A bugyis fősodor

Borítókép: A bugyis fősodor
Nem lehet kinyitni a tévét vagy az internetet anélkül. Hogy ez menne. Ez a szenny. Feslett nőszemélyeknek öltözött sztárok, explicit erotika. Bezzeg az én időmben.

– Bugyiban vannak. De mindegyik. Ez most a divat. Rihanna bugyiban. Beyoncé bugyiban. Madonna elmúlt ötven, de a lemezborítóján bugyiban van és terpeszt.


Madonna lemezborítója 2008-ból

Lady Gaga áttetsző tangában. Láttad a Telephone című klipet?
– Amiben kikockázták a lába között?
– Ez a sztenderd fellépőruhájuk. Nézd, megmutatom – veszi elő Andi az okostelefonját, néhányszor rábök a képernyőre, bepötyögi, hogy „Katy Perry concert”, és már sorjáznak is a képkeresőben a bugyis koncertfotók. Nyolc fej zsúfolódik össze a 3,5 hüvelykes képernyő körül.
– Nem látom. Hadd nézzem én is – furakszik oda Attila, ajelenlevő egyetlen apuka, mire Kriszta viccből fél kézzel rendreutasítja, de közben előkerül az ő telefonja is. Érdekesség, hogy a családjukban Attila vonzódik kevésbé a kütyükhöz. Ugye, milyen érdekes?
– Nézzük meg inkább a laptopon.


Rihanna

Szigorú nevelési elvek
De sajnos nem lehet, mert azon meg tizenkét gyerek (átlagéletkor 5,75 év) bámulja egymás hegyén hátán, az íróasztalon ülve, a forgószék támlájába csimpaszkodva – Biztonságos ez, Kriszta? –, ahogy egy tizenharmadik épp átlép valami képességfejlesztő játék következő szintjére. Két nagyobb – tíz év körüliek – már elvonult a gyerekszobába: éppen kicserélték a telefonjukat egymással, hogy kipróbálják a másik játékait. Bizalmas lehet a viszony.
(Szigorú nevelési elvek vannak érvényben: Máté, akinek a szülinapja alkalmából vagyunk itt, csak képességfejlesztőket játszhat és csak hétvégén. Ezért a péntek a kedvenc napja. Mindez abátyjára nem vonatkozik, neki saját telefonja van, amit csak főbenjáró vétség esetén vonnak meg tőle. Időnként próbálják fegyelmezni, hogy kevesebbet játsszon rajta, de őt már nem nagyon lehet. Beszippantotta a cybertér.)


Régi dizőz

Meglepő a csend ahhoz képest, hogy a fiúk fél órája még üvöltve rohangáltak és kardoztak. A lányok meg azt próbálták elosztani egymás közt, hogy ki kibe szerelmes a jelenlevő fiúk közül. Volt, aki többet is meg akart kaparintani magának, de szerencsére sikerült aztán megegyezni. Én hitetlenkedve hallgattam, hogy mindezt az érintettek füle hallatára teszik, de a szülők szemlátomást már immunisak erre.
Máté időnként szakszerű utasításokat ad az éppen soron levő ovistársának, hogy mikor hova lőjön, máskor meg kisebb rendezkedés kezdődik, hogy akkor ki játsszon a következő körben.

Központi téma: a ruhaipar
Hol is tartottunk? Ja igen, a bugyiknál.
– Az nem is bugyi, hanem tornadressz – jegyzi meg Attila az egyik képre mutatva.
– Nekem édes mindegy. Látszik a hátsója. Meg az is látszik, hogy milyen alapozóval kenték le a begyulladt szőrtüszőit. Ha még egyszer azt mondja nekem valaki, hogy Amerika prűd ország, körberöhögöm.
– Még hogy prűd. Ha prűdek lennének, akkor talán nálunk se lenne ez az életveszélyes partizás. Vagy lehet, hogy akkor a bonobómajmokat majmolnánk? – mindenki jót mulat Attila bon mot-ján. Kriszta meg is próbál rátromfolni.


