Ámor nyilai
Mielőtt belemerülnénk a csigatartás rejtelmeibe, említsünk meg néhány érdekességet róluk. Haslábúaknak is nevezik őket, hiszen amit látunk belőlük, az egy óriási talp. A lábukon lévő izmok összehúzásával haladnak előre nyálkájukon, mellyel olyan vastagon fedik a talajt, hogy tulajdonképpen akármin átmászhatnak sérülés nélkül. Igen szapora állatok, szerelmi életüket csak elismeréssel szemlélhetjük. Hermafroditák, azaz a teljes hím- ésnői ivarszerv megtalálható testükben, olyan járulékos orgánumokkal együtt, melyek a nemi ingerek felkeltésére, illetve a petesejtek védelmére szolgálnak. Az udvarlás hosszadalmas folyamat, tapogatóznak, simogatóznak, talpuk felemelésével pedig himbálódzó táncot lejtenek. Az udvarlás csúcspontján mésznyilacskákat döfnek egymás testébe, ezzel az ingerrel váltják ki a kölcsönös megtermékenyítést.

Egyoldalú rajongás
Csigát tartani hálás feladat, hiszen kevés gondozást igényel, nem kerül sok pénzbe, az élettartama meglepően hosszú, és még szaga sincs! Ha kétségeink volnának acsigatartás létjogosultságát illetően, vegyük figyelembe azt a nem elhanyagolható szempontot is, hogy vége az örökös nyaggatásnak, a háziállat kérdése a lehető legegyszerűbben megoldva. Látványnak sem mindennapi egy afrikai óriáscsiga, mert nehogy azt higgyük, hogy hétköznapi éti csigákról van szó. Nem! Az achatina achatina a legnagyobb szárazföldi csiga a világon, akár 20 centire is megnőhet. Vidák Vénusz óvodapedagógust is elbűvölte az óriási csigaház, nem is tudott ellenállni, immár 5 éve boldog csigatulajdonos. A gyerekekkel együtt viselik gondját, énekelnek neki, játszanak vele, és jóvoltából a kicsik olyan absztrakt fogalmakat is könnyen elsajátítanak, mint a hibernáció. Ha személyes kapcsolatot nem lehet is vele kialakítani, megszokja az érintést és nem rejtőzik el a kicsi kezek elől. És mi történik, ha egy csiga túl nagy cukortartalmú gyümölcsöt kap? Pörgő antennákkal „száguldozik” körbe-körbe a terrárium falán, derűs pillanatokat szerezve közönségének.

Kapsz tejet, vajat…
A csigák igénytelenek ugyan, de azért nekik is jár az ideális környezet. Kényelmes méretű terráriumukat legalább 10 centi mélyen kell földdel vagy homokkal feltölteni, hogy napközben, pihenőidőben bele tudják magukat ásni. Szokták ajánlani atőzeget is, de tapasztalt csigatartók szerint az kikezdheti a házukat. Növényeket nem érdemes bele telepíteni, hiszen hamar a falánk lakók prédájává válnának, ellenben jó dolog ágakkal, kövekkel izgalmasabbá tenni a terepet, hadd mászkáljanak kis kedvenceink kedvükre. Magas páratartalmat és egyenletes, 25 fok körüli meleget igényelnek. Az állandó nedvességet a legegyszerűbben úgy tudjuk fenntartani, ha virágpermetezővel naponta bespricceljük a terráriumot. Nekik ez létszükséglet, nekünk pedig élvezet, hiszen a víz hatására előmásznak rejtekükből, így napközben is gyönyörködhetünk bennük. Védjük egészségüket, tartsuk tisztán ahelyüket. Hetente cseréljük a földet, és mossuk ki a terráriumot, valamint időnként puha fogkefével távolítsuk el a koszt a házukról. Etethetjük őket zöldséggel, gyümölccsel, kirándulások alkalmával pedig gyűjthetünk nekik kákicsot, tyúkhúrt és lóherét. A folyamatos kalciumbevitelről összetört tojáshéjjal vagy szépiacsonttal gondoskodjunk (utóbbi a tintahal belső, meszes váza, állatkereskedésben kapható).

Biztosra menni
Legfeljebb egy rosszat tudunk mondani a csigákra: nem lehet velük kapcsolatot teremteni. Tekintsünk rájuk úgy, mint a díszhalakra: szépek és megnyugtató őket figyelni. Ugyanakkor fejlett a szociális érzékük, ha többen vannak, keresik egymás társaságát, szeretik megérinteni egymást. De vigyázat! Ahol már van két csiga, ott hamarosan több száz is lesz!
Ha a csiga egyszerű szükségleteit kielégítjük, igazán hosszú együttlétre számíthatunk. Vadon élő társaik ugyan egy kicsit tovább élnek, valószínűleg azért, mert sokkal több időt töltenek nyugalmi állapotban, de terráriumban is elérik az 5–7 éves kort. Ha valaki kedvet kapott a csigatartásra, azt tanácsoljuk, hogy először próbálkozzon valamilyen nálunk honos fajjal, mert ha mégsem tetszik neki a dolog, egyszerűen szabadon engedheti az állatot!

Szöveg: Horváth Zsuzsa, fotó: europress, profimedia.hu
Megjelent a 2010. évi szám Nálunk rovatában. Minden jog fenntartva.