Most is ott lehet a környezetünkben, és az a legkisebb baj vele, hogy csúnya.
Az azbeszt természetesen előforduló, szálas szerkezetű szilikát ásvány, amelyet sokáig használtak az építőiparban. Praktikus szigetelőanyagnak tűnt, mert hő- és tűzálló. Készítettek belőle csőburkoló elemeket és tetőfedő lapokat is. Olcsó volt, így aztán bátran használták, pedig a húszas évektől felmerült a gyanú, hogy káros az egészségre.
A teljes felismerés azonban csak lassan körvonalazódott. Ma már biztosan tudjuk, hogy az azbeszt alattomos rákkeltő anyag. Legveszélyesebb fajtáját, a kék azbesztet Magyarországon 1992-ben tiltották be. Kevésbé káros fehér változatát egészen aközelmúltig, 2005elejéig lehetett használni.
Amikor az azbeszt sérül és morzsolódik, apró szálacskák jutnak a levegőbe, amelyek könnyen a tüdő mélyére szaladnak. Ha már odakerültek, betokozódnak, és évtizedekig ott maradnak változatlan állapotban. Idővel kóros elváltozásokat indíthatnak el, amelyek súlyos betegségek, főként azbesztózis kialakulásához vezetnek. Az azbesztózis lappangási ideje 15 év, a mesothelioma nevű rákos elváltozásé pedig 35 év.
Az összefüggést azért volt nehéz felismerni, mert a hatás késve jelentkezik. Először az azbeszttel dolgozóknál figyelték meg, hogy náluk bizonyos betegségek gyakrabban alakulnak ki. De azok is veszélyben lehetnek, akiknek a lakókörnyezetében fordul elő azbeszt valamilyen formában.
A legkárosabb típus a gyengén kötött, szinte tiszta formában alkalmazott „szórt” azbeszt, amellyel általában a falat vagy a mennyezetet szigetelték. Hőszigetelő rétegként ott lehet apanelházak alagsorában, de jellemző előfordulási helye atetőszerkezet, a kazán, a kémény, a légkondicionáló berendezés is. Különösen veszélyes, ha a védőréteg hiányzik vagy sérült, és a szálacskák közvetlenül a levegőbe morzsolódnak.
A 90-es években országos program indult a beépített azbeszt felderítésére és ártalmatlanítására. Főleg lakótelepi épületek bizonyultak veszélyesnek, de számos közintézmény is a listára került: iskolák, szállodák, irodaépületek. Az eltávolítás komoly körültekintést igényel. Csak szakértő csoport végezheti állandó műszeres mérésekkel, megfelelő védőöltözékben.
Kevésbé ártalmas előfordulási mód az azbesztcement, amely kötött formában tartalmazza az aprócska szálakat, és nem mállik szét. (Azért ha törik vagy reped, ez is veszélyes lehet.) Jelenlegi tudásunk szerint a palával fedett tető – amíg megfelelő állapotban van – nem jelent számottevő veszélyt. Ugyanakkor a sík- vagy hullámpalát tilos törni, fűrészelni, lyukat fúrni rá. Atörvény azt is tiltja, hogy afölöslegessé vált lapokat eladjuk vagy elajándékozzuk. Avalóság mégis az, hogy a bontott palának komoly feketepiaca van.
A sérült pala gyakran kerül erdő szélére, árokba, illegális sittlerakó helyre – de az se jobb, ha ott marad az udvarban. Akérdés megoldatlan, hiszen a bontott tetőtől szabályosan megszabadulni bonyodalmas és költséges vállalkozás. A pala kilóját a veszélyeshulladék-lerakók ötven forint körüli áron veszik át, és nekünk kell odavinni.

Szöveg: Olchváry Dorottya, Kép: Europress

Ez a cikk az Éva magazin 2009. júliusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.