A West Balkánban történt januári tragédia mindannyiunkat megrázott. A három lány halála kapcsán sok mindenre keressük még a választ. vajon milyen törvényszerűségek fedezhetők fel e korosztály bulizási szokásaiban, Hova mennek a gyerekek, mi szerint választanak, mit fogyasztanak, egyáltalán, mi történik egy ilyen estén?

A tinédzsert nevelő szülő egyik legnagyobb aggodalma – különösen a januári események óta – feltehetően a gyerek péntek és szombat estéire irányul. Az éjszakai ügyelet szinte kötelező, ha hajnali négykor megcsörren a mobil, ki kell ugrani az ágyból és autóba pattanni, hogy a csemete biztonságban hazaérjen – de az éjjeli utcákon, szórakozóhelyeken a gyerek szülő nélkül, egyedül van. Az utóbbi években ráadásul a bulizós korosztály egyre fiatalabb. Közösségi portálokon divatos ruha, barnított bőr és belőtt frizura alapján idősebbnek tűnő, de valójában mindössze tizenkét–tizennégy éves fiúk-lányok feszítenek profi partifotókon. A gyerekek egymást is provokálják, s a közösségi oldalak kommunikációja arra enged következtetni, hogy minél többet, minél zabolátlanabbul bulizik valaki, annál menőbb lesz a környezetében. Ez persze nem csoda, hiszen a társadalom ősidők óta megengedő-elnéző szemmel tekint az alkoholra, azzal mit sem törődve, hogy egészségügyi szempontból komoly drognak minősül (társadalmi hatásait tekintve a dohánynál és a kokainnál háromszor több kárt okoz), az általános iskolás gyerek pedig már egy osztálykiránduláson próbálgathatja a határait az ivás terén. A bulizás fontos terepe a szocializálódásnak, centruma a hétvégi létnek.

Nem a gyerekek miatt
Megpróbáltam feltérképezni, hogyan mulat ma a tini, ám egyetlen érdeklődő éjszaka után a kísérlet csúfos kudarcba fulladt. Nem számítottam arra ugyanis, hogy cirka ötven percet fogok egy szórakozóhely előtt mínusz tíz fokban eltölteni. Egy idő után a hely tulajdonosai megszánták a kint ácsorgókat és forró teát kezdtek osztogatni, de ekkor nekem – és gyanítom, a többi szoknyában, nejlonharisnyában és körömcipőben didergő lánynak is – már mindegy volt. „A rendőrök miatt van – magyarázta a biztonsági őr az ajtóban. – Amíg meg nem jönnek, oda kell figyelni, hány embert engedünk be.” Szóval a rendőrök miatt van, nem a gyerekek miatt? A majd’ egyórás fagyoskodás után végre bejutottunk a belváros szívében található helyre, amely elhelyezkedése és zenei kínálata miatt az átlagos, kommerszebb és decensebb szórakozásra vágyó fiatalokat vonzza.
Ha bármire tudtam is következtetni az itt eltöltött másfél órából, az mindössze annyi, hogy a tizen–huszon éves korosztály képes visszafogottan is jól érezni magát (na meg hogy a retró nekik a kilencvenes évek popzenéjét jelenti).

