Van, aki legszívesebben kétszer magára fordítaná a fürdőszobazárat, ha otthon a család. Másnak a legtermészetesebb dolog, hogy a tinédzser lánya hiányos öltözetben bíbelődik mellette az arclemosóval.

A tudattalan hangjai
A pszichológia úgy tartja, az emberi test a tudattalan, a ruha pedig a tudatos én része. Aki meztelenül mutatkozik, az nyíltan vállalja, hogy testének reakciói fecsegnek helyette. Gesztusaink, izmaink mozgása, libabőrös felületeink és számtalan egyéb, önkéntelen testi jelünk folyton pletykál, csak az esetek többségében a ruha áldott leple alatt. Van, aki pusztán szégyenlőssége miatt kerüli a meztelenséget, mások viszont megérzik, ha testbeszédük a legnyíltabb hangokon szól, és visszariadnak saját – befolyásolhatatlan – feltárulkozásuktól.
Gyakran megesik, hogy egy pár két tagja eltérő meztelenkedési kultúrából érkezik a közös életbe. Náluk még a lila köddel bevont, első szerelmes hónapokon is sötét foltot hagy a csiszolódás, vagyis az a folyamat, amelyben meg kell szokni, hogy a másik mit tart természetesnek és mitől irtózik, mekkora tempóban él, milyen bogarai vannak. Ilyenkor derül ki az is, hogy miféle gátlást vagy gátlástalanságot, szeméremérzetet vagy végletes önbizalmat oltott belénk felmenőink hosszú és áldozatos munkája. Van, akinek több mint természetes, hogy órákig ül egy szál semmiben a számítógép előtt, miközben a kedvese a meztelenséget csakis az ágyra vagy a magányosan megszállt fürdőszobára korlátozná. Dilemmák harcolnak egymással, kompromisszumok kötődnek, kialakul a közös identitás. Az összeszokás folyamata akár hosszú hónapokig is eltarthat, a küzdelem azonban egy csöppet sem fölösleges, hiszen csakis a végül kialakuló közös identitásban tudjuk felszabadultan, a maguk teljességében megélni mindennapjainkat párunkkal, és csakis ebben adhatunk gyerekünknek szilárd támaszt. Azokban a családokban ugyanis, ahol a két szülő eltérően vélekedik az otthoni meztelenkedésről, a gyerek összezavarodik: nehezebben barátkozik meg saját testével, s nehezebben találja meg a ledérség számára kényelmes formáját.

Mindenki másképp csinálja
Kifaggattunk kisebb és nagyobb gyerekeket, családanyákat és néhai megrögzött agglegényeket, hogy is néz ki náluk a családi meztelendivat. A válaszok sokfélék, a tanulság a régi: mindenki másképp csinálja.
Péter, 38 éves: A lányom fürdetésében már hároméves kora óta nem veszek részt, és arra is kínosan ügyelek, hogy ő ne lásson engem meztelenül. Szerintem ez így normális.
Nikolett, 29 éves: Kislány koromban sokáig a mamámmal kettesben éltem, és persze bátran pucérkodtunk egymás előtt. Amikor megjelent a családban a mostohaapám és hajnalonta meztelenül falatozott a konyhában, először nagyon meglepődtem, de aztán beépült az életünkbe ez a szokása.
Botond, 36 éves: Én gyerekkoromban sohasem láttam a szüleimet meztelenül. Érdekes, hogy én nem ezt a vonalat vittem tovább: egy-egy meleg nyári estén például szívesen iszogatunk meg egy üveg bort a párommal pucéran az erkélyen.
Juli, 40 éves: Amikor a fiam kamaszkorba ért, egyszer csak elkezdte zárni a fürdőszobaajtót. Később kiderült, hogy a zárt ajtó mögött az elektromos borotvát huzigálta órákig az arcán, hátha attól gyorsabban kiserken a szőr.
ZSÓKA, 33 éves: Mi együtt fürdünk a 3 éves kisfiammal, csak így lehet őt rávenni, hogy megmossam a haját. Gondolom, idővel leszokik róla.
Bence, 5 éves: Anyuék sokat meztelenkednek, és én is mindig meztelenül megyek a vécére, hogy ne legyen büdi a ruhám.
Gyöngyi, 47 éves: Én sohasem láttam gyerekkoromban a szüleimet ruha nélkül, apámat csak akkor, amikor nagybeteg volt és én ápoltam.
Réka, 11 éves: Nálunk mindenki fesztelenül mászkál a lakásban ruha nélkül, apa, anya, az öcséim. Engem nem zavar.
BEA, 56 éves: Szerintem egy természetes szemérmességnek minden gyerekben ki kell alakulnia, méghozzá idejében. Én egyáltalán nem tartom egészségesnek, ha a két-három éves gyerek rendszeresen együtt alszik vagy fürdik a szüleivel. Persze vannak olyan természeti népek, amelyek körében ez elfogadott, ott a szülők a tisztálkodástól a szeretkezésen át a gyerekszülésig szinte mindent a gyerekek előtt vagy az ő bevonásukkal csinálnak, az európai kultúrkörben azonban ez elképzelhetetlen. A nemiség tudata és az egészséges szégyenérzet a mi kultúránkban már korán elkezd kialakulni a gyerekekben, ennek előjeleit pedig nem szabad elnyomni.

