E mint adalékanyag

Borítókép: E mint adalékanyag
Tegye fel a kezét, aki érti, ha egy csomagoláson ezt olvassa: E 300! Mit csinál az emulgeátor? Adhatok csecsemőnek szorbitos ételt?

Visszategyem a polcra a gusztusosan csomagolt felvágottat, ha kálium-nitrittel tartósították? Vagy nem lesz tőle bajom?

Pszichológusok állítják: egyre több nő szorong a boltokban, mert fél a költekezéstől. Engem az is aggaszt, hogy fogalmam sincs: mi miből készült. Valóban egészséges és jó minőségű terméket tettem a kosaramba, vagy csak bedőltem az ügyes marketingnek? Nagy a gyanúm, hogy sok élelmiszer csupán akozmetikázásnak köszönheti színes-illatos állagát.

Nem lesz tőle bajod! Vagy mégis?
„Élelmiszer minden olyan növényi, állati vagy ásványi eredetű anyag, amely feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan állapotban emberi fogyasztásra alkalmas –mondja Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület élelmiszer-szakértője. – Adalékanyag pedig minden olyan természetes vagy mesterséges anyag, amelyet élelmiszernek önmagában nem fogyasztanak, alapanyagnak nem használnak, de hozzáadnak az élelmiszerhez abból a célból, hogy kedvezően befolyásolja érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait. Ezáltal az élelmiszer összetevőjévé válik.”
Az Európai Közösség a hatvanas években dolgozta ki az adalékanyagok azonosítására az E-számozási rendszert. A világ más részein INS-listát használnak, ezen olyan anyagok is szerepelnek, amelyek az EU-ban nem engedélyezettek. A fent említett E 300 azonban mindkét listán rajta van: a C-vitamint jelöli.
Ma Magyarországon kábé 1500 engedélyezett adalékanyag van forgalomban. A hatályos törvény értelmében kötelező feltüntetni a csomagoláson minden felhasznált E-számot vagy annak a vegyületnek a nevét, amelyet takar. Az adalékanyagok többsége természetes eredetű, mindössze 10százalékuk mesterséges. De mindkét fajta szigorú toxikológiai vizsgálaton megy át, mire megkapja az „egészségre ártalmatlan, technológiailag szükséges” engedélyt. Csak a feltétlenül szükséges mennyiségben adagolják, és újra és újra felülvizsgálják őket.
De akkor mi a helyzet az E-számokról szóló, sokszor elborzasztó publikációkkal? Az „allergén”, illetve „rákkeltő” jelző csak rosszindulatú hangulatkeltés? A csalánkiütés, az emésztési zavar, a már-már népbetegségnek számító reflux orvosi tévedés volna? Van tudományos alapja az adalékanyag-ellenes szemléletnek? Van! Akkor minden E mumus? Nem! De haladjunk szépen sorban.

Cicoma
„Az élelmiszer-ipari termékek száma az elmúlt évtizedben atízszeresére nőtt – kezdi Tóth Gábor élelmiszer-ipari mérnök.– Jövedelmünk egyharmadát költjük táplálékra, ám többnyire nem a tápérték vagy a minőség, hanem inkább az élvezeti érték szerint választunk. Legyen az áru tetszetős, olcsó és finom. Aszolgálatkész élelmiszergyártó cégek kielégítik vágyainkat, és mindent elkövetnek, hogy az ő árujuk legyen alegízesebb, a legszínesebb, a legnagyobb. A felfokozott hatást adalékanyagokkal érik el.” A mai élelmiszerek jellemzően tápanyagszegények, és bár elütik éhünket, fogyasztásukkal alig viszünk be szervezetünkbe értékes anyagot.
Az „élelmiszer” ismérvébe, mint láttuk, csak az tartozik, hogy „emberi fogyasztásra alkalmas” legyen. A hasznosság nem kritérium. Ugyanilyen elgondolkodtató az adalékanyag „kedvező befolyása”. Kinek kedvező? A gyártóknak elsősorban. A térfogatnövelőktől a fél kilós kenyér ránézésre akkora, mint tíz éve a kétkilós volt, az ízfokozók fölerősítik atermészetesen enyhe zamatot. Az előre csomagolt süteményen afényezőktől csillog gusztusosan a gyümölcs, a majonéz meg azért marad homogén állagú, mert az emulgeátorok lehetővé teszik a víz és az olaj keveredését.
„Az adalékanyagok egy részére szükség van – pontosít Tóth Gábor. – Tartósítószerek nélkül például megromlana az étel. De többségük csak cicoma.”