Kristen Stewart

– És az megvan, az a Kristen Stewart? Ahhoz képest, hogy az Alkonyatban egy szende szűzlányt játszik – itt észreveszi magát, és kissé lehalkítja a hangját –, a premierfotókon úgy néz ki, mint egy utolsó ribanc.
– Ez az arcberendezése miatt is van. Eleve idősebbnek látszik a koránál. Gyerekszínészként is kicsit felnőttes aurája volt – vélekedik Ági.
Mindenki elhallgat, és felnéz az érintőképernyőből. Ági nagymama, és Máté egyik óvodai csoporttársának – aki Mátén kívül még két fiúba szerelmes – kísérőjeként tartózkodik azsúrban. Nahát ez mégsem járja. Andi „vizsgáztatni” kezdi:
– Mi van most vele? Még mindig a Robert Pattinsonnal jár?
– Á, rég szakítottak, csak hát tudod, fent kell tartani alátszatot a rajongók kedvéért – válaszolja szinte nemtörődöm hangon Ági, és belekortyol a vörösborába.
Így utólag sajnálom, hogy nem fotóztam le Ágit. Egy karcsú, ápolt asszonyt kell elképzelni lobogó sötétvörös hajjal és ahhoz színben harmonizáló körmökkel. Ha nem mutatkozik be, nem jövök rá, hogy ő egy generációval odébb van.
– Ilyen azért a nyolcvanas, kilencvenes években nem volt. Oké, miniszoknya az volt, meg combcsizma. Meg volt „erotikus tánc” is, meg piros körömcipő. De nem volt kötelező az egy szál bugyi.
– Szerintem azért, mert akkor még csak egyetlen tévécsatorna volt, és később is még mindig nagyobb volt a kontroll, mint most. De az internet meg a youtube korában semmit sem lehet megakadályozni. Nézz oda, tisztára úgy néz ki itt a Britney, mint egy profi rúdtáncos. Pedig fiatalabb korában ő is hosszú nadrágban nyomta.


Britney

Fecskében is!
– Szerintem inkább az a kár, hogy a férfi énekesek nem fecskében lépnek fel.
Igen, ez az én számon szalad ki, mivel már egy ideje besokalltam a témától. Úgy látszik, mind ez idáig módszeresen gyakorolt önfegyelmem hiábavaló volt: egyszerre csak ott álltam a levegőben lógó, félresikerült mondatommal. Két apró probléma van: egyrészt eleve nem szívesen kapcsolódom be ilyen beszélgetésekbe, másrészt óvatossá tesz maga a helyzet, miszerint a legjobb barátnőm kisfiának a buliján én vagyok az egyetlen, aki se nem gyerek, se pedig nem a gyerekét (unokáját) kísérő szülő. Ami egyáltalán nem szokatlan szituáció. De azért óvatos szoktam lenni, általában. Vagy legalábbis eddig azt hittem.
Szerencsére Kriszta tapintatosan tölt nekem még egy pohár bort, a beszélgetés pedig szépen visszaterelődik – hova máshova – a régi medrébe. Ágitól megtudjuk, mi történt a Hannah Montana-sorozat néhány hete vetített fináléjában. Hosszú ruhaipari polémia bontakozik ki Dóri és Attila között arról, hogy mi a különbség a bugyi és a forrónadrág között, meg hogy nem kellene-e törvényileg kötelezővé tenni a 20. század eleji fürdőruhaszabásokat.


Beyoncé

És a jelenlevők tovább elemzik a jelenséget a digitális technika tükrében. Közben továbbra is egyik ámulatból a másikba esnek a mobiljuk képernyőjén megjelenő képtalálatokon, a kölykök pedig – mivel a lányok már félórája követelik – áttérnek a lufipukkasztós játékra.

Fotó: Éva magazin /Europress, Pinterest. Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.