Keres magának valami ingert
„Elsősorban a zenei ízlés dönti el, hogy egy tini milyen helyre jár hétvégenként – magyarázza a tizenhét éves Kati. – Az elektronikus zene különböző irányzatait képviselő dubstep, breakbeat és társaik olyan buliban jelennek meg, melyekről lehet tudni, hogy »drogos partik«: ilyeneket csinált a hírhedt Noise Night Life, 
a tragikus West Balkán-i est szervezője is. Ezt a közeget a műfaj magyarázza. Én az interneten hallottam ezt a zenét, nagyon megtetszett és már vártam, mikor szerveződik rá egy parti. Az első Noise Night Life-os buliba is elmentem, ahol szintén rengetegen voltak – meséli. – Én és a barátaim egy-két sört ittunk csak meg azon az estén. Erről a rendezvényről lehetett tudni, hogy drogos buli. Az a legszomorúbb az egészben, hogy azt gondoltam: ha mi vigyázunk egymásra, ha nem fogyasztunk kábítószert, nem lehet bajunk. Most kellett rádöbbennem, hogy erre semmi garancia nincs. Nagyon sok gyerek csúnyán be volt ott állva – és ehhez jött még a szűk tér, a szervezetlenség.” Kati egyértelműen a zenei ízléshez köti a fogyasztási-viselkedési anomáliákat: „Miért van az, hogy egy punk-rock koncerten, ahol akár olyan sokan vagyunk, mint itt, de maximum alkoholizálunk, ha valaki elesik, egyszerre többen nyúlnak érte, hogy felsegítsék? Itt meg, mint a vadállatok, csak magukkal törődtek...”
A gyerekek egyértelműen az anyagi háttérhez kapcsolják a fogyasztási szokásokat. „Vannak helyek, amelyek kifejezetten a pénzesebb fiatalokra alapoznak. Voltam olyan elitebb klubban, ahol a vécében az ülőkéről szívták a kokaint – meséli a tizennyolc éves Balázs. – A lányok meg a tánctéren rusht szívnak, amit 2500 forintért lehet kis üvegcsében megvásárolni, s felmegy tőle a vér az agyukba. Agyvérzést is lehet tőle kapni, nem egy haláleset is volt belőle, csak ezekkel nem foglalkozott annyit a média.” „Nálunk az osztálynak legalább a fele használ valamilyen drogot – mondja a tizennyolc éves Szilvi. – Van rá pénzük: a szülőnek nincs ideje a gyerekre, ezért bűntudatból ott hagy egy tízezrest reggel az asztalon. A gyerek meg keres magának valami ingert, és ezt a drogban legtöbbször meg is találja.”

Másnap délutánig
A kati nevű növényvédőszer megjelenése óta a kevésbé tehetős rétegnek sem kell „nélkülöznie”. A tizenhat éves Barbi már nem szeret arra a szórakozóhelyre járni, ahol évekig biztonságos közegben bulizhatott. „Ma már, ha lemegyek, azonnal érzem a »katiszagot«, és azok a barátaim, akikkel rendszeresen itt találkoztam, szét vannak esve, le vannak épülve... Ismerek olyan gyereket, aki a családját keverte adósságba, mert nem tud leállni a bulizással és a drogozással.” „Régen jobb volt – teszi hozzá Dani is. – Ha ma lemegyek egy helyre, ahová korábban jártam, szinte nem is lehet normálisan belenézni a barátaim szemébe, olyan állapotban vannak.” „Én nem is merek egyedül elmenni szórakozni – meséli a szintén tizenhat éves Judit. – A szüleim csak a barátnőmmel meg annak a bátyjával engednek el, sőt, anyukám többször is felhív egy este, és aztán hajnalban eljönnek értünk és hazavisznek.” Judit egy Pest melletti kistelepülésen lakik, ide is jár bulizni.
A szórakozóhelyek természetesen kapva kapnak rajta, hogy megnőtt irántuk az érdeklődés a tizenéves korosztály körében, s igyekeznek alaposan kiszolgálni az igényeiket is. „A Hajógyári-szigeten – meséli 
a negyedikes gimnazista Krisztián – több olyan szórakozóhely is van, amiről lehet tudni, hogy sok drogfogyasztó látogatja. Sőt, nem egy klub kimondottan arra épít, hogy a fáradtságot nem érzékelő, felpörgött fiatalok az átmulatott éjszaka után reggel még átmennek oda, s délig, kora délutánig folytatják a bulizást.”

Egyre fiatalabbak
A nagy tömeget megmozgató szórakozóhelyeken a fű- és egyéb szagok mellett más is megcsapja az ember orrát. Fura, de mintha ezek a gyerekek nem éreznék igazán jól magukat. A levegőben feszültség, önfeledtségnek, egymásra figyelésnek nyoma sincs. „Ha valakinek véletlenül nekimegyek, azonnal jelzem, hogy nem balhézni jöttem, bocsánatot kérek és továbbmegyek – mondja Dani. – Mert rengeteg a verekedés, s általában egyszerű kötözködésből alakul ki. A tendencia az, hogy a fiúk verekszenek, a lányok meg betépnek. Vannak tömegverekedések is, amikor a két berúgott fiú mögött ott állnak a barátok, és beszállnak az akcióba. De láttam már lánybunyót is.” Ha a feszültség nem fizikai agresszióban tör ki a gyerekekből, a kompetitív légkör akkor is belengi az estéket. „Mi párbajozni szoktunk – világosít fel a tizenhét éves Rita –, táncpárbajozni. Ez egy verseny: a lényeg, hogy ki táncol jobban. Általában olyannal szemben állunk ki, akit nem csípünk.” Ez legyen a legnagyobb baj...
A legijesztőbb az említett általános iskolás korosztály megjelenése a szórakozóhelyeken. „Van, ahová tizenhét év alatti gyerekeket nem engednek be, de ez ritka – mondja a tizennyolc éves Peti –, és már egyre több helyen tűnnek fel tizenhárom év körüliek. Akik aztán két sörtől teljesen berúgnak, mindent összehánynak, a lányokkal meg pimaszkodnak...”
Nem új keletű közhely, hogy az éjszaka veszélyes hely egy fiatal számára. A megkérdezett gyerekek nagyon nagy százaléka egyetértett abban, hogy a pozitív alternatíva a házibuli. „Egy szórakozóhelyre is csak a saját társaságommal megyek – mondja a tizenöt éves Erika –, de egy házibuliban még inkább kiszűrődnek a rossz elemek. Persze annak is megvannak a maga, másfajta veszélyei, de ott mégis jobban tudunk vigyázni egymásra.”
A levegőben lóg a kérdés: vajon a „rossz elemeket” ki védi meg a veszélyektől, egymástól, önmaguktól?