Két „főbűn”
Az esetek többségében az eleve belénk táplált programok, a velünk született ösztönök, valamint a szocializációnk során felcsipegetett tapasztalatok automatikusan kiveszik kezünkből az irányítást és megoldják a meztelenséggel kapcsolatos kínos helyzeteket. Bár dr. Baktay Zelka családpszichológus szerint minden olyan maga-tartás elfogadható, ami a családtagok számára természetes és egyikőjükben sem kelt zavart, azért finoman hozzáteszi: természetesen van, ami kerülendő.
Úgy tűnik, a gyerekünk ellen elkövethető két „főbűn” ezúttal is a két szélsőség: az állandó, gátlástalan pucérság és a száz százalékosan rejtőzködő életforma.
– Ha egy családban eluralkodik a „meztelendivat”, a szülők rendszeresen és hosszú ideig mutatkoznak ruha nélkül, akkor a csemete hajlamos átértékelni és félreértelmezni a viszonyt, és inkább mint testvérre vagy pajtásra tekint felmenőire – mondja a szakértő. – Bármily furcsa, de igaz: az anya és az apa családon belüli imidzsének szinte elengedhetetlen része az öltözöttség, ennek híján a szülői funkciót hosszú távon csak nagy nehézségek árán lehet betölteni.
Hasonló zavarokat okozhat azonban a gyerek fejlődésében az állandó öltözöttség is, mivel ilyenkor a gyereknek nincs lehetősége megismerni és megszokni a felnőtt testet. Ezek a gyerekek nem ritkán oly mértékben szégyellik saját testüket, hogy még osztálytársaik előtt sem hajlandók átöltözni, nyáron pedig pólóban és sortban gubbasztanak a strandon. A kamaszkori változások idejére a szülők titkolózó magatartása végképp meghozza kétes értékű gyümölcsét: a testét korábban is csak nehezen elfogadó tini most dudorodó mellét, kikacsingató nemi szőrzetét szégyellni kezdi, és legszívesebben elbújna a többiek szeme elől. A világunkon erősen uralkodó szexuális nyíltság és a végtelen információáradat ezúttal senkit se zavarjon meg: korunk kamasza épp olyan érzésekkel küzd, mint amitől nagyanyáinknak szorult anno össze a gyomra. Ilyenkor a helyes megoldás a türelem és a nyitottság. Várjunk, amíg kérdez, amíg segítséget kér, amíg el akarja mondani, de mindig tudassuk változó testű-lelkű kamaszunkkal, hogy ott vagyunk neki, amikor csak akarja.
Az örökös takargatásnak van még egy rizikója. A folyamatos öltözöttség tabuvá teheti a meztelenséget, ami a gyerek nyelvén annyit tesz: figyelni kell rá! Így a testiség, a meztelenség, az érintés és talán a szex sem kerül a saját helyére, vagyis nem épül be normálisan a mindennapi életbe, hanem túlzott hangsúlyt kap. Ez pedig komoly problémákat okozhat az önelfogadás és a későbbi párkapcsolatok terén.

És most mindent felejtsünk el...
Ahogy már említettük, nincs valamennyi családra illő, általánosan elfogadott viselkedésforma. Ha családunkban kialakult a meztelenség kultúrája, amely mindenki számára kényelmes, akkor velünk minden rendben van. Bonyolult és túlokoskodott életünkben végre van egy apró terület, ahol érvényesül az ösztöneink szava. Persze ha a legkisebb zavart észleljük is legközelebbi körünkben, ne késlekedjünk változtatni. Fogadjuk el, hogy a meztelenség életünk természetes része, amit teljes valójában csak a családunkkal élhetünk meg. Ezen a szűk körön belül igenis engedjük meg magunknak és szeretteinknek a legkihívóbb, legtágabb értelemben vett testi-lelki pucérságot.

Szerző: Somogyi Eszter, fotó: Miklóska Zoltán

Ez a cikk az Éva magazin 2008. évi májusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.