Mindig is nagy barátságban voltam az állatokkal. Gyerekkoromban a nap csúcspontjának éreztem azt a pillanatot, amikor az iskolából hazafelé menet találkoztam kedvenc kutya és macska barátaimmal. Ha viszont tyúkok, kakasok közelébe kerülök, a legszívesebben azonnal elmenekülnék, pedig soha nem kerültem összetűzésbe velük. Akkor honnan ez a félelem? Vagy ez már fóbia?

Fóbia, állatfóbia
Ronald J. Comer A lélek betegségei (Osiris, 2005) című könyve szerint a görög „félelem” szóból eredő fóbia azt jelenti, hogy valaki folyamatosan és indokolatlanul retteg egy adott dologtól, tevékenységtől vagy helyzettől. A fóbiás félelem mindig tartósabb, mint a „normális” félelem, az érintett egyre sürgetőbb késztetést érez, hogy az adott dolgot elkerülje.
– A fóbiás reakciók rendkívül irracionálisak – mondja Irtzl Károly klinikai szakpszichológus, aki lassan 20éve foglalkozik többek között pánik- és szorongásos zavarokkal. – A fóbiás pánikot mindig mentális, érzelmi és testi tünetek kísérik, a beteg fél a kontrollvesztéstől, menekülési kényszer fogja el, akár el is ájulhat. Terápiára elsősorban akkor van szükség, ha az adott fóbia már a mindennapi életvitelt is akadályozza. Érdekes, hogy nőknél a jelenség valamivel gyakoribb.
A szakirodalom három nagy kategóriát különít el: az agorafóbiát (a nagy, nyílt terektől való irracionális félelemérzet), a szociális fóbiát és a specifikus fóbiát. Az állat- vagy zoofóbia a specifikus fóbia alfaja, körébe tartozik például a póktól, az egértől, a kígyótól, a békától, a macskától, akutyától vagy a méhtől való félelem. De előfordul olyan is, hogy valakire szöcskék jelenlétében tör rá a rettegés.
Specifikus fóbiákkal sokkal kevesebben mennek terápiára, mint például agorafóbia esetén. A lehetséges okokról apszichológus ezt mondja: – Az agorafóbia jobban kapcsolódik egy tudattalan segítségkéréshez, ezért az érintett könnyebben találja meg az utat a szakemberhez. Emellett a páciens gyakran nem tartja elég komolynak rettegését, esetleg szégyelli kezeltetni magát egy ilyen kényeskedéssel.

Mi lehet az oka?
Az állatoktól való félelem gyökerei az emberiség történetének kezdeteihez nyúlnak vissza: a Neander-völgyben olykor okosabb volt menekülni egy-egy állat elől, mint szembeszállni vele. A természetes félelemérzetet tehát egyfajta kódolt tudásunk, és nem feltétlenül torkollik fóbiába. De akkor honnan a fóbia?
Akit kisgyerek korában megtámad egy kutya és az élményt később nem megfelelően dolgozza fel, az valószínűleg mindig is félni, de legalábbis tartani fog akutyától. Aszülők, nevelők, tanárok felelőssége is óriási, hiszen ha egy anya fél valamilyen állattól, a gyerek eltanulhatja, örökölheti tőle a szorongásait. Hat a média is: ahíradásokból gyakran értesülünk állattámadásokról, amikből sokan azt szűrik le, hogy a szóban forgó faj kezelhetetlen és nem emberek közé való. És fokozzák ajeges borzalmat a rémfilmek is, mint az Anakonda (1997), a Pókiszony (Arachnophobia, 1990), a Cápa (1975) vagy Hitchcock Madarak című alkotása (1963).

Terápia
A világszerte rengeteg embert érintő, különböző fóbiákra többféle kezelési módszer is létezik. A listát természetesen apszichoterápia vezeti, de nyitva áll az ajtó a más irányokat – például a neuro-lingvisztikus programozást, akineziológust vagy a relaxációs szakembert – választók előtt is. De van még ezer lehetőség. Nagy-Britanniában abristoli vagy alondoni állatkertben például pszichológusokés állatkerti gondozók segítenek legyőzni a pókiszonyt.
Mi most a tradicionális pszichoterápiáról beszélünk. Az első kérdés, hogy vajon mennyi időre, hány terápiás találkozóra lesz szükség ahhoz, hogy a beteg képes legyen egy légtérben maradni a fóbiáját kiváltó állattal. Irtzl Károly így vélekedik: – Nincs két egyforma ember, nem lehet általánosítani. Azon is nagyon sok múlik, hogy az illető hány éves, milyen régóta áll fenn problémája, környezete hogyan igyekszik segíteni.
További kérdés, hogy sikeres terápia után vissza lehet-e esni, kiválthat-e egy rossz élmény újabb fóbiás pánikrohamot. A szakember erről ezt mondja: –A valóban sikeres, tehát az okokat is gyógyító terápia esetén nincs visszaesés, mert a személy már másképp dolgozza fel esetleges negatív érzéseit. Tüneti kezelés után bizonyos esetekben ugyan előfordulhat visszaesés, de a fóbia tárgya többnyire ilyenkor is megváltozik, illetve helyette egy másik, szorongásos alapon kialakuló tünet lép fel.
Akit tehát ilyen baj gyötör, ne szégyelljen segítséget kérni, de előbb tájékozódjon minél alaposabban a lehetőségekről, a terápiás módszerekről. Lehet, hogy a gyógyulási folyamat hosszú lesz, de semmiképp sem kidobott idő, mert aterápia során más probléma is felszínre kerülhet. Így üthet a páciens két – vagy akár több – legyet egy csapásra.
És az esetleges légyfóbiájától is megszabadulhat.

Szöveg: Kiss Veronika, fotó: europress. Ez a cikk a 2011. évi júliusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.