránt fontos – az esetleg kialakult bőrelváltozások, fekélyek eredményes terápiájára pedig nincs is remény kompresszió nélkül.
A visszeresség az orvostudomány azon területei közé tartozik, ahol a gyógynövények kivonatait az általánosan elfogadott gyógyszerek közé vehetjük. A vadgesztenyét évszázadok óta alkalmazzuk, manapság kenőcs és tea formájában (a gesztenye homeopátiás szernek számít, mert a szervezet ellenregulációs mechanizmusait ingerelve fejti ki hatását). Emellett a sötét színű gyümölcsökben is található flavonoidokból készült gyógyszereket szoktuk használni krém és tabletta formájában is. A visszeresség fájdalmas következménye lehet a bőrpírral, duzzanattal járó, felületes visszérgyulladás. Ennek megelőzésére és kezelésére ajánlott a véralvadásgátló heparinból készült krém.
Az eszközös beavatkozások közé tartozik a műtét, a szkleroterápia és a lézeres kezelés. Műtéttel a kifejezetten nagy, panaszokat is okozó visszereket távolítják el altatásban vagy gerincérzéstelenítésben. A számos apró sebzésből végzett beavatkozás után a gyógyulási idő viszonylag rövid, de sokáig kell rugalmas pólyát viselni és tornázni, a sebek pedig csak hónapok múlva gyógyulnak meg teljesen. A kisebb, néhány milliméter vastag erek kezelésére a szkleroterápia (injekciós kezelésnek is hívják) alkalmas, ennek során olyan anyagot fecskendeznek az erekbe, amitől azok elzáródnak, így nem tágulnak tovább.
A gyógyulás gyors. Még kíméletesebb, de csak a legkisebb erek eltüntetésére alkalmas módszer a lézer, mely szintén az erek elzárásán alapul. Mivel az apró értágulatok orvosi szempontból nem kórosak, az utóbbi két módszert nem támogatja a társadalombiztosítás.

A visszér és a szépség
Minden történelmi korszak többé-kevésbé megszabja, milyen az ideális külső – legfeljebb az ideál változik. A szocializmus éveinek viszonylagos mértékletessége után ma újra kőkemény konvenciók épülnek: tetőtől talpig megszabottak a kívánatos testi paraméterek, főleg nők számára. A hajkorpa, a hónaljszőr és a narancsbőr mellett a visszér is tabunak számít, ami annyiban indokoltabb a többinél, hogy olykor panaszt, előrehaladott esetben súlyos szövődményt is okoz. Kezelését tehát idejében meg kell kezdeni, ám az ártalmatlan erecskék feletti aggodalmaskodás felesleges.

Szerző: Dr. Eörsi Dániel, Fotó: Europress

Ez a cikk az Éva magazin 2007. augusztusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.