Sok kicsi sokra megy
Bár az E-számokat kötelező minden élelmiszeren feltüntetni, a jelölések semmit se mondanak. Az se túl nagy segítség, ha E 492 helyett szorbitán-trisztearátot olvasunk. A fogyasztó zavarban van, úgy érzi, valamit eltitkolnak előle, mert bár ott áll minden adat feketén-fehéren, felvilágosítás nincs.
Ha valaki rákeres az interneten az E-számokra, „hiteles és megbízható” források hirdetik „száz százalékos bizonyossággal” az adalékanyagok teljes ártalmatlanságát. Ám ugyanilyen hiteles és független szervezetek állítják a vegyületek egészségkárosító hatását is. Akkor most kinek higgyünk?
„Pár éve Angliában 1200 gyerek bevonásával tesztelték az azoszínezékeket (E 102, E 104, E 110, E 122, E 124 és E 129) tartalmazó szénsavas üdítők és édességek hatását – mondja Dömölki Lívia. – A kutatások egyértelműen bizonyították, hogy ezek a színezékek nátrium-benzoát tartósítószerrel együtt fogyasztva hiperaktivitást, tanulási és koncentrálási nehézséget okozhatnak. A mérési eredményeket eljuttatták az illetékes hatóságoknak, s ezek úgy döntöttek: a felsorolt anyagokból olyan kis mennyiség van csak az adott élelmiszerféleségekben, hogy nem lehetnek károsak. Nem is vonták ki őket.”
Közbevetve: egy előre csomagolt szendvics + kóla + rágógumi + csipsz + csokis keksz + energiaital + gumicukor menüsorral annyi adalékanyagot visz be a szervezetébe egy átlagos fiatal, hogy a napi sok kis dózis együtt már korántsem elhanyagolható mennyiség!
A hatóságok ugyan kötelezték a gyártókat, hogy a palackokon tüntessék fel: az ital hiperaktivitást és koncentrálóképesség-csökkenést okozhat, de egy ilyen felirat óriási visszaesést hozott volna, ezért az említett vegyületeket más színezőanyaggal helyettesítették. Mindaddig, amíg ezek ártalmassága be nem bizonyosodik, a cégek védve vannak.
Mi van, ha egy szerről kiderül, hogy egészségkárosító hatású, és mégis forgalomban marad?

--pagebreak--


Forrás: oeti.hu

Az azonosítás nehézségei
„Egyetlen adalékanyagról sem mondható el, hogy akut mérgezést okozna – folytatja Tóth Gábor. – Ezeknek a szereknek egy része hosszú távon, 10–15 év alatt fejtheti ki romboló hatását. Az allergia, a károk legenyhébb fajtája ugyan számos esetben bizonyítható, ám ez nem elég nyomós ok, hogy az adott vegyületet kivonják a forgalomból, hiszen rengeteg természetes anyag, élelmiszer, gyümölcs is lehet allergén.”
Nem igazolható, hogy e szerek tartós fogyasztása súlyosabb bajokat is előidézhet. Lehetetlen azonosítani, hogy egy rákbetegség kifejlődésében mekkora szerepe volt amozgásszegény életmódnak, a genetikának, a stressznek és egy adott adalékanyagnak.
Minden E „ártalmatlan”, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, vagyis ahhoz, hogy egy szer lekerüljön a listáról, botrány kell. Mert „jó kis anyagok” ezek. Többségük stabil, semmire sem bomlik, könnyen adagolható és nem – vagy csak körülményesen – helyettesíthető. Így amíg jobbat nem találnak, marad.

A bűnösök
„A magyarok 1–4 százaléka szenved valamilyen ételallergiában, és 0,3 százalékukat adalékanyag-intolerancia kínozza –mondja Pálfi Erzsébet dietetikus. – A különbség akettő között az, hogy az intolerancia mögött nem áll hibás immunreakció. Az E-adalékok károkozását ilyen esetekben azért nehéz azonosítani, mert egy-egy termékben több tucat vegyület található, a tünetek pedig sokfélék lehetnek. Megjegyzendő, hogy az enyhébb tüneteknek – csalánkiütés, ekcéma, emésztési zavarok, puffadás, hasmenés – is a végére kell járni, különben tartósan fennmaradhatnak. Az ártalmas anyagokat bőrtesztekkel, provokációs próbákkal lehet kiszűrni, diagnózis után pedig eliminációs diétával kizárni.” Magyarán meglátjuk az adott E-számot a csomagoláson, és nem vesszük meg.
Főleg a mesterséges adalékanyagok veszélyesek, de vigyázat: a természetazonos vegyületeket is szintetikusan állítják elő! Amesterséges azoszínezékektől főleg gyerekeknek szánt élelmiszereknél érdemes óvakodni. Csalánkiütést, illetve asztmát kiváltó hatásuk már az 50-es évektől ismert.
A húskészítményekben (felvágottak, szalámik, füstölt húsok) gyakorlatilag kikerülhetetlen nitrit (E 249 – E 252) bizonyíthatóan rákkeltő hatású és genetikai károsodást okoz. Ezt aszakemberek szerint plusz C-vitamin bevitelével lehet ellensúlyozni – de a legjobb le se venni őket a polcról.
A benzoesavval (E 214 – E 219), valamint a szorbinsavval (E 200 – E 203) tartósított élelmiszer gyakran idéz elő csalánkiütést, asztmát, ezért erre is ajánlatos figyelni.
Az ízfokozók közül a nátrium-glutamát (E 621) hátfájást, hányingert, agyödémát okozhat. Az aszpartámos (E 951) édesítőszer szorongással, fejfájással, emlékezetkieséssel sújthatja az arra hajlamosakat.

További, gyerekeknek kifejezetten nem ajánlott adalékanyagok:
• E 249, kálium-nitrit: fejfájás, nehézlégzés, hemoglobin-roncsolás (pácolt húsféleségekben)
• E 252, kálium-nitrát: fejfájás, nehézlégzés (pácolt húsféleségekben, kemény- és félkemény sajtokban)
• E 320–321, butil-hidroxi-anizol, butil-hidroxi-toluol: fokozottan allergén, rákkeltő (rágógumikban, fűszerkeverékekben, gabona alapú snackben, levesporokban)
• E 420, szorbit: emésztési zavar, hasmenés (péksüteményekben, édességekben, fagylaltban, kávéban, üdítőkben)

Olvassatok még többet az élelmiszerek címkéin feltüntetett összetevőkről az Éva magazin július-augusztusi számában! Június 25-én jövünk!

Szerző: Svarka-Gévai Juli, fotó: Jágfai Eszter