Szöveg:Vörös Adél, fotó:Red Dot. Ez a cikk az Éva 2011. áprilisi számában jelent meg először. Minden jog fenntartva.

Tömegpánik-történelem

Buli, tömeg, még nagyobb buli, még nagyobb tömeg, pánik, áldozatok. Következmények levonása, intézkedések, tanulságok. Néhány nemzetközi példa.

Már több hónapja történt, de a hatása szinte kézzelfogható. Sokkal szigorúbban veszik a szórakozóhelyeken, hogy kiket engednek be, és milyen létszámban. Úgy tűnik, megtanultuk a leckét – mindez azonban nem hozza vissza a három diáklányt, akik a West Balkán szórakozóhelyről kiáramló tömegben vesztették életüket. És még mindig: mennyire kerülhetők el az ilyen jellegű tragédiák? Talán némi kitekintés a világ hasonló történéseire támpontokat nyújthat.

2011. január, Sabarimala, India: 102 zarándok hal meg a hazafelé induló tömegben. A hozzátartozókat a katasztrófavédelem és az állam anyagi kompenzációban részesíti. A világ bármely szent helyén rendezett tömeges ünnepség, rítus mindig legalább több tíz áldozatot szed. Részletek (angolul)itt.

2010. július, Duisburg, Németország: 21-en halnak meg a Love Parade alatt kitört tömegpánik következtében. A szervezők egy bejáratot építettek, melynek alagútján át a 250 ezer férőhelyre egymillió érdeklődőt engednek becsatornázódni. Elkésett mentőakciók; békét ünnepelni érkezők, de gyászolva távozók. Részletek (angolul)itt.

2008. november, Long Island, New York, USA: a kismama megússza, de egy munkás meghal a Wal Mart üzlet megnyitásakor. Az akcióktól megvadult vásárlók tömegéből nehéz kiszűrni a felelősségre vonható egyéneket. Részletek (angolul)itt.

2008. szeptember, Butembo, Kongó: a vesztes focicsapat boszorkánysággal vádolja a bírót, majd 13-an halnak meg az emiatt kitört verekedés következtében. A közbelépő rendőrökre kőzáport zúdítanak, ők válaszul könnygáztámadást indítanak. A kormány kivizsgálást tervez. Részletek (angolul)itt.

2007. november, Csungking, Kína: 3-an vesztik életüket, miközben a – mindössze – 20 százalékos árengedményű főzőolaj által megbabonázott tömeg benyomul a Carfour egyik üzletébe. A bolt bocsánatot kér és „átrendezés” miatt magára zárja ajtóit. Részletek (angolul)itt.

2000. június, Roskilde, Dánia: A Sziget Fesztivál „testvérén” fellépő Pearl Jam koncertjén 9 rajongót gyűr maga alá a pogózó tömeg. 2001-től lényegesen szigorítják a biztonsági intézkedéseket a hasonló esetek elkerülése érdekében. A Pearl Jam pedig sokak örömére mégis együtt marad. Részletek (angolul)itt.

1999. május, Minszk, Fehéroroszország: egy szabadtéri koncert alatt kitörő vihar elől a metróaluljáróba menekülő fiatalok közül 53-at taposnak agyon a vizes lépcsőkön lefelé szaladva. A városvezetés elleni vádeljárás 2 magas rangú rendőrtiszt ügyének „fontossága” miatt háttérbe szorul. Fotók a helyszínről itt.

(Összeállította Bódai Kornélia.)